vissza a cimoldalra
2019-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7029)
Társművészetek (1321)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1706)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3319)
Operett, mint színpadi műfaj (4012)
Franz Schmidt (3377)
Élő közvetítések (8036)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Opernglas, avagy operai távcső... (20269)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Leonard Cohen, a kakukktojás
Varga Péter, 2015-02-02 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Music for a while - Improvisations on Henry Purcell Music for a while - Improvisations on Henry Purcell
L’Arpeggiata
Christina Pluhar direction

Erato - 2014

Purcell és jazz? Vagy úgy is kérdezhetnénk: „komoly” zene és jazz? Tudjuk, a párosítás nem új keletű, gondoljunk csak arra, Liszt amerikai tanítványainak tanítványai ott bábáskodtak a jazz születésénél, vagy idézzük fel Jacques Loussier Bach-feldolgozásait, és még lehetne sorolni a példákat.

Christina Pluhar azonban most valami mást is hozott. A kissé renitens gondolkodású hölgy, akinek működését évek óta figyelem rokonszenvvel a Mezzón. Együttesével, a L’Arpeggiatával szerencsére elég gyakran látható ott.

Üde színfolt egy olyan régizenei társaság, amely alaphangzását következetesen olyan pengetős hangszerekre alapozza, mint a különféle lantok, hárfa, pszaltérium. (Ez utóbbi, ütővel megszólaltatott trapéz alakú húros instrumentum, amely nem mellesleg az egyik legszebb hangú hangszer, a Schunda-féle nálunk ma cimbalomként ismert hangszer elődje.)

Az egyébként lanton játszó Pluhar jó zenekarvezető, amit az is bizonyít, olyan énekest is sikerült megnyernie állandó közreműködőnek, mint Philippe Jaroussky. Ambiciózusságát pedig Monteverdi projektjeivel bizonyította, (amelyek között mára a Vespro is szerepel...)

Pluhar eddig is próbálkozott azzal, hogy kilépjen a szigorúan vett autentikusság (lehetséges olyan?) keretei közül. A 2003-ban megjelent All’Improvviso című lemezen Gianluigi Trovesi barokk osztinátóbasszusra rögtönöz, másutt pedig a régi hangszerek például a Los pajaros perdidos című Piazzola dalt is kísérik.

Mindamellett, Purcellt jazzesíteni nagyon egyedi gondolat. Pluhar maga írja a kísérőfüzetben, hogy a koncepció az volt, hogy az énekszólam és a basszus megmaradjanak eredeti formájukban, a többi változhat. Vannak tehát stílusidegen hangszerek, elektromos gitár, klarinét, zongora, stílusidegen akkordok, dallamok, na meg természetesen ritmusok a kíséretben.

Az első szám 'Twas within' - mindig a töltőelemekre figyelve - a rockabilly egyik eminens művelője, Mark Konpfler Sailing to Philadelphia című (2002) lemezének nyitószámára emlékeztet. Ami nem is távoli zenei-gondolati párosítás, hiszen a szigetország reneszánszos-barokkos elemeket magába olvasztott népzenéje komolyan hatott a 60-as évek brit és amerikai rockzenészeire.

De a fő a jazzes hangzás, amelynek megteremtésében külsősök is segítik a L’Arpeggiatát, az említett nyitószámban rögtön Wolfgang Muthspiel elektromos gitárszólója tűnik fel, a második dal, a Music for a while zenekari közjátékaiban pedig Gianluigi Trovesi klarinétjátéka dominál.

Jeleskednek az együttes állandó tagjai is. A csembalista Francesco Turrisi harmonikán és zongorán is komoly jazz-zenészi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot, de felfigyelhetünk Doron Sherwin cornetto szólóira is. Azt, hogy az ütősök simán hozzák a jazzes ritmusokat, említeni is felesleges.

Mint ahogy azt is, Jaroussky Purcell-énekesként sem enged a megszokott magas színvonalból. Dominique Visse, a másik kontratenor pedig a Man is for the woman made című dal túlkarikírozott előadásban tűnik ki. Érdekes színfolt, az alapképzettségére nézve valójában táncos, Vincenzo Capezzuto – bár a kísérőfüzetben egyszerűen csak altnak titulálják - kislányos hangszínű szopránba húzó férfialtja. Raquel Anduezza mint igazi szoprán pedig egyszerűen csak nagyon jó.

És hogy mit keres a lemezen Cohen Hallelujája? Talán csak vásárlószám növelő fogás, a régihangszeres-jazzes kíséretű popszám Capezzuto énekével. Utolsó számként nem tűnik bosszantóan kirívónak...

Végül is a lényeg Purcell, aki igazi óriás, és a mértékkel alkalmazott stílusidegen zenei elemek csak erősítik: ezek a dalok, áriák miatta fontosak, és ha a lemez, amely igazán kellemes hallgatnivaló, újabb híveket szerez neki, csak örülhetünk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (opera)

18:00 : Budapest
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő

Uta Meyer (szoprán) Szabó László (bariton) Katja Steinhäuser (zongora)
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő
1086 Budapest, VIII. kerület Dankó utca 15
Német és magyar népdalok énekhangra és zongorára
Bartók és Brahms feldolgozásában

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dmitry Smirnov, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Sarah Christian (hegedű), Razvan Popovici (brácsa), Kokas Dóra, Maximilian Hornung (gordonka), Csalog Benedek (fuvola), Dinyés Soma (csembaló), Davidovics Igor (lant), José Gallardo, Dejan Lazic (zongora)
BACH: c-moll triószonáta a Musikalisches Opferből, BWV 1079
BARTÓK: 1. hegedű-zongora szonáta, BB 84
SOSZTAKOVICS: g-moll zongoraötös, op. 57
17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

A Seleljo-testvérek szaxofon-zongora duója
"Amerikai szonáták"
MUCZINSKY: Sonata
ALBRIGHT: Sonata
PHIL WOODS: Sonata
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)