vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1445)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (952)
A díjakról általában (1033)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

De Callas azért csak Callas! – Callas remastered Mozart, Beethoven & Weber
- zéta -, 2014-12-08 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Callas Sings Mozart Maria Callas
Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire
vez. Nicola Rescigno
WARNER 0825646340101

Maria Callas minden idők legnagyobb hatású énekesnője – nyugodt lélekkel, jelen időben is hirdethetjük e szentenciát. Az egykori díva operatörténeti jelentőségén semmit sem változtat a tény, hogy valóságos operai pályája alig ölelt fel másfél évtizedet. A Warner Classics most nagyszabású lemezsorozatban bocsátja ki Maria Callas összes stúdióban készült hangfelvételét. Az 1949 és 1969 közötti felvételeket tartalmazó összkiadás 26 teljes operát és 13 áriaalbumot tartalmaz. A sorozatból nemrégiben szóltunk Az alvajáró 1957-es lemezéről. Talán az volt az egyik legutolsó lehetőség, mely az énekesnő képességeit a csúcson mutatta meg.

Jelen írás egy nem tipikus Callas-felvételre szorítkozna, s 1964-ben készült. Ha fogalmazhat így a kegyetlen utókor, ez volt az utolsó év, amikor még elfogadható felvételek kerültek ki vele. A lemez azért rendhagyó, mert nem a Callastól megszokott komponistákban és művekben hallhatjuk Őt. Mozartot énekel, s egy-egy vaskosabb Beethoven- és Weber-áriát. A válogatás tematikus, az elhagyott, magányos és többnyire meggyalázott, vagy átvert nőt mutatja be, e szerep a színpadon kívül sem kerülte el Callast.

A CD az Ah! perfido kezdetű Beethoven-koncertáriával kezdődik, igen hatásosan. A Metastasio-szövegre komponált szólóária az elhagyott szerelmes panaszát, könyörgését, majd gyűlöletté fokozódó indulatait mutatja be. Callas igen drámaira veszi a jelenetet, ami – jó ideig – sikeresen fedi el, hogy a mű némely pontja technikailag problémát jelent számára. Ez csak a gyors zárórészben válik a hallgató számára egyértelművé, amikor a sistergő tempó megtartását helyenként csak intonációs hibákkal tudja megoldani.

De Callas azért csak Callas, mert a lassú részek megoldásai páratlan intenzitással szólalnak meg. Hallható ugyanakkor – s ez a lemez egészére érvényes – , hogy a voce csak az elképesztő koncentráció hatására szólal meg kellő hatásossággal. Az 50-es évek közepi felvételeire jellemző effektus, amikor azt halljuk, hogy könnyedén „dől belőle” a hang, ekkorra már a múlté. Ugyanakkor az Ah perfido előadásmódjából következtethetünk arra, hogy énekelhette a Fidelio címszerepét, amit az athéni pályakezdés éveiben megformált. (Erről a szerepről valamiért az életrajzírók is megfeledkeznek olykor.)

Mozarttal sem sokat foglalkozott, egyedül a Szöktetés Konstanzáját énekelte el mindössze négy alkalommal, még 1952-ben. Ezért külön érdekes, hogy e lemezen négy áriát is megszólaltat a salzburgi mester operáiból, s hármat a Don Giovanniból. Donna Anna első áriája (Or sai chi l’onore) azt a pillanatot örökítette meg, amikor a lány rádöbben, hogy ki apja gyilkosa. Callas indulatos előadásmódja szinte szétrepeszti a kereteket, de a Beethoven-áriához hasonlatosan, a hangtisztaság helyenként itt is a szenvedély áldozata lett.

A II. felvonásban Anna már nem annyira végletesen mutatkozik meg. A ”Crudele?... Non mi dir” technikai értelemben a lemez legbiztosabb pontja. Itt figyelhető meg ugyanakkor legtisztábban, hogy Callas mennyit „bűvészkedik” hangja színezésével. A természetes hangadás helyett valami mesterséges mázzal vonja be, vonzó is, meg szép is (próbálják is utánozni mind a mai napig), de idegenszerűséget sugall, ráadásul csak a kényelmes részekben tudja üzembiztosan hozni.

Külön esszét lehetne rittyenteni arról, hogy Callas az életben mennyire volt inkább Elvira, mintsem Anna. Ezt igazolja, hogy míg a Donna Anna áriák a fentiek miatt némi mesterkéltséggel szólalnak meg a felvételen, Donna Elvira dühöngő áriájának („In quali eccessi, o Numi!... Mi tradi quell’alma ingrata”) hangvétele teljesen természetes és meggyőző. Pompás szerepe lett volna.

A lemez védhetetlenül leggyengébb pontja a Figaro házasságából a Grófné kavatinája („Porgi, amor”). Még nem történik semmi, a hősnő ül magában és visszaemlékezik a szebb, szerelmesebb időkre. Viszont Callas ezzel a lágy, rezignált hangulattal egyszerűen nem tud mit kezdeni. A dallamívek elvesznek, a frázisok nem szólnak semmiről, pedig az ária nem okoz semmilyen hangi problémát.

Kicsit kilóg a lemez témájából az Oberon híres Óceánáriája. Rezia ugyan éppen egyedül van, de várja szerelmesét, reménykedik. Az ária Callasétól teljesen idegen hangadást követelne, amit az énekesnő többnyire teljesít is. Bár történelmietlen ezen merengeni, de kicsit az az érzésünk, ha a pálya korai szakaszában a német repertoár került volna előtérbe nála, pompás heroina-alakításokkal lehetnénk gazdagabbak. A lendületesen és szenvedélyesen előadott ária új oldaláról mutatja be Callast, némileg igazolva a 60-as években érezhető szándékát, hogy hangi problémáin szerepkörváltással igyekezzen úrrá lenni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)