vissza a cimoldalra
2018-11-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61309)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4092)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3759)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4371)
Kimernya? (2804)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)
Franz Schmidt (3220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1527)
Simándy József - az örök tenor (557)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2967)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1153)
A nap képe (2106)
Ilosfalvy Róbert (820)
musical (179)
Élő közvetítések (7501)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (58)
Berlioz újratemetése (149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

De Callas azért csak Callas! – Callas remastered Mozart, Beethoven & Weber
- zéta -, 2014-12-08 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Callas Sings Mozart Maria Callas
Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire
vez. Nicola Rescigno
WARNER 0825646340101

Maria Callas minden idők legnagyobb hatású énekesnője – nyugodt lélekkel, jelen időben is hirdethetjük e szentenciát. Az egykori díva operatörténeti jelentőségén semmit sem változtat a tény, hogy valóságos operai pályája alig ölelt fel másfél évtizedet. A Warner Classics most nagyszabású lemezsorozatban bocsátja ki Maria Callas összes stúdióban készült hangfelvételét. Az 1949 és 1969 közötti felvételeket tartalmazó összkiadás 26 teljes operát és 13 áriaalbumot tartalmaz. A sorozatból nemrégiben szóltunk Az alvajáró 1957-es lemezéről. Talán az volt az egyik legutolsó lehetőség, mely az énekesnő képességeit a csúcson mutatta meg.

Jelen írás egy nem tipikus Callas-felvételre szorítkozna, s 1964-ben készült. Ha fogalmazhat így a kegyetlen utókor, ez volt az utolsó év, amikor még elfogadható felvételek kerültek ki vele. A lemez azért rendhagyó, mert nem a Callastól megszokott komponistákban és művekben hallhatjuk Őt. Mozartot énekel, s egy-egy vaskosabb Beethoven- és Weber-áriát. A válogatás tematikus, az elhagyott, magányos és többnyire meggyalázott, vagy átvert nőt mutatja be, e szerep a színpadon kívül sem kerülte el Callast.

A CD az Ah! perfido kezdetű Beethoven-koncertáriával kezdődik, igen hatásosan. A Metastasio-szövegre komponált szólóária az elhagyott szerelmes panaszát, könyörgését, majd gyűlöletté fokozódó indulatait mutatja be. Callas igen drámaira veszi a jelenetet, ami – jó ideig – sikeresen fedi el, hogy a mű némely pontja technikailag problémát jelent számára. Ez csak a gyors zárórészben válik a hallgató számára egyértelművé, amikor a sistergő tempó megtartását helyenként csak intonációs hibákkal tudja megoldani.

De Callas azért csak Callas, mert a lassú részek megoldásai páratlan intenzitással szólalnak meg. Hallható ugyanakkor – s ez a lemez egészére érvényes – , hogy a voce csak az elképesztő koncentráció hatására szólal meg kellő hatásossággal. Az 50-es évek közepi felvételeire jellemző effektus, amikor azt halljuk, hogy könnyedén „dől belőle” a hang, ekkorra már a múlté. Ugyanakkor az Ah perfido előadásmódjából következtethetünk arra, hogy énekelhette a Fidelio címszerepét, amit az athéni pályakezdés éveiben megformált. (Erről a szerepről valamiért az életrajzírók is megfeledkeznek olykor.)

Mozarttal sem sokat foglalkozott, egyedül a Szöktetés Konstanzáját énekelte el mindössze négy alkalommal, még 1952-ben. Ezért külön érdekes, hogy e lemezen négy áriát is megszólaltat a salzburgi mester operáiból, s hármat a Don Giovanniból. Donna Anna első áriája (Or sai chi l’onore) azt a pillanatot örökítette meg, amikor a lány rádöbben, hogy ki apja gyilkosa. Callas indulatos előadásmódja szinte szétrepeszti a kereteket, de a Beethoven-áriához hasonlatosan, a hangtisztaság helyenként itt is a szenvedély áldozata lett.

A II. felvonásban Anna már nem annyira végletesen mutatkozik meg. A ”Crudele?... Non mi dir” technikai értelemben a lemez legbiztosabb pontja. Itt figyelhető meg ugyanakkor legtisztábban, hogy Callas mennyit „bűvészkedik” hangja színezésével. A természetes hangadás helyett valami mesterséges mázzal vonja be, vonzó is, meg szép is (próbálják is utánozni mind a mai napig), de idegenszerűséget sugall, ráadásul csak a kényelmes részekben tudja üzembiztosan hozni.

Külön esszét lehetne rittyenteni arról, hogy Callas az életben mennyire volt inkább Elvira, mintsem Anna. Ezt igazolja, hogy míg a Donna Anna áriák a fentiek miatt némi mesterkéltséggel szólalnak meg a felvételen, Donna Elvira dühöngő áriájának („In quali eccessi, o Numi!... Mi tradi quell’alma ingrata”) hangvétele teljesen természetes és meggyőző. Pompás szerepe lett volna.

A lemez védhetetlenül leggyengébb pontja a Figaro házasságából a Grófné kavatinája („Porgi, amor”). Még nem történik semmi, a hősnő ül magában és visszaemlékezik a szebb, szerelmesebb időkre. Viszont Callas ezzel a lágy, rezignált hangulattal egyszerűen nem tud mit kezdeni. A dallamívek elvesznek, a frázisok nem szólnak semmiről, pedig az ária nem okoz semmilyen hangi problémát.

Kicsit kilóg a lemez témájából az Oberon híres Óceánáriája. Rezia ugyan éppen egyedül van, de várja szerelmesét, reménykedik. Az ária Callasétól teljesen idegen hangadást követelne, amit az énekesnő többnyire teljesít is. Bár történelmietlen ezen merengeni, de kicsit az az érzésünk, ha a pálya korai szakaszában a német repertoár került volna előtérbe nála, pompás heroina-alakításokkal lehetnénk gazdagabbak. A lendületesen és szenvedélyesen előadott ária új oldaláról mutatja be Callast, némileg igazolva a 60-as években érezhető szándékát, hogy hangi problémáin szerepkörváltással igyekezzen úrrá lenni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"Érzékenység és érzékiség" - az előadói őszinteség stádiumai
CHOPIN: 4 mazurka, Op. 17
LISZT: Bénédiction de Dieu dans la Solitude
CHOPIN: f-moll ballada, Op. 52

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Lucyna Jarząbek (szoprán), László Boldizsár (tenor)
Anna Lasek-Starzec (zongora)
Ének karnyújtásnyira
Szláv dalok és népszerű operaáriák
SZYMANOWSKI: Tizenkét dal Kurpiéből, op. 58 – 1. Lecioły zórazie (A fehér hattyúk), 4. U jeziorecka (A tónál), 7. Ściani dumbek (A sötét erdőben)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 73 – 6. Snova, kak prezhde (Újra egyedül, mint rég)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 63 – 6. O, ditya! Pod okoshkom tvoim (Ó, gyermek! Az ablak alatt)
RACHMANINOV: Tizenkét dal, op. 14 – 11. Vesenniye void (Tavaszi vizek)
SZYMANOWSKI: Három töredék Jan Kasprowicz verseire, op. 5 – 2. Jestem i placze (Szenvedek és sírok)
MONIUSZKO: „Paria! On Paria!” – Neali recitativója és románca a Paria című operából
MOZART: „Temerari! Sortite fuori di questo loco!... Come scoglio” – Fiordiligi recitativója és áriája a Così fan tutte című operából
GOUNOD: „O Dieu! que de bijoux!... Ah, je ris” – Margit recitativója és áriája a Faust című operából
PUCCINI: „Recondita Armonia” - Cavaradossi áriája a Tosca című operájából
PUCCINI: „Donna non vidi mai” - Il Cavaliere Renato Des Grieux áriája a Manon Lescaut című operából
MASSENET: „Il est doux, Il est bon” – Salome áriája a Heródiás című operából
MENOTTI: „To this we've come” – Magda áriája A konzul című operából
PUCCINI: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut című operából
PUCCINI: „Mario! Mario! Mario!” – Tosca és Cavaradossi duettje a Tosca című operából
PUCCINI: „Tu, tu, amore? tu?” – Manon és Des Grieux duettje a Manon Lescaut című operából

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Közreműködik: Kubina Péter (nagybőgő)
Radoslav Šašina (nagybőgő) Dana Šašinová (zongora)
ECCLES: a-moll szonáta
SUK: Pieseň lásky (Liebeslied)
BOTTESINI: Elégia
BOTTESINI: Variációk Paisiello „Nel cor piú non mi sento” című témájára
BRUCH: Kol Nidrei
FAURÉ: Elégia, op. 24
PIAZZOLLA: Kicho
BOTTESINI: Nagybőgő-kettősverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Gál Erika (szoprán), Fekete Attila (tenor), Molnár Levente (bariton)
Aiko Heidi Dillon (hegedű), Világi Áron, Világi Dávid (zongora)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel és előad: Vásáry Tamás
Vásáry Tamás beszélgetős koncertje
A mai nap
született:
1873 • Egisto Tango, karmester († 1951)
1958 • Tony Lakatos, jazz-muzsikus
elhunyt:
1868 • Gioacchino Rossini, zeneszerző (sz. 1792)
1988 • Doráti Antal, karmester (sz. 1906)
1989 • Lakatos Gabriella, balett-táncos (sz. 1927)