vissza a cimoldalra
2018-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61319)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7527)
Jonas Kaufmann (2277)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2625)
Kimernya? (2840)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1160)
Franz Schmidt (3226)
Kurtág György Szeretete (53)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

(Megkésett) szerepgondolatok – Canio: B. Nagy János
Operatikus, 2014-11-24 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

(Kedves tanárom Lamm Györgyné emlékére)

B. Nagy János Szívbéli kedves operaénekesem volt B. Nagy János. Mint a kedvencekkel általában, elfogult voltam vele szemben, sőt most is az vagyok. Persze elfogultságnak mondhatjuk-e, ha egy énekes hangszíne, énekmódja, színpadi lénye rendre szíven üt? Talán nem ez a legjobb szó rá.

Sok szerepében láttam őt elsősorban az Erkel Színház színpadán. Meghatározó volt a Simon Boccanegra bemutatója Giuseppe Patanéval, Miller Lajossal, Kincses Veronikával, Begányi Ferenccel, ebből később lemez is lett. De láttam-hallottam őt Henriként A köpenyben, Turriddunak a Parasztbecsületben, a Rigoletto hercegeként, A trubadúr és az Otelló címszerepében. Sajnos nem láttam A végzet hatalmában és az Andrea Chenierben, a Turandotban és az Aidában.

Pályája vége felé rengeteg előadást lemondott. Des Grieux szerepében ekkor hallottam Szegeden. Ez volt az a produkció, amelynek premierjén az első felvonásban kisétált a színről, nem merte elénekelni a szerepet, amely addig élete egyik nagy sikere volt. A Manon Lescaux főpróbáján kitűnő volt, az előadások terheit azonban már nem bírták az idegei. Később elénekelte a szerepet, de a III. felvonás végének H-ját kihagyta.

Canióként is majdnem láttam. Volt jegyünk az Erkel Színházba, amikor először énekelte volna együtt a Parasztbecsület és a Bajazzók főszerepét. Ám a bejáratnál kis cédula várt bennünket, hogy a két opera megbetegedések miatt elmarad, helyette a Tosca ment, Sass Sylviával és vele. Nagyszerű előadás volt, Sass olaszul, B. Nagy magyarul. A szopránnak a Tosca imáját, a tenornak a Levéláriát kellett ismételnie. A Bajazzókban így csak most találkoztam össze vele végre a youtube-on, egy 1994-es Margit-szigeti előadás csaknem egészét tette föl valaki.

Én ilyen jó Caniót még nem láttam-hallottam! Hallottam nagyobb szabásút, bravúrosabbat, szívszaggatóbbat, de canióbbat még soha!

Először is B. Nagy éneklése ebben az előadásban énektechnikai mestermű! A hangja mindvégig tántoríthatatlanul ugyanabban a pozícióban szól, fényesen, telten, átütő erővel. A közép és a mélyebb regiszterekben néha enyhén sötétebb tónust kap, de sem vidámság, sem indulat, sem kétségbeesés ki nem mozdítja. Különösen teszik ez nekem Canio esetében, amely kimeríthetetlen lehetőséget ad a ripacséráira. (Gondolom ebben fontos szerepe volt a vezénylő Oberfrank Gézának is.) Persze jól értem szegény tenorokat, akik állandóan ifjú hősöket, epekedő szerelmeseket kénytelen alakítani, csoda, hogy ki vannak éhezve egy kis jóízű bohóckodásra?

B. Nagy János nem bohóckodik, hanem bohócot játszik. Fehér öltönyben, piros díszzsebkendővel, gomblyukában virággal nyakkendő nélküli inggel világos szalmakalapban lép színre, karját szélesre tárja, arcán az a hatalmasan széles vigyor, amelynél szélesebbre egyetlen más tenor sem képes. (Hódolatom a jelmeztervezőnek, a nevét sajnos nem találom.) Laza mozdulatokkal, hanyagul érkezik. Csupa kedély, lelkesen bratyizik a falusi néppel, ám mintha egy hajszálnyit túl laza lenne. A kórus alatt kedvtelve mustrálja Neddát, jól le is smárolja, szenvedélyesen, birtoklón.

Belépőjét kirobbanó erővel harsogja. Éles a váltás, amikor ez egyik paraszt tréfásan megjegyzi: vigyázz, hogy el ne csábítsák a feleségedet! Ariosójának elején („Un tal gioco”) először megdermed, a hang ugyanaz marad, de a hangütés vészjóslóvá válik. Majd egy kis emelvényre pattan és finom túlzással, széles mozdulatokkal játssza el színpadbeli szerepét, a megcsalt férjet („il teatro”). Tónusa és mimikája már a színpadról szóló rész végén elkomorodik, megelőlegezve a szenvedélyes életvallomást („la vita”), amelyet egy hatalmasan kitartott magas B-vel koronáz meg. A tartott hang végén szemében-hangjában gyűlölettel ragadja meg a tréfálkozó parasztember grabancát (az illetékes kórustag tenorkolléga megretten mind az indulattól, mind a fantasztikus magas hangtól, pedig B. Nagy középtermetű, átlagos testalkatú férfi volt), a színpad közepén, egyedül fejezi be a frázist, majd gyorsan ismét mosolyra rándul az arca, mintha szégyellné kitárulkozását.

A jelenet alig több mint 6 perc, ám hangban-játékban máris előttünk áll az öregedő színigazgató plasztikus portréja: közepes tehetségű ember, aki kicsit képmutató, labilis és nagyon hirtelen hangulatváltásokra képes. Napnál világosabb, hogy Nedda Canio életének csúcsteljesítménye, pontosan tisztában van vele, hogy ha elveszíti, elveszít mindent. Nehéz eldönteni, hogy nevessünk rajta, vagy féljünk tőle. Ezzel B. Nagy tökéletesen előkészíti a commedia dell’ arte jelenetet, amelyben sokáig nem tudjuk eldönteni, megjátssza vagy megéli a féltékenységet. Őrjöngő, második áriáját nagy szenvedéllyel, de példásan kontrollált hangadással énekli, az ábrázolás soha nem zökkenti ki a dallamvonalat, egyetlen artikulálatlan hangja sincs. (A szerep nagy slágere, a „Ridi Pagliacco” eddig sajnos elérhetetlen.)

Canio utolsó, prózai mondatát B. Nagy túlzott pátosszal, modorosan mondja el: ez a Canio miközben a két gyilkossággal lezárja a sorsát, nem mulasztja el hatásosan eljátszani élete legnagyobb szerepét sem. (A végzetes jelenetsort sokszor fogja majd elmesélni a börtönben. ) Nedda mellé rogy, fájdalommal néz a halott arcba, szinte halljuk Otello szavait: „Un bacio, un bacio, un altro bacio!” Csakhogy itt nem egy nagy, hanem egy kis lélek pusztulásának vagyunk tanúi. Egy nagyon nagy énekes tolmácsolásában, akinek alakítása épp attól ráz meg bennünket, hogy olyan pontosan közvetíti a hős formátumát.

B. Nagy János

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

A Solti György Zeneiskola koncertje
50 éves a Solti György Zeneiskola

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek 2.
SCARLATTI: g-moll szonáta, K. 30 („Macskafúga”)
COUPERIN: Pièces de clavecin – Les papillons, Le moucheron, Les abeilles
RAMEAU: G-dúr szvit – 12. La poule
GRIEG: Lírikus darabok, 3. kötet, op. 43 – 1. Pillangó
SCHUMANN: Erdőjelenetek, op. 82 – 7. Vogel als Prophet
GLINKA: Pacsirta
Szalai Éva (zongora)
PROKOFJEV: D-dúr fuvola-zongora szonáta, op. 94
Bán Máté (fuvola), Dani Imre (zongora)
LISZT: Der du von dem Himmel bist (1. változat)
LISZT: Vergiftet sind meine Lieder
LISZT: Ihr Glocken von Marling
MIHALOVICH: Bitte
MIHALOVICH: Im Herzen Trüb und traurig
Staszny Zsófia (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
DEBUSSY: Suite Bergamasque – 1. Prélude, 2. Menuet
Hotzi Panni (zongora)
MESSIAEN: Téma és variációk
Osztrosits Eszter (hegedű), Tabajdi Ádám (zongora)
VÉGH: Mädchenlied
KORBAY FERENC: Loch Ness
Staszny Zsófia (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SYMANOWSKY: d-moll hegedű-zongora szonáta, op. 9
Miranda Liu (hegedű), Szalai Éva (zongora)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Menyhárt Zsuzsanna, Somogyvári Csilla (fuvola)
Endrődy Sándor (kürt), Rajka Imola, Paul Éva (hegedű), Török Mátyás (mélyhegedű), Magyar Gábor (gordonka), Kassai István (zongora)
Az ősz muzsikája - Kamarakoncert Ady Endre verseivel
SEITZ: Walzer Caprice op. 34.
R. STRAUSS: Andante kürtre és zongorára, Trv. 155
SCHUBERT: Bevezetés és variáció az "Elszáradt virágok" c. témára, op. 160
VIVALDI: A négy évszak - Tél, op. 8, No. 4 (részlet)
CSAJKOVSZKIJ: Őszi dal az "Évszakokból" op. 37/a
SCHUBERT: Ave Maria
KODÁLY: Epigrammák
DOPPLER: Magyar pasztorál fantázia, op. 26

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora)
SCHUMANN: Gyermekjelenetek, op. 15
SCHUMANN: Fantasiestücke, op. 12
SCHUBERT: Moments musicaux, D. 780 - No. 2, 3
SCHUBERT: c-moll szonáta, D. 958

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Szigeti Quartet:
Nagao Haruka, Stankowsky Nóra (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Rózsa Richárd (cselló)
HAYDN: Esz - Dúr vonósnégyes op.33.no.2
DEBUSSY: g - moll vonósnégyes
MOZART: C - Dúr vonósötös KV 515
km. Konrád György - brácsa
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)