vissza a cimoldalra
2018-06-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60890)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4039)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11278)
A csapos közbeszól (95)

Edita Gruberova (3058)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Erkel Színház (9348)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (894)
Élő közvetítések (7248)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)
Palcsó Sándor (215)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2769)
Wagner (2594)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)
Jacques Offenbach (471)
Bánk bán (2965)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Erő, hit és őszinteség – Várkonyi Judit: Veronika fél élete
- zéta -, 2014-11-14 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Várkonyi Judit: Veronika fél élete Várkonyi Judit: Veronika fél élete
Fidelio Média Kft.
ISBN 978-963-12-0632-6
138 oldal
2900 Ft

Nem is emlékszem, mikor történt velem ilyen utoljára. Este hat óra tájban kezembe vettem a könyvet, s éjfélkor jutottam a végére. Nem így terveztem, de nem tudtam félbehagyni Várkonyi Judit új könyvét Fekete Veronikáról. A Veronika fél élete letehetetlennek bizonyult. Pedig látszólag ugyanolyan könyv, mint a többi huszonvalahány énekes-memoár, amivel eddig volt szerencsém összefutni.

Lassan egy hete töprengek azon, hogy mi fogott meg benne ennyire. Arra jutottam, hogy ezt egyetlen szóval lehet tisztán kifejezni: az őszintesége. Mert valljuk meg, ez egy furcsa műfaj. Az énekes, énekesnő ugyan lelép a világot jelentő pódiumról, kilép rivaldafényből, leveti jelmezét, de legtöbbször mégis ugyanaz marad, aki előtte volt. Játssza a szerepét tovább, viselkedik, megfelel a környezete által generált viselkedési sztereotípiáknak. Hagyja magát tovább ünnepeltetni, sőt, maga is megünnepli magamagát, mi több, nemcsak fürdőzik a dicsfényben, hanem el is várja a megkülönböztetetteknek kijáró kivételes bánásmódot.

Egyszer a Rózsavölgyiben sikerült összefutni nemzetközi hírű szopránunkkal, ha akartam volna, sem lehetett nem észrevenni. Valamely oratóriumkotta után nyomozott, meg is találta, s nyomban rá is zendített az ismert áriára. Volt persze közönség, aki boldogan vette az „ingyenkoncertet”, ő meg „spontán örömmel” fürdőzött az ismertségben. Az ilyen énekesről mindig azt gondoltam, hogy bizonyára istennő, nem is nagyon tudom elképzelni, amint sorban áll a piacon, a háziorvosnál, elmegy a gyerek szülői értekezletére, vagy megszereli a leesett vécédeszkát. Hogy ugyanolyan átlagember, mint bárki más.

Biztos megvan az oka, de valamiért az énekesek interjúit érzem a legkényesebbeknek. Túlontúl sokszor olvashatunk bennük öntömjénező mondatokat, ömlengő sorokat, olykor gyomorforgató beszámolókat. Siker siker hátán. A dicshimnuszok véget nem érő sorai között csak a legbeavatottabbak tudják megtalálni a kudarcok morzsáit, a hibákra vagy tévedésekre utaló kósza elszólásokat, ne adj’isten, a bukások aprócska híradásait. Másik jeles énekesnőnk annak idején lelkes (és terjedelmes) interjúban számolt be elutazása előtt a rangos operaházban, világhírű partnerekkel várható bemutatkozásáról. Amikor a második próba előtt valamiért mégis haza kellett utaznia, senki nem kérdezte meg: ez most hogy volt? Mert a következő interjú is csak a sikerekről szólt.

Ez a könyv nem ilyen.

Fekete Veronika nemcsak nagyszerű énekesnő, hanem különlegesen őszinte ember. Nem könnyű sors jutott ki neki, de mégis derűvel, hittel, humorral és szeretettel vetette és veti bele magát a munkába. Ami éppen kijutott. S Várkonyi Juditnak – ez már korábban is kiderült – rendkívüli képessége van arra, hogy szimplán beszélgetve leásson a mélybe, hogy alanyát a maga kendőzetlen mivoltában mutassa be. És Veronikában kivételesen érzékeny partnerre akadt.

E két nagyszerű asszony megható könyve ez, de itt ne gondoljunk semmiféle színpadias gesztusokkal kísért meghatottságra. Veronika mesél. Mesél szülőkről, szétszakadt családról, gyerekkorról, iskoláról, pasikról, szerelmekről, gyerekekről, szerepekről, rendezőkről, utazásról, piacról, háziorvosról, szülőségről, leesett vécédeszkáról. És nem mellékesen megtudjuk azt is, hogy Abigaille, Éj királynője, Konstanza, Lady Macbeth, Szilágyi Erzsébet, vagy Turandot mind-mind ugyanaz a sors, ugyanaz a hit, ugyanaz a szerep, ugyanaz az asszony. Nem is lehetne másképp, de valahogy eddig ez nem tűnt föl.

Egy kicsit olyan ez a könyv, mint egy jól sikerült kalandfilm. Együtt szurkolunk a főhősnek leküzdeni a szinte leküzdhetetlent, a hendikepes gyermekkort és pályakezdést, az alkati hátrányokat, a körülmények okozta gátlásokat, az empátia nélküli rendezőket. És ez tulajdonképpen sikerül is, mert Fekete Veronika traumák és sikerek különös egyvelegén túljutva, ünnepelve és megalázottan, szeretve és elkergetetten is harmóniát tud sugározni.

Ettől olyan megható ez a könyv, ezért tud erőt és hitet adni az Olvasónak.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

21:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

R. STRAUSS: Salome
18:00 : Edelény
Edelényi kastély

Kaulics-Nagy Zsófia (hegedű), Miklós-Dienes András (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
BEETHOVEN: Prométheusz – nyitány
MOZART: Sinfonia concertante
HAYDN: G-dúr szimfónia No.88
ismétlés: 19:00 órakor

20:30 : Tata
Old Lake Golf Hotel – Hangversenyterem

Vigh Andrea (hárfa), Balázs János (zongora)
BEETHOVEN: c-moll (Pathetique) szonáta, op. 13 (Balázs János)
DONIZETTI: Lammermoori Lucia – kadencia,
THOMAS: A vándor búcsúja (Vigh Andrea)
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29, cisz-moll (Fantasie impromptu), op. posth. (Balázs János)
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia (Vigh Andrea)
MENDELSSOHN-LISZT: Nászinduló és tündértánc (Balázs János)
ALBENIZ: Malaguena, Granados: Spanyol táncok, no. 2 – Oriental,
ALBENIZ: Malaguena – Recuerdos de Viaje, no. 6 (Vigh Andrea)
STRAUSS-CZIFFRA: Denevér-parafrázis (Balázs János)
A mai nap
született:
1910 • Peter Pears, énekes († 1986)
elhunyt:
1974 • Darius Milhaud, zeneszerző (sz. 1899)