vissza a cimoldalra
2020-01-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4208)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4666)
Kimernya? (3430)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1854)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7244)
Pitti Katalin (836)
Ilosfalvy Róbert (878)
Élő közvetítések (8357)
Opernglas, avagy operai távcső... (20386)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Molnár László 70
Heiner Lajos, 2014-11-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat
Molnár László köszöntése hetvenedik születésnapja alkalmából
Szeged, Korzó Zeneház, november 3.

Molnár László Ott voltam a Szegedi Operabarátok alakuló gyűlésén, s azóta oly sok rendezvényükön – ám akkora tömeget, mint Molnár karnagy úr köszöntésén, talán még sohasem tapasztaltam, a szegedi Korzó Zeneházban elvétve akadt egy-két üres szék, ám többen álltak is.

Az ok egyszerű: a most a hetedik X-et elérő muzsikus az utóbbi évtizedek szegedi zenei életének egyik meghatározó egyénisége, mindenki által kedvelt zenésze.

Szándékosan nem használtam a „dirigens” kifejezést, hiszen, noha Molnár elsősorban a Szegedi Nemzeti Színház karmestereként ismert, de pályája kezdetén dolgozott karigazgatóként is, és ismert, megbecsült zeneszerzői munkássága is.

Emellett remek szervező (ő hozta létre a Szabolcsi Szimfonikus Zenekart, és talán kevésbé ismert, hogy három és fél évtizedes tetszhalálából ő támasztotta fel Miskolcon az operajátszást.)

És két periódusban igazgatóként is működött Szegeden.

Az Operabarátok elnöke, Gyémánt Csilla, hősiesen küzdve megfázásával, meleg szavakkal köszöntötte Molnár karnagy urat.

És itt váltanom kell, talán az ünnepelt nem haragszik meg, számomra ő évtizedek óta Laci, hiszen kezdő egyetemista voltam, amikor Szegedre került, szinte azonnal felajánlotta a pertut. Olyan különböző operákat láthattam irányítása alatt, messze a teljesség igénye nélkül, mint a Lammermoori Lucia, Vántus Aranykoporsója, a Windsori víg nők, Telemann Türelmes Szokratésze, az Aida, Don Pasquale, a Rigoletto, a Nyugat lánya, Erkel Bánkja, Rigoletto, és még oly hosszan lehetne folytatni a listát.

Ha egyetlen produkciót kellene kiemelnem, az a Végzet hatalma lenne, itt karmesteri, és énekesi teljesítmények tökéletes szimbiózisa társult emlékezetes rendezéshez – nem véletlen, hogy a Budapesten, a Nemzeti Színházban tartott vendégelőadás is óriási siker volt.

Gyüdi Sándor köszöntőjében azt hangsúlyozta, Szeged mindig megtartotta főzeneigazgatóit, vezető dirigenseit – tudták-e Önök, hogy a II. világháború után Kodály két muzsikust javasolt a szegedi operatársulat élére – Vaszy Viktor mellett a másik jelölt Fricsay Ferenc volt…

Fricsay valószínűleg pár év után a nemzetközi karriert választotta volna, Vaszy, egy kényszerszünetet kivéve, végig Szegednek szentelte életét. Ahogy hosszú-hosszú éveken át kötődött a Tisza-parti városhoz Oberfrank Géza, itt dolgozik Pál Tamás – és, egy rövid intervallumot leszámítva 1978 óta Molnár László is.

A köszöntők sorában ott volt a Szimfonikusok igazgatója, Lukácsházi Győző, Molnár tanítványai, Kardos Gábor és Koczka Ferenc, a színház énekkarának részéről Kocsis Judit, kedves kupléval.

Természetesen számos zenei betét is felcsendült. Stílszerűen, ABC-sorrendben és alliterálva, indításként az Anyegin egy részlete, Andrejcsik István előadásában.

Fellépett Andrejcsik tenorista tanítványa, Doszpot Péter, aki dalokat énekelt, Schu… Schu… aztán eldöntötte, …manntól.

A tehetséges fiatal szoprán, Kovács Éva szép Gilda-áriával örvendeztette meg a publikumot.

Különösen érdekes volt a huszadik évét még be nem töltött (az ifjú művészpalánta beleegyezésével nyilvánosan hangzott el az életkor, ezért merem leírni…) Iván Sára produkciója, bécsi témájú operettjének pár részletét zongorázta el – az opus a jövő év elején kerül bemutatásra a Szegedi Nemzeti Színházban, ki más hangszereli, mint Molnár László.

Akit elérzékenyülve sem hagyott el ismert humora („Annyi laudációt kaptam, mint temetésen sem szoktak"…).

Lehetetlen az összes közreműködőt felsorolni (az utolsó pillanatban, tanításból „beesett” Kónya Krisztát azért meg kell említeni), a forró hangulatú este végén a jelenlévők felállva énekelték el a „Happy Birthday”-t.

Isten éltessen sokáig, jó egészségben, tisztelt karnagy úr, kedves Laci!

Kardos Gábor, Molnár László, Gyémánt Csilla
Kardos Gábor, Molnár László és Gyémánt Csilla
fotó: Kocsis Judit (Szegedi Nemzeti Színház)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Balogh Eszter, Zachary Wilder, Kovács István
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
Mozart, Werner, Albrechtsberger
MOZART: Sancta Maria, mater Dei, K. 273
ALBRECHTSBERGER: Domine, secundum actum meum (első előadás a 18. század óta)
WERNER: c-moll Requiem, 1763 (első előadás a 18. század óta)
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
MOZART: Requiem, K. 626
19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Baross Loretta, Mórocz Virág, Derzsi György és Ollé Erik
Tatabánya Város szimfonikus zenekara
vez.: Román Géza
PETŐ ZOLTÁN: Ady Endre válogatott versei megzenésítve, szimfonikus zenekar kíséretével
A mai nap
történt:
1844 • A Hunyadi László bemutatója (Pest)
1921 • Az Allegro Barbaro bemutatója (Bp.)
született:
1756 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző († 1791)
1806 • Juan Crisóstomo Arriaga, zeneszerző († 1826)
1823 • Edouard Lalo, zeneszerző († 1892)
1948 • Mihail Barisnyikov, táncos
1970 • Emmanuel Pahud, fuvolista
1976 • Renaud Capuçon, hegedűs
elhunyt:
1629 • Hieronymus Praetorius, zeneszerző (sz. 1560)
1901 • Giuseppe Verdi, zeneszerző (sz. 1813)
1956 • Erich Kleiber, karmester (sz. 1890)
2000 • Friedrich Gulda, zongorista (sz. 1930)