vissza a cimoldalra
2017-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6255)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11195)
A csapos közbeszól (94)

Kolonits Klára (1015)
Bartók Béla szellemisége (233)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6422)
Erkel Színház (8507)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1175)
Franz Schmidt (2953)
Verdi-felvételek (530)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2410)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (363)
Élő közvetítések (6678)
Kocsis Zoltán (640)
Operett, mint színpadi műfaj (3346)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2414)
Zenei témájú könyvek (92)
Nagy koncertek emlékezete (32)
Barenboim (70)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Két Requiem, halottak napja előtt
- ppp -, 2014-11-03 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Verdi: Requiem Kolonits Klára
Wiedemann Bernadett
Brickner Szabolcs
Cser Krisztián
MR Szimfonikusok & MR Énekkar
vez.: Vásáry Tamás

MÜPA 2014. október. 25.

Sümegi Eszter
Clémentine Margaine
Stuart Neill
Roberto Tagliavini
Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vezényel: Pinchas Steinberg

MÁO 2014. október 28.

Volt olyan időszak a magyar zenei életben, amikor Verdi Requiemjét minden különösebb alkalom nélkül műsorra tűzte valamelyik zenekar vagy koncertszervező. Neves énekesnőink egyike a vele készült interjúban ezt kifogásolta is, emlékeztetve rá, hogy évtizedekkel azelőtt a művet csak halottak napja alkalmából adták elő. Magam részéről Verdi Requiemjét bármikor, minden külön szempont nélkül is boldogan hallgatom koncerten vagy felvételről egyaránt. De az tagadhatatlan, hogy így november elejéhez közeledve különleges spirituális tartalmat nyer és a hallgatónak lehetőséget ad, hogy szeretteire emlékezve ne csak zenei élményt kapjon, hanem meghallgatásával egyfajta vigaszt keressen, és igazi lelki megtisztulást is átélhessen.

A Requiem magyarországi előadásain művészileg nagy csalódás nem érheti az embert. Zenekaraink bármelyike képes rá, hogy kitűnő szinten eljátssza, kiváló kórusok hasonló magas nívón elénekeljék a művet. Három kórusunk, a Nemzeti Énekkar, az Operaház kórusa és a Rádiókórus pedig nemzetközi mércével is a legjobbak közé tartozik. Ezt a premisszát az általam hallott két októberi Requiemben is egyértelműen igazolták. A koncertek között különbséget a két karmesterben, azok művészi alkatában, és a szólista quartettek színvonalának különbözőségében kell és lehet keresni.

A Művészetek Palotájában a MR zenekari bérletének estjét Vásáry Tamás, a zenekar korábbi vezetője vezényelte. Vásáry Requiem-interpretációjával most találkoztam harmadszor, 1994-ben, 2000-ben már volt szerencsém látni és hallani, és őszintén meg kell mondanom, hogy akkori koncertjei karmesteri szempontból nem tartoztak legjelentősebb Requiem-élményeim közé. Nem úgy a mostani!

Ki kell jelentenem, hogy az október 25-i Requiem a legcsodálatosabb Requiemek egyike volt, amelyet valaha élőben láttam. Vásáry idős kora ellenére hallatlan energiával dirigált — szinte valószínűtlennek tűnik, hogy ez a törékeny úr milyen erőket képes mozgósítani, hogy koncepcióját, akaratát megértesse muzsikusaival és hallgatóival. Már a koncert első hangján olyan mágikus erővel hatott, hogy a mű háromnegyedében szinte képtelenség volt nyitott szemmel hallgatni — legalábbis én valamiféle extatikus állapotban követtem végig, a remekmű utolsó pillanatáig, engedve az érzelmek szinte parttalan áradásának. Az érzelmek intenzitása, a Verdi zenéjében lüktető szív volt Vásáry Requiemjének legnagyobb hatású eleme.

És pontosan ez, a szív hiányzott az október 28-i operaházi Requiemből, illetve Pinchas Steinberg interpretációjából. Steinberg nem érzelmes egyéniség, ez lerí róla első látásra is, aki pedig ismeri felvételeit, vagy akár csak eddigi magyarországi produkcióit, azt ezügyben nagy meglepetés nem érhette. Már az operaházi Parasztbecsület-Bajazzók párosból is éppenséggel az őszinte érzelmek tobzódása hiányzott; Steinberg igényesen és korrektül, de meglehetősen hidegen vezényelte azokat is. Szakmailag igényes volt ez az előadás is, ám a megszokottól gyakran igencsak eltérő, hajszolt tempók nem tették lehetővé sem a muzsikusoknak, sem a nézőnek, hogy valóban teljes szívvel-lélekkel, belefeledkezve át tudja adni magát a zenének és Verdi varázsának. Vásáry Requiemjének óriási emocionális és ebből következően transzcendentális élménye ebből a koncertből alapvetően hiányzott.

A két hangverseny énekes szólistái összességében magas színvonalon látták el feladatukat, de valóban emlékezetes, a korábbi nagy Requiem-koncertekhez fogható produkciót csak egyikük nyújtott, ő azonban valóban kolosszális élményt jelentett: Kolonits Klára. Benne Vásáry Tamás megtalálta a koncepciójához tökéletesen illő, énekesi és hangi kvalitásaiban a zeneszerző és a dirigens minden elvárásának megfelelő szoprán szólistát.

Kolonits, akárcsak Vásáry, alapvetően spirituális oldalról közelítette meg a művet, a Requiemben nem Verdi legfantasztikusabb operáját, hanem valóban a misét, a szakrális művet látta. Ennek megfelelően az első hangtól az utolsóig fantasztikus átéléssel, sőt átlényegüléssel énekelt, egyetlen másodpercre se esve ki a mű légköréből, együtt élt, lélegzett, szinte hang nélkül énekelt akkor is, mikor a partitúra szerint hallgatnia kellett. Technikailag minden eddig általam hallott szoprán szólista között is a legmagasabb színvonalat képviselte, az éteri pianóktól a legdöbbenetesebb fortékig egyaránt tökéletesen. Azt el lehet mondani, hogy Kolonits hangja nem az a drámai vagy drámaiba hajló szopránhang, amelyet sokan elképzelnek, sőt, elvárnak ehhez a szólamhoz. Emiatt egyes mély- vagy középfekvésű részben hangzása eltért a megszokottól, de ez az összképen minimálisan se változtat, mert bőségesen kárpótolt a vastagabb szopránhang számára majdnem megoldhatatlan részek eszményi megszólaltatásával. Énekművészetéről a Recordare kristálytiszta hangja és legatója, az Agnus Dei soha nem hallott ihletettsége és a Libera me a cappella részének kegyetlenül nehéz magas Bé-jén szinte soha senkitől nem hallott biztonságú, szépségű, fényű piano tónus tanúskodott. Aki egyszer hallotta az erre következő Libera me hatalmas kórustablóján átzengő, több taktuson, szinte véget nem érően kitartott C-jét, nem felejti el soha, míg csak él, ebben biztos vagyok. Kolonits Klára varázslatos szopránszólója a magyar zenei élet igazi kincse és csodája, remélem, hogy még sokszor, nagyon sokszor lesz alkalmam, alkalmunk találkozni vele.

Az operaházi Requiemben Boross Csillát szerettem volna hallani, aki az egy nappal korábbi koncert után beteget jelentett. Helyette Sümegi Eszter jól ismert, már sokszor hallott szoprán szólóját élvezhettük, akinek két Richard Strauss-próba után, hirtelen riasztva kellett helyt állnia. Hogy ezt ilyen színvonalon tudta megtenni, roppant profizmusról és énekesi készenlétről árulkodik, nagy köszönet illeti, hogy az estét megmentette a színháznak és a koncert nézőinek.

Mindkét koncert biztos pontját jelentette a mezzo szólamot éneklő két énekesnő. A MÜPÁ-ban Wiedemann Bernadett nem egészen egészségesen vállalkozott a feladatra, ez többszöri köhögéséből egyértelmű volt, de éneklésén ez nem hallatszott egyáltalán. Három éve kétszer egymás után hallottam a Requiemben, most az akkori koncertekhez képest sokkal jobb kondícióban, minden regiszterben szép, telt hangon énekelt, egyes egyedül a Liber scriptus első két sorát záró magas hang előadása jelentett neki, mint már évek óta mindig, megoldhatatlan technikai gondot. Az Operaházban Clémentine Margaine Wiedemannénál kevésbé attraktív orgánummal, de nagyon megbízhatóan, expresszíven tolmácsolta a mű talán leghálásabb, csodálatos dallamokban leginkább bővelkedő szólamát.

Amennyire hasonló színvonalat képviselt a két mezzo, annyira eltérőt a tenor szólót éneklő két énekes. Nem lenne igazságos Brickner Szabolcson számon kérni a nemzetközi piacon is magasan jegyzett Stuart Neill hangi adottságait, de a technikai felkészültséget és tudást illetően az összehasonlítás elkerülhetetlen. Brickner a korábban hallottakhoz képest, úgy érzem, nem fejlődött semmit, muzikálisan és kulturáltan énekel, de a magas regiszterben hangja vészesen beszűkül, pedig a szólam nem megy Bé-nél feljebb. Az ő hangkaraktere is eltér a szólamban megszokottól, leginkább a nemrég a Rádióban hallott 1972-es Requiem szólistájához, Bartha Alfonzhoz hasonlít — hibáiban és erényeiben egyaránt. Stuart Neillt pár éve már hallottuk ugyanebben a műben Budapesten, azóta alkatilag még erőteljesebb lett, de annyira, hogy az ember alig akarja elhinni, hogy egy ilyen hatalmas fizikumból ilyen éteri pianók tudnak megszólalni. Hogy az Ingemisco hősies hangütése után a Hostiast, mely a koncert versenytárs nélkül legköltőibb pillanata volt, így tudja elénekelni valaki, az bizonysága annak a hallatlan technikai tudásnak, melynek Stuart Neill birtokában van.

A két basszus szólista teljesítménye szintén meglehetősen eltért. Cser Krisztián a MÜPÁ-ban változatlanul rendkívüli vokális adottságokat mutatott, hangja a világviszonylatban is ritka és értékes basszus orgánumok közé tartozik. Énektechnikailag azonban a tavaly többször is hallottakhoz képest visszalépést mutat: a közép- és magas fekvésben nem nyílik ki, sőt beszűkül, orrban próbálja tartani, más rezonanciák bekapcsolása nélkül. A „Salva me fons pietatis” csodálatos dallamán azonban hirtelen megszólal, felzeng a voce, és a hallgató is azonnal felkapja a fejét: igen, ez az a hang, ez az a hangütés, ami kellene. Cser Krisztiánnak ebből kellene kiindulnia, ebbe az irányba kellene fejlődnie, ha meg akarja szilárdítani énektechnikáját úgy, hogy valóban képes legyen az olasz repertoár nagy basszus szerepeinek eléneklésére.

A másik basszus, Roberto Tagliavini fiatalabb, mint fachtársa, hangja, úgy tűnik, nem olyan érett, talán nem is olyan értékes matéria, mint Cseré, de sokkal biztosabb technikai lábakon áll már most is. Mindenképpen nagyon kellemes, fiatalos orgánum, amelyet minden regiszterben hibátlanul szólaltat meg. Ha az évek érést és nem hanyatlást hoznak számára, valószínűleg pár év, vagy mondjuk egy évtized múlva olyan énekese lehet az olasz repertoárnak, mint Furlanetto immár harminc éve. Produkciója, Cser Krisztiánnal összevetve, ismét azt bizonyította számomra, hogy a hangi adottságok tanulás, technikai tudás nélkül nagyon keveset érnek, és egész biztosan nem nyújtanak fedezetet vezető szerepkörben hosszú és biztos karrierre.

És ez hangfajtól függetlenül minden énekesre, akik ma még csak készülődnek az operaénekes nehéz és rögös pályájára, egyformán érvényes és megszívlelendő gondolat.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Farkas Eszter (cimbalom)
Foglakozásvezetők: Haraszti Rita, Kósa Dávid
"Liszt-Kukacok Akadémiája"

10:30 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Várjon Dénes (zongora), Biczó Bernadett, Várkonyi Zsófia (hegedű), Baksai Réka (brácsa), Kirkósa Tünde (cselló), Szappanos Edit (ének)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
Narrátor: Simkó-Várnagy Judit
"kamara.hu - a Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja"
"Hamucsellócska"
Zenés mese a Hamupipőke nyomán

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Horváth Ágnes (brácsa), G. Horváth László (hegedű), Háry Péter (cselló), Szűcs Péter (klarinét), Kiss Péter (zongora)
MOZART: Esz-dúr („Kegelstatt”) trió zongorára, klarinétra és brácsára, K. 498
LISZT: Obermann völgye
DEBUSSY: G-dúr trió

11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Said Tichiti (ének, guembri, ud, ütőhangszerek), Ibrahima Fall
(djembe, balafon), Khalid Moutahir (ének, ütőhangszerek), Fehér Károly, Somogyvári Balázs, Merkovics Zoltán (ütőhangszerek)
"Zenél a világ! - A Szaharán innen és túl"

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Zenekar
mesélő: Lukácsházi Győző
"Bonbon matiné"
CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

16:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

"Demeniv Mihály, harmonikaművész és tanítványai, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek koncertje"
Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Szabóki Tünde, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián, Kovács István (ének)
Lutheránia Énekkar
Budapesti Vonósok
Vezényel és a műről előadást tart: dr. Kamp Salamon
"Budapesti Vonósok – Bach közelében 1."
J.S. BACH: János-passió BWV 245
Jézus elfogatása
Péter megtagadja Jézust

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Lesták Bedő Eszter (hegedű, barokk hegedű), Pilz János (hegedű, barokk hegedű), Rajncsák István (barokk brácsa), Mahdi Kousay (cselló, barokk cselló), Sovány Rita (viola da gamba, barokk cselló), Martos Attila (violone), Pivon Gabriella (barokk fuvola),
Cszizmadia Angelika (csembaló), Dinyés Soma (orgonapozitív, csembaló),
Varga Judit (csembaló)
"Kamarazene korhű hangszereken"
BIBER: e-moll szonáta, C. 142
J.S. BACH: D-dú;r gambaszonáta, BWV 1028
J.S. BACH: g-moll triószonáta, BWV 1029
MOREL: Chaconne en Trio
PACHELBEL: c-moll partita
J.S. BACH: C-dú;r triószonáta, BWV 1037
J.S. BACH: 5. Brandenburgi verseny, BWV 1050

17:30 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Szecsődi Ferenc, Csévi Flóra (hegedű),
Szentpéteri Gabriella (zongora),
Kiss Zenede tehetséggondozott növendékei
"Ünnepi koncert - a Klebelsberg Kuno Hét programja."
Ignaz Pleyel, Rózsa Miklós és Hubay Jenő

18:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Michel Béroff (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
FRANCK: Szimfonikus variációk
RAVEL: Zongoraverseny bal kézre
SIBELIUS: II. szimfónia

18:55 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Metropolitan Operaközvetítések a MűPában"
THOMAS ADÈS: Az öldöklő angyal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horti Lilla, Megyimórecz Ildikó (szoprán), Erdős Attila (bariton), Pataki Bence (basszus), Virág Emese (zongora)
Műsorvezető: Kovács Sándor
Művészeti vezető: Marton Éva
"Mihalovich-dalok"
Emlékezés a 175 éve született zeneszerzőre, a Zeneakadémia rektorára

19:00 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Bándi János, Bándi Írisz Réka (ének)
Salgó Tamás (zongora)
HANDEL: Jöjj, béke angyala (duett)
LULLY: Gavotte / hegedű szóló (Bándi Írisz Réka),
ERKEL: Bánk bán/Bánk-Gertrudis (duett)
WAGNER: Tannhäuser / Romerzählung (Bándi János)
VERDI: A trubadúr / Máglyaária, (Bándi Írisz Réka)
BIZET: Carmen / Seguidilla (duett)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Feriencsik László (fagott)
Capella Savaria
Művészeti vezető: Kalló Zsolt
JOHANN DAVID HEINICHEN: G-dúr concerto, S. 214
JOHANN FRIEDRICH FASCH: C-dúr fagottverseny, FaWV N:C1
WILLEM DE FESCH: E-dúr concerto grosso, op. 3/3
WILLEM DE FESCH: a-moll concerto grosso, op. 3/6
JOHANN DAVID HEINICHEN: G-dúr concerto, S. 213

19:00 : Budapest
Benczúr Ház

Ishimoto Hiroko (zongora)
"Női szerzők a férfiak árnyékában"
Fanny Mendelssohn, Teresa Carreno, Lili Boulanger, Elfrid Andrée, Benna Moe, Haruna Miyake, Agathe Backer, Dora Pejacevic és Amy Beach művei

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Simon Izabella, Várjon Dénes, Roman Rabinovich, Érdi Tamás (zongora)
Veronika Eberle, Muriel Cantoreggi (hegedű), Kim Kashkashian, Andrea Hallam (brácsa), Perényi Miklós, Marie-Elisabeth Hecker (cselló), Fejérvári Zsolt (nagybőgő)
Radovan Vlatković (kürt), Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott)
"kamara.hu - a Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja"
DEBUSSY: En blanc et noir
CHOPIN: cisz-moll noktürn, Op. posth.
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, Op. 23
JANÁČEK: Concertino
JANÁČEK: Pohádka
SCHUBERT: A-dúr („A pisztráng”) zongoraötös, D. 667

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Kruppa Bálint (hegedű)
Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás)
Concerto Budapest
vez.: Rácz Zoltán
"Orbán 70, Csíky 80"
ORBÁN GYÖRGY: Serenata No.1
ORGÁNY GÖRGY: Hegedűverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Új mű - ősbemutató
CSÍKY BOLDIZSÁR: Gulag

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Solti Kamarazenekar
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Bogányi Gergely (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Cristian Mandeal
"Élet és halál táncai"
BARTÓK: Táncszvit
LISZT: Haláltánc
RICHARD STRAUSS: Hétfátyoltánc
DEBUSSY: A tenger
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)