vissza a cimoldalra
2018-12-10
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61387)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)
Erkel Színház (9484)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2635)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (961)
Erkel Ferenc (1052)
Pitti Katalin (823)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6696)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4391)
Juan Diego Flórez (724)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1187)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3019)
Operett, mint színpadi műfaj (3777)
Bretz Gábor (127)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1542)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Johanna - A Salzburgi Ünnepi Játékok 2013-as koncertszerű előadásának felvétele
Heiner Lajos, 2014-10-21 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Verdi: Giovanna d’Arco Verdi: Giovanna d’Arco
A Salzburgi Ünnepi Játékok 2013-as koncertszerű előadásának felvétele

Anna Netrebko, Plácido Domingo, Francesco Meli, Johannes Dunz, Roberto Tagliavini
Philharmonia Chor Wien
Münchner Rundfunkorchester
Paolo Carignani

DGG 00289 479 2712

Nem véletlen, hogy beszámolóm címének Verdi operájának magyarosított változatát választottam.

Egyrészt szeretetteljes köszöntésnek szánnám Szerkesztőségünk szürke eminenciása előtt.

Másrészt amikor a Szegedi Nemzeti Színházban 1979. május 4-én sor került a darab magyarországi bemutatójára, a magyar fordítás így került fel a plakátokra és az ismertetőkre (szűk három év múlva aztán a társulat az eredeti olasz nyelven is eljátszotta a művet).

Ez volt az első operaprodukció, melynek megszületését a színházi próbáktól kezdve szinte egészében végig tudtam kísérni. Akkoriban, a Nagyszínház felújítása miatt, a Szabadság (ma: Belvárosi) mozi épületében játszott az együttes, messze nem ideális színpadi és akusztikai viszonyok között.

Emlékszem, Csikós Attila zseniálisan, gyakorlatilag egyetlen körbefutó frízzel oldotta meg a színpadképet. És arra is emlékszem, hogy ha a rendező, Horváth Zoltán kilométerpénzt kapott volna, akkor milliomossá vált volna. Még most is előttem számos instrukciója (az I. felvonásbeli áriája előtt egy kősziklára leülő Karikó Terézhez: „Terikém, ne úgy ülj le, mintha napozni akarnál!”).

Dalos László fordította a librettót, helyenként furcsa megoldásokkal. Így például az előjátékban Carlo áriája „Pondo é letal, martiro il serto al capo mio” kezdetű szövegének első változata „Trónomnak súlya koronám” volt, kedves barátommal (ma körorvos Somogyban) szóltunk, ez talán nem túl szerencsés, így lett a végleges változat „Tisztemnek súlya trónom” – hát ez is elég suta megoldás. („Végzetes teher, kínszenvedés az én fejemnek a korona” – így Csákovics Lajos nyersfordítása).

A szegedi bemutató, Pál Tamás vezényletével, a főbb szerepekben Bajtay Horváth Ágotával, Juhász Józseffel, Gyimesi Kálmánnal és Gregor Józseffel hatalmas siker volt, a Magyar Rádió felvette (a nyitány „eltolt” zárórészét rögtön a premier után újra rögzítették).

Különös érzés volt közel negyedszázad múltán ezt a Verdi-opust (a Mester hetedik operáját) ismét átélni, ezúttal hangversenyszerű előadásban, a tavalyi Salzburgi Ünnepi Játékokon (Salzburgi impressziók). És furcsa érzés volt most ezt CD-ről meghallgatni.

Véleményem csak minimálisan változott. Nem lehet nem észrevenni, hogy rövid idő alatt mennyit változott Anna Netrebko hangja (ne feledjük: egy évvel korábban még pazar Mimit énekelt Mozart városában!). Mezzoforte-forte tartományban keményebb lett, de megmaradtak a bársonyos pianissimók, a fantasztikus decrescendók. Nőtt a voce vivőereje, szerintem már ideális Carlos-Erzsébet. A Metes Macbeth-közvetítést nem láttam, de barátaim (és egy ellenségem is) dicsérték. És most olvastam a bejelentést jövendő Elzájáról…

Netrebko számomra – e felvétel alapján is – korunk par excellence Verdi-szopránja.

Lemezen kevésbé tetszett Francesco Meli (Carlo), mint a helyszínen. A hangmatéria imponáló, de éneklése monoton, alkalmaz ugyan dinamikai árnyalásokat, de feltűnő, hogy a kettősökben, együttesekben sokszor úgy bőg, mint a hajókürt, mintha félne, hogy társai „leéneklik”. Ám e koncert idején mindössze 33 éves, reméljük, az idő múlása majd árnyaltabbá teszi éneklését – és, ha semmi gubanc nem jön közbe, itt van bő évtized múlva egy potenciális Otello.

És akkor ismét Domingo, megint fogok kapni hideget-meleget, de le kell írnom: Giacomója hatalmas alakítás. Egyedül nála találom úgy, hogy teljes mértékben érzi, és érti a figurát. A hang persze nem a warreni, ruffoi, svédi, vagy akár Cappuccilli-féle bariton - ám majdnem intakt. Némi lebegést egyedül és időnként fortéban érezni.

Ha csak két rövid példára van idejük, hallgassák meg első felvonásbeli áriájának gyors részét „Franco son io, ma in core”, (első CD 15. szám), a Verdi-éneklés magasiskolája, vagy a II. felvonás hármasából „Compiuto é il rito”, (második CD 5. szám), Giacomo rövid ariosoját, „Comparire il ciel m’ha stretto”, első részében Domingo játszi könnyedséggel énekel, második részében szinte”harap” a hangja.

Több. mint adekvát Roberto Tagliavini Talbot szerepében, és a Philharmonia Chor Wien (karigazgató Walter Zeh).

Sajnos, a CD-felvétel még jobban kihozza a zenekari játék alkalmatlanságát. Természetes, hogy a Müncheni Rádiózenekartól nem várjuk el a Bécsi Filharmonikusok, vagy akár a Mozarteum zenekarának kvalitásait, de az együttes túl sokszor szól úgy, mint egy (rossz) katonazenekar, és ez érzésem szerint elsősorban a lélektelenül, mechanikusan dirigáló Paolo Carignani hibája – ismét felvetődik a kérdés, mi alapján szerződtet Salzburg dirigenst (és erre a produkcióra miért nem Pál Tamást?).

A felvétel elegáns papírdobozban, kísérőfüzettel (a darab keletkezéséről szóló esszével, a cselekmény ismertetésével, és négynyelvű librettóval) került kiadásra.

Ez a lemez nyilván sokkal több, mint egyszerű szuvenír azoknak, akik meghallgathatták a tavalyi előadások egyikét. Kérdés, hogy hol a helye a Giovanna d’Arco-diszkográfiában?

Meglepő, hogy Verdi e viszonylag ismeretlen operájáról több „élő” felvétel jelent meg, olyan művészekkel, mint Ricciarelli, Flaviano Labo, Mario Sereni, sőt, Karsten Steiger „Opern: Ein Verzeichnis aller Aufnahmen” című könyve szerint egy Serenissima elnevezésű cég publikált a Bécsi Operából egy 1985-ös „élő” Giovanna d’Arcot Gruberovával a címszerepben, de ennek nem találtam nyomát a Wiener Staatsoper archívumában. Talán egy Gruberova-fan több információt nyújt majd…

Sajnos, hangminősége okán csak raritás a RAI 1951. május 26-i előadásának felvétele, de még a gyatra technikán is átjön, Carlo Bergonzi első tenorista évében is milyen elegáns énekes volt már, hallható Renata Tebaldi hangszépsége, és impozáns a fiatal Rolando Panerai is (most október 17-én kilencven esztendős!).

A mű két videofelvételét láttam, de a Chailly-féle verziót túl régen, míg Bartoletti 2008-as dirigálását csak a Tubusról, így nem lenne fair ezekről nyilatkozni – abban bízom, hogy Búbánat hatalmas tapasztalatával és gyűjteményével kiegészíti majd ezt az írást.

Verdi Giovanna d’Arco című operájának etalon felvétele egyértelműen az EMI 1972-es lemeze marad, James Levine vezényletével, Domingóval (itt persze még mint Carlo), Montserrat Caballéval és Sherril Milnes-szel. Ezzel a klasszikus koronggal a DGG új kiadványa nem versenyezhet. Mégis, ha valaki szereti Verdit, javaslom, illessze be ezt az új változatot is gyűjteményébe, hiszen a Mester egy ritkán játszott, és talán még mindig felfedezésre váró fiatalkori művéről van szó, és az ezüstkorongocskák két nagyon nagy énekes, a közel csúcsformában lévő Netrebko és Domingo alakításait őrzik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szalai András tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Soós Máté (hegedű)
A Zeneakadémia BA III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
A BA III. évfolyamos hallgatók koncertje
MENDELSSOHN: Hebridák – nyitány, op. 26
DVOŘÁK: f-moll románc hegedűre és zongorára, op. 11
DVOŘÁK: e-moll mazurka hegedűre és zenekarra, op. 49
HAYDN: 88. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:88

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Dallos Erika (csembaló), Botos Veronika, Babácsi Csaba (brácsa), H. Zováthy Alajos (bőgő), Dóczi Áron, Tallián András (hegedű), Dóczi Péter (cselló), Rácz János (fuvola), Szélpál Krisztina (oboa), Tüske Aladár (fagott)
Az est házigazdája: Császár Angela
"Jegyezvén szalmaszállal - advent zenével és verssel"
ROSTETTER SZILVESZTER: Siciliano
J.M. SPERGER: Szonáta mélyhegedűre és gordonra
J.S. BACH: Air
GLUCK: Melódia
CIMAROSA: oboa-fuvola koncert
CORELLI: Karácsonyi concerto
CACCINI: Ave Maria

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Devich Gergely (cselló)
Szemere Zita, Balga Gabriella, Bakonyi Marcell, Pataky Dániel
Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
vez.: Kocsár Balázs
Antall József25+ emlékhangverseny
BEETHOVEN: Egmont-nyitány
VERDI: Don Carlos – Szabadságkettős » Szegedi Csaba, Pataky Dániel
KOCSÁR MIKLÓS: Csellóverseny (Antall József halálára)
KODÁLY: Budavári Te Deum
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Rálik Szilvia, Kiss B. Atilla, Kelemen Zoltán
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám
"Erkel 125 gálahangverseny"
ERKEL: Ünnepi nyitány
részletek a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György és Névtelen hősök című operákból
A mai nap
született:
1822 • César Franck, zeneszerző († 1890)
1908 • Olivier Messiaen, zeneszerző († 1992)
1913 • Takács Paula, énekes († 2003)
1913 • Morton Gould, zeneszerző († 1996)
1938 • Jurij Tyemirkanov, karmester
1980 • Sarah Chang, hegedűs
elhunyt:
1987 • Jascha Heifetz, hegedűs (sz. 1901)