vissza a cimoldalra
2018-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60765)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3970)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11264)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9196)
Alexandru Agache, a bariton (122)
musical (176)
Operett, mint színpadi műfaj (3575)
Simándy József - az örök tenor (524)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1381)
Franz Schmidt (3106)
Lehár Ferenc (624)
Opernglas, avagy operai távcső... (20061)
Natalie Dessay (1803)
Kolonits Klára (1065)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1225)
Robert Schumann (82)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2676)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (751)
Élő közvetítések (7036)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A két Macbeth
Pál Tamás, 2014-10-03 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Macbeth Partitúra Franz Werfel szerint Verdi legfogékonyabb éveiben még nem ismerte Bach és Beethoven műveit. Lehet, bár nehezen hihető, különösen annak fényében, hogy 1834-ben, huszonegy évesen Milánóban eldirigálta Haydn A teremtés című grandiózus oratóriumát. Beugrás volt, mindhárom maestro (direttore, concertatore és sostituto) megbetegedett, s Verdi a kórusból lépett ki, hogy az impresszárió legnagyobb megelégedésére vezesse a próbákat és az előadást. Azt is tudjuk, hogy Lavigna mester a partitúrák tanulmányozása mellett „kánonokat és fúgákat, fúgákat és kánonokat” követelt tanítványától, s Verdinek naponta legalább egyet kellett mindkét műformából tanárjának asztalára tenni.

Honnan akkor a korai operák feltűnő egyszerűsége? Miért, hogy e művek partitúráiban semmi visszfénye Chopin, Schumann, Berlioz kromatikus sokszínűségének? Korabeli kritikusai le is húzták Verdiről a keresztvizet. Ósdi tradíciókhoz tapadó, műveletlen parasztnak titulálták Hanslicktól kezdve, Bülowon át Boitoig. Egy bírálója nem átallotta kijavítani Verdi – szerinte lapos – harmóniáit, s „művét” elküldte a Maestrónak okulásul. A Nabuccótól lelkes Verdi tábor rajongásán ámuldozó és bosszankodó ellenzők cikkeiből, leveleiből kitűnik, úgy hitték, Verdi – egyszerű származása, műveletlensége okán – nem tud, nem képes modernebb, korszerűbb muzsikát írni.

Ez a vélemény, a korai operák lesajnálása, bizonyos fokig ma is tartja magát. De még a „Verdi-pártiak” is hajlamosak a Maestro pályaívét egy, szinte érthetetlen fejlődés-gazdagodás csodájaként leírni, értelmezni. Ebben kimondva, ki nem mondva tovább él a vélekedés, amely szerint Verdi fiatalkorában nem volt képes másra, mint a szokványos olasz operaklisék ismételgetésére, míg öregkorára az Otellóval egyszer csak az operavilág élére írta magát, a túlszárnyalhatatlan Richard Wagnert is lepipálva.

Ha összevetjük a két Macbeth partitúrát (1847 kontra 1865) ez az érdekes kérdés más megvilágításba kerül.

A Mester az I. felvonás zenéjén gyakorlatilag nem változtatott, a duett záró taktusait kivéve.

A II. felvonás kezdésének ária-cseréje rögtön a dolgok lényegébe hatol: a „Trionfai” ismételt (tehát kötelezően díszített) cabalettája helyett kétrészes, harmóniavilágában bonyolultabb szövésű, variálhatatlanul véglegesre komponált romanza kerül („La luce langue”).

Az ária gyönyörű, de hangütése szerint inkább a Don Carlosba illene, sehogy se való az előzményekhez, Az ária-cseréhez bizonyára az is hozzájárulhatott, hogy a párizsi bemutató Lady-jének, Amelia Rey-Ballanak sötétebb, dúsabb szopránja volt, mint a ragyogó koloratúr-képességekkel rendelkező Marianna Barbierinek, aki a firenzei premieren jeleskedett. A második finálé kétszakaszos „Őrülési jelenete” is kiszínesedik, hatásos modulációk és változatosabb szövésű kíséret kerül a rusztikusabb első változat helyébe.

A III. felvonást Verdi jelentősen átdolgozta, annak ellenére, hogy látszólag minden a helyén marad. Minden a helyén marad, de minden másképp valósul meg. Más az indító boszorkány-kar vége (a zárókar is javítva van), más akkordok szólnak a méla skót dudákat idéző jelenés-zenékben, s szinte minden ízében megváltozott a címszereplő lamentációja.

Ebben a felvonásban találhatjuk a párizsi igazgatónak tett engedmény első nyomát, a jelentősen kibővített balettzenét, s a felvonás végén váratlanul, dramaturgiailag semmivel sem indokolva megjelenik a Lady. Macbeth áriája, a „Vada in fiamme” elmarad, helyette pompázatos duett következik, szövege vérszagú: „Ora di morte e vendetta”, konstrukciója briliáns, stílusában messze túllép az I. felvonás bel canto hagyományain.

A IV. felvonás firenzei „Patria oppressa”-ját megismerve, az a képtelen ötlet jutott eszembe, jó lenne mindkét változatot eljátszani egymás után. Verdi Párizs számára állítólag azért írt újat, mert az első variáns túlságosan emlékeztetett a „Va, pensiero”-ra. A felvonás ezt követő változtatásai egyértelműen arra utalnak, hogy a zeneszerzőnek 1865-ben már nem volt annyira fontos a shakespeare-i alapmű, mint tizennyolc évvel azelőtt. A csatafúga káprázatos (nyilván a színpadi megoldása is az volt), ám dramaturgiailag fölösleges, a záró induló engedmény a párizsi közönségnek. Sajnos a francia nagyopera oltárán e miatt az induló miatt feláldoztatott Macbeth utolsó, megrázó ariosója.

Visszatérve a 47-es változat egyszerűségéhez, véleményem szerint ez nem indokolható mással, mint Verdi ragaszkodásával a hagyományos olasz operai harmónia- és formavilághoz. Biztos vagyok benne, hogy 47-ben ugyanolyan ragyogóan megszerkesztett fúgát tudott volna írni, mint tette 65-ben, vagy 93-ban. Abban is biztos vagyok, hogy autodidakta mivolta ellenére harmóniai ismeretei harmincnégy éves korában széleskörűek voltak, nem hiszem, hogy egy fiatal, ambiciózus milánói zeneszerző, aki zongoristaként a klasszikusokon nevelkedett, ne találkozott volna az európai romantikával. Kizárt, hogy ne kerültek volna kezébe a már korábban aposztrofált Chopin, Schumann, Berlioz, no meg Wagner művei. Egyértelműnek tűnik számomra, hogy Verdi 1847-ben még a „melodramma italianat akarta szolgálni. Ennek az akkori célnak az akkori Macbeth kitűnően megfelelt, nem véletlenül lett megszületése után a szerző legnépszerűbb operája Itália-szerte.

Ebben az első verzióban éppen az a csodálatos, hogy Verdi az önként vállalt korlátokon belül mire képes. A kromatika nélküli tercrokon kitérések a Lady első áriájának lassú részében, vagy a „L'ira tua”- első finálé csúcspontján éppúgy borzongatóak, mint a művet átszövő kis szekund fel- és lelépések, amelyek vezérmotívumként szövik át az operát. A Maestro kezei között elmondhatatlan és magyarázhatatlan a legegyszerűbb, a tonikáról a dominánsra való moduláció hatása az utolsó felvonás Malcolm-Macduff unisonojában.

1865-ben Verdi már Párizs és Európa kedvence, meghódítója, „világpolgár”, akinek föl kell mérnie, mit tarthat meg régebbi önmagából, és hol kell újulnia. Nos, a Macbeth párizsi verziója ennek az útkeresésnek egyik állomása. Ha később nem lett annyira sikeres, mint a firenzei „alapforma”, az talán annak is köszönhető, hogy az új változat harmóniai-formai újdonságai – lettek légyen önmagukban bármily értékesek – nem tudtak a régi verzióval olyan harmonikus és sikeres műben összefonódni, mint ahogy ez később, a Simon Boccanegra esetében történt.

Macbeth Színpadkép
az 1865-is párizsi változat III. felvonásának színpadterve

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Fülei Balázs (zongora)
Előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A romantika esszenciája
LISZT: h-moll szonáta

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

11:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

14:00 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

16:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pauline Rinvert, Kathrin Zukowski, Natalya Boeva, Eric Ander, Tianji Lin, Anja Silja
Hofkapelle München
zenei vezető
Michael Hofstetter
HASSE: Artaserse - magyarországi bemutató

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Déri György (gordonka), Eckhardt Gábor (zongora)
Gradus ad Publicum"
Mixtura Musicalis
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta
LISZT: Die Zell in Nonnewerth
BARTÓK: l. Rapszódia
FAURÉ: Elégia
SAINT-SAENS: Allegro Appassionato
WEINER: Románc
DEBUSSY: Szonáta

19:00 : Budapest
Liszt F.Nemzetközi Repülőtér,Terminal 1 utascsarnok

"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: A varázsfuvola

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Judith Halász (ének)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
ZOMBOLA PÉTER: 2. szimfónia
SCHUMANN: 1. (B-dúr) szimfónia, Op.38 („Tavaszi”)
R. STRAUSS: Négy utolsó ének

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jeroen Berwaerts (trombita)
Ensemble Resonanz
Vezényel: Barbara Bultmann
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
C.P.E. BACH: b-moll („Hamburg“) szimfónia, Wq 182/5
TOSHIO HOSOKAWA: Voyage VII trombitára, vonósokra és ütőhangszerekre
J.S. BACH: Goldberg-variációk, BWV 988 (Dmitry Sitkovetsky és Andreas Staier vonószenekari átirata)

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Excanto Együttes:
Kállay Gábor (furulya, ének, művészeti vezető), Kállay Katalin (furulya), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant, ütőhangszerek)
M. CAZZATI: Sonata “La Sampiera”
J. BANISTER: A Sett of Ayres in four Parts
Hugh Ashton’s Maske
HANDEL: Passacaille
BOISMORTIER: Concerto G-dur
TELEMANN: Quatour TWV 43:e2
TELEMANN: Violoncello Solo TWV 41:D6
TELEMANN: Don Quixotte TWV 55:G10

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ludi et modi sacri - Selmeczi György szerzői estje
Responsorium ad S. Ioannem de Deo
Ars Nova Énekegyüttes, Selmeczi Gábor (hegedű)
Vez. Kiss Katalin
Laudate Pueri Dominum
Ars Nova Énekegyüttes, Alba Regia vonósnégyes
Vez. Kiss Katalin
Pünkösdi himnuszok
Kele Brigitta (szoprán), In Medias Brass rézfúvós kvintett
Szent Márton-játék
Octovoice Énekegyüttes, In Medias Brass rézfúvós kvintett,
Halmschlager György (ütőhangszerek), Selmeczi Gábor (hegedű), ifj. Major István, (cselló), György Attila (nagybőgő)
Introitus
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton),
Selmeczi Gábor (hegedű), Kiss Kata (brácsa)
Rorate caeli
Octovoice Énekegyüttes, Sebestyén Márta (ének), Balog József (zongora)
Hajnal
Kele Brigitta, Alba Regia vonósnégyes
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Kálmán László (tenor),
Najbauer Lóránt (bariton) és György Attila (nagybőgő)
15:00 : Szeged
Nemzeti Színház

VERDI: Ernani
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)