vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Balett-, és Táncművészet (5738)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A két Macbeth
Pál Tamás, 2014-10-03 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Macbeth Partitúra Franz Werfel szerint Verdi legfogékonyabb éveiben még nem ismerte Bach és Beethoven műveit. Lehet, bár nehezen hihető, különösen annak fényében, hogy 1834-ben, huszonegy évesen Milánóban eldirigálta Haydn A teremtés című grandiózus oratóriumát. Beugrás volt, mindhárom maestro (direttore, concertatore és sostituto) megbetegedett, s Verdi a kórusból lépett ki, hogy az impresszárió legnagyobb megelégedésére vezesse a próbákat és az előadást. Azt is tudjuk, hogy Lavigna mester a partitúrák tanulmányozása mellett „kánonokat és fúgákat, fúgákat és kánonokat” követelt tanítványától, s Verdinek naponta legalább egyet kellett mindkét műformából tanárjának asztalára tenni.

Honnan akkor a korai operák feltűnő egyszerűsége? Miért, hogy e művek partitúráiban semmi visszfénye Chopin, Schumann, Berlioz kromatikus sokszínűségének? Korabeli kritikusai le is húzták Verdiről a keresztvizet. Ósdi tradíciókhoz tapadó, műveletlen parasztnak titulálták Hanslicktól kezdve, Bülowon át Boitoig. Egy bírálója nem átallotta kijavítani Verdi – szerinte lapos – harmóniáit, s „művét” elküldte a Maestrónak okulásul. A Nabuccótól lelkes Verdi tábor rajongásán ámuldozó és bosszankodó ellenzők cikkeiből, leveleiből kitűnik, úgy hitték, Verdi – egyszerű származása, műveletlensége okán – nem tud, nem képes modernebb, korszerűbb muzsikát írni.

Ez a vélemény, a korai operák lesajnálása, bizonyos fokig ma is tartja magát. De még a „Verdi-pártiak” is hajlamosak a Maestro pályaívét egy, szinte érthetetlen fejlődés-gazdagodás csodájaként leírni, értelmezni. Ebben kimondva, ki nem mondva tovább él a vélekedés, amely szerint Verdi fiatalkorában nem volt képes másra, mint a szokványos olasz operaklisék ismételgetésére, míg öregkorára az Otellóval egyszer csak az operavilág élére írta magát, a túlszárnyalhatatlan Richard Wagnert is lepipálva.

Ha összevetjük a két Macbeth partitúrát (1847 kontra 1865) ez az érdekes kérdés más megvilágításba kerül.

A Mester az I. felvonás zenéjén gyakorlatilag nem változtatott, a duett záró taktusait kivéve.

A II. felvonás kezdésének ária-cseréje rögtön a dolgok lényegébe hatol: a „Trionfai” ismételt (tehát kötelezően díszített) cabalettája helyett kétrészes, harmóniavilágában bonyolultabb szövésű, variálhatatlanul véglegesre komponált romanza kerül („La luce langue”).

Az ária gyönyörű, de hangütése szerint inkább a Don Carlosba illene, sehogy se való az előzményekhez, Az ária-cseréhez bizonyára az is hozzájárulhatott, hogy a párizsi bemutató Lady-jének, Amelia Rey-Ballanak sötétebb, dúsabb szopránja volt, mint a ragyogó koloratúr-képességekkel rendelkező Marianna Barbierinek, aki a firenzei premieren jeleskedett. A második finálé kétszakaszos „Őrülési jelenete” is kiszínesedik, hatásos modulációk és változatosabb szövésű kíséret kerül a rusztikusabb első változat helyébe.

A III. felvonást Verdi jelentősen átdolgozta, annak ellenére, hogy látszólag minden a helyén marad. Minden a helyén marad, de minden másképp valósul meg. Más az indító boszorkány-kar vége (a zárókar is javítva van), más akkordok szólnak a méla skót dudákat idéző jelenés-zenékben, s szinte minden ízében megváltozott a címszereplő lamentációja.

Ebben a felvonásban találhatjuk a párizsi igazgatónak tett engedmény első nyomát, a jelentősen kibővített balettzenét, s a felvonás végén váratlanul, dramaturgiailag semmivel sem indokolva megjelenik a Lady. Macbeth áriája, a „Vada in fiamme” elmarad, helyette pompázatos duett következik, szövege vérszagú: „Ora di morte e vendetta”, konstrukciója briliáns, stílusában messze túllép az I. felvonás bel canto hagyományain.

A IV. felvonás firenzei „Patria oppressa”-ját megismerve, az a képtelen ötlet jutott eszembe, jó lenne mindkét változatot eljátszani egymás után. Verdi Párizs számára állítólag azért írt újat, mert az első variáns túlságosan emlékeztetett a „Va, pensiero”-ra. A felvonás ezt követő változtatásai egyértelműen arra utalnak, hogy a zeneszerzőnek 1865-ben már nem volt annyira fontos a shakespeare-i alapmű, mint tizennyolc évvel azelőtt. A csatafúga káprázatos (nyilván a színpadi megoldása is az volt), ám dramaturgiailag fölösleges, a záró induló engedmény a párizsi közönségnek. Sajnos a francia nagyopera oltárán e miatt az induló miatt feláldoztatott Macbeth utolsó, megrázó ariosója.

Visszatérve a 47-es változat egyszerűségéhez, véleményem szerint ez nem indokolható mással, mint Verdi ragaszkodásával a hagyományos olasz operai harmónia- és formavilághoz. Biztos vagyok benne, hogy 47-ben ugyanolyan ragyogóan megszerkesztett fúgát tudott volna írni, mint tette 65-ben, vagy 93-ban. Abban is biztos vagyok, hogy autodidakta mivolta ellenére harmóniai ismeretei harmincnégy éves korában széleskörűek voltak, nem hiszem, hogy egy fiatal, ambiciózus milánói zeneszerző, aki zongoristaként a klasszikusokon nevelkedett, ne találkozott volna az európai romantikával. Kizárt, hogy ne kerültek volna kezébe a már korábban aposztrofált Chopin, Schumann, Berlioz, no meg Wagner művei. Egyértelműnek tűnik számomra, hogy Verdi 1847-ben még a „melodramma italianat akarta szolgálni. Ennek az akkori célnak az akkori Macbeth kitűnően megfelelt, nem véletlenül lett megszületése után a szerző legnépszerűbb operája Itália-szerte.

Ebben az első verzióban éppen az a csodálatos, hogy Verdi az önként vállalt korlátokon belül mire képes. A kromatika nélküli tercrokon kitérések a Lady első áriájának lassú részében, vagy a „L'ira tua”- első finálé csúcspontján éppúgy borzongatóak, mint a művet átszövő kis szekund fel- és lelépések, amelyek vezérmotívumként szövik át az operát. A Maestro kezei között elmondhatatlan és magyarázhatatlan a legegyszerűbb, a tonikáról a dominánsra való moduláció hatása az utolsó felvonás Malcolm-Macduff unisonojában.

1865-ben Verdi már Párizs és Európa kedvence, meghódítója, „világpolgár”, akinek föl kell mérnie, mit tarthat meg régebbi önmagából, és hol kell újulnia. Nos, a Macbeth párizsi verziója ennek az útkeresésnek egyik állomása. Ha később nem lett annyira sikeres, mint a firenzei „alapforma”, az talán annak is köszönhető, hogy az új változat harmóniai-formai újdonságai – lettek légyen önmagukban bármily értékesek – nem tudtak a régi verzióval olyan harmonikus és sikeres műben összefonódni, mint ahogy ez később, a Simon Boccanegra esetében történt.

Macbeth Színpadkép
az 1865-is párizsi változat III. felvonásának színpadterve

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző