vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Balett-, és Táncművészet (5738)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Öreg teremőr szerelme – A trubadúr Salzburgból (H.L.-nak)
Operatikus, 2014-08-22 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

A trubadúr Salzburgból Temetni jöttem Domingót, nem dicsérni!

Közben azonban rádöbbentem: mást temetni sokkal időszerűbb.

Egyenesben lehetett látni-hallani A trubadúrt Salzburgból a Medici Tévén, s még most is meg lehet keresni. Európa egyik legrangosabb operafesztiválja, élőben. Amíg várok a kezdésre, a művön merengek. Karajan régi Trubadúrjain. 1962: Bastianini, Leontyne Price, Simionato és mindenek fölött Corelli. Aztán 1978: Cappuccilli, Kabaivanska, Cossotto és hát Domingo. Az elsőről csak hangfelvétel, a másodikról komplett film is van. Az elsőből talán Corelli fenomenális Strettájára emlékszem legszívesebben, a másodikból Domingo gyönyörűséges f-moll áriájára, amit több mint egyperces nyíltszíni tapssal és meleg ovációval ünnepelt a publikum. (A Stretta csak közepesre sikerült, a XX. század nagy drámai tenorja sosem tudta jól elénekelni ezt a harci indulót.) „Feledhetetlen, felülmúlhatatlan” – pattannak elő a hamis sablonjelzők. Én azonban könnyen felejtek, ha valami igazival, izgalmassal találkozok. Hát, a 2014-es salzburgi Trubadúr nem ilyen.

Alvis Hermanis rendező azt találta ki, hogy a darab egy régi képtárban játszódik. A festmények nagyjából a darab korában készültek. A gondolat persze különös, de hát az eredeti történet még sokkal bizarrabb, valamit kezdeni kell vele. Az ötlet – mint minden hasonló - ellentmondásokat vet föl, ám rendezőnk ezeken nagyvonalú lustasággal lép át. Nyomban a nyitóképben feszengeni kezdünk.

Ferrando, mint tárlatvezető meséli el a látogatóknak az ősi, véres történetet, s ettől nyomban odavész az elbeszélés legnyugtalanítóbb vonatkozása, hogy ez az idős katona részese volt mindannak, amit elmesél. Jelen volt, személyesen átélte. Odavész áriájának titkos sugalma, amit nem mond ki, csak éreztet: felelősséget érez a történtekért, hogy ő maga sem akadályozta meg a tragédiát. Ezért aztán az ő bosszújának motivációja a legerősebb.

Az rendben volna, hogy Leonóra egyszerű kék formaruhás teremőr, aki hercegnőnek képzeli magát, s a régi festmények világába álmodja magát, s az beleillik a Trubadúr-öntőformába az is, hogy Luna egy öregedő kolléga, aki reménytelenül szerelmes fiatal kolléganőjébe. Érteni véljük, hogy a múlt bűvöletében élő munkatársak időnként beöltöznek és régi történeteket játszanak el. Ám ahogy a halad előre a történet, a mai galéria kényszerzubbonya egyre jobban feszül a történeten, egyre nehezebb megfeleléseket találni. A rendező egyre inkább megfeledkezik eredeti koncepciójáról, hősei elveszítik múzeumi ruhájukat-identitásukat és csak puccos középkori kosztümjeikben ágálnak. A legkiábrándítóbb talán a Máglyaária, amelyet Azucena, mint tréfás kedvű idegenvezető, komikus sztoriként mesél el.

A Bécsi Filharmonikusok gyönyörű hangzással szólnak, ám az amúgy jónevű Daniele Gatti képtelen egybentartani a színpadot és az árkot. (A képek közötti szünetekben egyébként premier plánban alszik s néha mintha vezénylés közben sem lenne teljesen ébren.) Ennyi lötyögést, szétmenést még negyedosztályú vidéki házban is ritkán hall az ember. A tenor kihagy egy-két frázist, a bariton (amúgy szintén tenor) csak hozzávetőlegesen énekli a szöveget, rendre hadovál. Szinte hallom, hogy ordít szegény Karajan a sírjában: „Schweinerei!”, s azon tűnődöm, a társaság vajon mivel töltötte a próbaidőszakot?

Az énekesekben sem sok örömöt talál az ember. Riccardo Zanellato tartalmas basszus, de semmi végzetszerűt nem hordoz. És nem is elég öreg, pedig a Trubadúrban alapvető jelentőségű, hogy Azucena és Ferrando egy generációval idősebb, mint a többiek.

Francesco Meli, Salzburg olasz főtenorja erőteljes, képzett orgánummal és teljesen jelentéktelen személyiséggel rendelkezik. Bűvészkedik ugyan valamit a dinamikával, de érzelmeket nem közvetít, következésképp fogalmilag lehetetlen vele együttérezni. Ez minden szerepben kínos, ám különösen szívfájdító Manricónál, ennél az imádnivaló kétlelkű legénynél, aki költő is meg hadvezér egy személyben, fiú és szerelmes, aki nem tud dönteni a két nő, anyja, és jegyese között, akinek egész életét végigkíséri a kínzó kérdés: „Ki vagyok én? – E chi son io?” És meghal anélkül, hogy megtudná a választ... Ennél szomorúbb sorsot nem tudok elképzelni, és annál fölháborítóbbat sem, ha egy művészt ez hidegen hagy, nem érinti meg. Sajnos ő éppen ilyen énekes.

A kanadai Marie-Nicole Lemieux hangja elég nagy Azucenához, ám a rendezés előállította méltatlan helyzetből sablonjai segítségével próbál kievickélni.

A nagy Anna Netrebko mára túl nagy lett. A súlygyarapodással együtt női, és főleg művésznői vonzerejének egy részét is elveszítette. Immár igazi jelmeztervezői feladat előnyös ruhát tervezni neki. Ezt főleg azon a színpadon fájdalmas látni, ahol néhány éve karcsún, ellenállhatatlanul korszakos Traviátával írta be nevét örökre a darab előadástörténetébe és Salzburg históriájába. A hang mára nagyjából megfelel Leonóra igényeinek, a figura viszont körülbelül annyival jelentéktelenebb, sablonosabb és bizonytalanabb Violettánál, amennyivel Hermanis tehetségtelenebb Willy Deckernél. Erről a terebélyesedő alkatról könnyebben elhiszem, hogy lovagokról álmodozó jegyszedőlány, mint a Sargasto palota úrnője. A IV. felvonásban azonban Netrebko gondol egyet, és áriáját (egyébként egy halom értelmetlenül összehányt festmény tetején) váratlanul ihletetten és összefogottan énekli le, s nyomban ismét az igazi Trubadúrt halljuk. Csinosabb ruhát is kapott erre jelenetre vagy a művészi erő szépítette meg, s ezért látjuk nyomban vonzónak? Utána a duettben Luna spagettipántos ruhára vetkőzteti a pufók szépséget, Netrebko még egy csalicsókot is megenged Domingónak, helyreáll a komikus alaphangulat.

No de ott van Placido Domingo, aki alig tudja elénekelni Lunát. (Egy korábbi berlini előadáson gikszereket is fogott az áriájában. Az „Il balen dl suo sorriso” valóban nagyon magas baritonszólam, de azért egy volt tenornak illene megoldani!) Most is ráírják a honlapon a klipre, hogy beteg, egészen pontosan „suffers”, azaz szenved, s ez végig jól hallatszik is. Kifullad a lélegzete, a szöveget össze-vissza zagyválja. A teste tiltakozik már az éneklés ellen, de nem hisz neki. Mégis „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”, ha az ajtó megől ez az ősz bárd emelkedik. Szólója után őszinte taps csendül, sokan miatta vettek jegyet. Mondjuk: 5 Depardieu?

Jóval több annál, és bonyolultabb is. Domingo világos, átélhető, szeretnivaló figurát formál: egy öregedő férfiembert, aki még vágyik a fiatal nő szerelmére. Csakhogy eljárt felette az idő. Régen döglöttek utána a csajok. Alakja, arcéle még idézi az egykori hódításokat, de már nem ő korunk hőse. Luna, a gróf nem látja magát reálisan. Ugyanolyan téveszmék rabja, mint Domingo, az énekes, aki szintúgy kiöregedett. Nevessünk rajta vagy bosszankodjunk? Netán szánjuk? „Fáj az Istent roncsokban látni”? Érzelmeinket nehéz kibogozni. Különösen, hogy mi magunk is öregszünk, szaporodik fogunkban az idegen anyag, miközben továbbra is hősileg gondolkodunk magunkról, akár baritonná lett tenorunk. A rendezés egyik szép leleménye, hogy szerelmes áriáját Luna-Domingo Ferrandónak énekli, azaz neki vall gyötrő érzéseiről - ezúttal gikszer nélkül.

Ugyanakkor Domingo nyakasságának van alapja. Átélésével, alakításának egységességével, ihletettségével ugyanis oly mértékig fölötte áll az egész mai operabagázsnak, hogy az elkeserítő. Másfelől hősének sorsa egybevág az ő személyes, művészi tragédiájával, az ember egyszerre sír és nevet. Domingo rögeszméje a színpad, Lunáé a szerelem. Mindkettő szenved, mindkettő téved. Mi meg egyik pillanatban imádkozunk, hogy ne gyötörje már magát s minket ezzel az énekléssel, ne rombolja tovább saját nimbuszát. De látjuk közben azt is, hogy az összes többi hajítófát sem ér, mégiscsak őt néznénk mindétig, érte nézzük a Trubadúrt napestig. A szerelmes szívű öreg teremőrért.

Különös egy műfaj, különös egy művész, titkos, követhetetlen utak. De hisz éppen erről szól A trubadúr.

P.s.: A tévéközvetítés utáni előadásokat Domingo lemondta.

A trubadúr Salzburgból

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző