vissza a cimoldalra
2018-12-10
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61384)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11295)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6696)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4391)
Juan Diego Flórez (724)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1187)
Erkel Színház (9483)
Élő közvetítések (7593)
Pitti Katalin (822)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3019)
Operett, mint színpadi műfaj (3777)
Bretz Gábor (127)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1542)
Franz Schmidt (3240)
film és zene (190)
Egyházi zene (215)
A díjakról általában (1044)
Ilosfalvy Róbert (821)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Szeresse kedves!“ - Szabó Attila hegedűművész
Bartos Csaba, 2014-08-12 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Szeresse, kedves! invitál rendre e szavakkal asztalához Szabó Attila hegedűművész ebenthal-i (Karintia, Ausztria, Klagenfurt mellett) házában. S nemegyszer teszi hozzá: ezek Sándor bácsi szavai. Még véletlenül sem másképp említi Végh Sándort Szabó Attila, akinek – s ez sem tegnap volt – 70-edik születésnapján a „Professor” kitüntető címet és „Nagykeresztet” adományozta Ausztria Államelnöke. Elismerve sok évtizedes hegedűművészi, koncertmesteri, kamarazenei, pedagógiai működését

Szabó Attila    „Sok-sok ember a mindennapi kemény munka, a sok kín és fájdalom látásának ellensúlyozására, mint ezt példaként sok doktor élete mutatja, a zenélésben, muzsikálásban keres feloldást. Nekem csodálatos szerencsém volt, mert amit mások a legszebb hobbijuknak választottak, a zenélést én élethivatásként űzhettem. Honnan indul, mi kelti fel a szép hangzás, a zene szeretete utáni vágyat? Honnan érkezik hozzánk, hogy a hang megbabonázó, beszédes szépsége könnyet csal szemünkbe?”

   - Attila néhány tűnődő szava generációkat idéz elénk, mikor saját magának válaszol.

   - „Nekem talán onnan, hogy számtalanszor hallgattam nálam 10 évvel volt idősebb bátyámat, aki, mire én kis fiúvá váltam, ő már a zeneakadémián tanult és így gyakorlását, zenélését, quartettezését, gyönyörű hangját mindig csodálattal ittam magamba.

De honnan él ennek a csodának a folytonossága? Felejthetetlen marad egy emlékem: vonósnégyes próbánk volt egy délelőtt, amikor leányom az alig egy évnél idősebb unokánkat behozta a terembe.... a zene, a hang csodájától megérintve döbbenten, majd egy fél órán keresztül mozdulatlanul figyelt.

Talán ez vezetett oda, hogy 10 évvel később, amikor unokánk egy ausztriai országos zenei versenyen játszott, a kis lány korát feledtető igéző hangját hallgatván, nekem is könny szökött a szemembe.

Honnan érkezik valakihez az ilyen hang? Az lehet e folytonosság titka, hogy egymást hallva, a szépség bűvölete termékenyít?

Mert az egymás figyelése, egymás csodálata a kezdetektől funkcionált. Hiába beszélünk különböző iskolai irányokról, belga-franko, német, vagy orosz iskolákról, bizony mindannyian mégis csak egy tőről fakadunk!!! Hogy hogyan? Ezt a folytonosságot majd a hegedű történetének fényes csillagai bizonyítják”

   - Néhányszor eljátszhattam Attilával Joseph Haydn „Krisztus hét szava a keresztfán” vonósnégyesét. Családi kamarazenélésként, hiszen a brácsaszólamot Attila neje, Szabó Margit, míg a második hegedűt feleségem, Danyílova Galína játszotta.

   - „A három iskola, a három irányzat újra visszatalál az ősi közös kiindulóponthoz. S nem kell négyünknek egymást a „szeresse kedves”-re emlékeztetni, mert egymás hangjának szeretete átsüt az egész művön”.

   - Nagyon igaz, amit Attila mond. Hogy az alap az egymás csodálata, figyelése, az alázat, a szeretet. És mégis, milyen gyakran beszél az iskolákról, Flesh-ről, Joachim-ról, Hubayról, Auerről. Talán azért, mert a szeret és alázat egyik fontos tényezője, hogy ismerjük és továbbvisszük, továbbadjuk gyökereinket? Gondolni sem merek rá, hogy Magyarországon hány külföldre távozott nagy muzsikusunk nevét sem ismerik. Virizlay Mihálytól Barki Lászlóig… és Szabó Attiláig.

   - „Nekem elmondhatatlan szerencsém volt, mert életem során engem a Carl Flesch vonal, majd a magyar iskolán keresztül a belga-franco vonal alakíthatott és ezek ötvöződhettek bennem!! A budapesti konzervatóriumban és a Bartók Béla tanárképző főiskolán Lányi Margitnál tanultam, aki Carl Flesch növendékeként, az ő szisztémáját, zenei filozófiáját plántálta belém. (A magyarországi születésű Flesch Károly az én diákkoromban, mint egy Etalon csillogott a magyar égen. Az ő Skalensystem-je és munkái, mint a „Kunst des Violinspiels” óriási példa értékű.)”

   - Attila félelmetes tudással, logikával mozog a hegedűjáték, az iskolák történetében. Többhetes szakmai szeminárium lehetne, ahogy a családfák történetét, kölcsönhatásait elemzi, sokszor kezébe véve a hegedűt. S mindjárt hozzáteszi, Flesh „származásáról”:

   - „Az egymásra való hatás, egymás csodálata folytatódik, de a hegedűjáték Rode és Beriot-tól három iskolai irányba is elágazik. Beriot mellett Rode-nak egy másik tanítványa, a Bécsben tanító, pesti születésű Joseph Böhm lesz a másik ugrópont. Böhm tanítványai két iskolai irány fele is megnyitják az utat. Az egyik út J. Grün-ön keresztül vezet Carl Flesch iskolájához. Tanítványai: Ivry Gitlis, Ida Haendel, Ricardo Odnoposoff, Max Rostal, Henrik Szeryng......

A másik két még nagyobb irány Böhm-töl Hellmesbergeren keresztül a magyar születésű Josef Joachim által Hubay Jenő „magyar” iskolájában – majd Böhm és Joachim tanítványaként Auer Lipótnál az „orosz” iskolában csúcsosodott ki.

   - A veszprémi Auer Lipótot atyjaként tiszteli az orosz hegedűiskola. De az amerikai is, hiszen Elmann, Heifetz, sokan mások a Joulliard iskolában tanultak nála. Magyarországon csak éledezik az emlékezete…

   - „A egymásra hatás egyik legszebb példája Hubay Jenő. Hubay egy csodálatos ötvözettel hozta létre a híres magyar iskolát, amely végül a franco-belga iskolához kapcsolódott.

„Szeresse kedves”: a fiatal Hubay megismerkedik az idős Vieuxtemps-al. Vieuxtemps instrukcióit kérve Vieuxtemps összes műveit eljátssza a mesternek. Meleg barátság szövődik köztük és az őszinte öröm, hogy műveit ily mély interpretálásban hallhatta, Vieuxtemps indítványozta, hogy Hubay kövesse őt a brüsszeli Conservatoire hegedűtanári székében. Hubay pár év multán a magyar állam kérésére Budapestre költözik, így alapítva meg a híresé vált magyar iskolát...”

   - Egyszerűen kapkodom a fejem. Képtelen vagyok válogatni Attila szavaiban. De azt mindenképpen idetenném, amire Végh Sándorral kapcsolatban visszaemlékezik. Erről is „családfa” kezdődik.

   - „Hogy Flesch iskolája után a magyar iskolával is kapcsolatba kerülhettem, Végh Sándorral való találkozásomnak köszönhettem. Hubay mint egy óriás tölgyfa, hihetetlen sok hatalmas ágat hajtott, tanítványainak névsora gyönyörű, csillogó sikerű hegedűművészek véghetetlen sora: Szigeti József, Gertler Endre, Ormándi Jenő, Lehner Jenő, Geyer Stefi, d’Arányi Jelli, Fehér Ilona, Vecsey Ferenc, Telmányi Emil, Székely Zoltán, Géczy Barnabás, Zathureczky Ede, Zipernovszky Mária, Zipernovszky Fülöpke, Varga Tibor. A már öreg és terebélyes tölgy utolsó rügyfakasztó reménysége a fiatal Végh Sándor volt.

Végh Sándor, Hubay, Vieuxtemps, Joachim, Rode egyenes ágon vezet Viottihoz, a hegedűtörténet bölcsőjéhez, azzal a felemelő érzéssel, mintha egyenes ágon zenei ük- ük- ükunokájuk lehetnék.

(Mindíg egy intim szellő borzongatott meg, amikor Végh Sándor híres Stradivariját kezemben foghattam, mert ez a hegedű egykor Paganini és Sarasate tulajdona volt.)”

   - Visszatérünk Végh Sándorhoz.

   - „Két héttel egy számomra nagyon fontos koncert előtt (Bartók II. Hegedűversenyének klagenfurti koncertje előtt) véletlenül hallottam, hogy Végh Sándor salzburgi Sonderklass-jában tanít. Másnap elmentem Salzburgba. A Mozarteum diákokkal zsúfolt különtermében találtam rá. Amint beléptem, mint idegentől kérdezett engem, miért jöttem, keresek valakit? „Szeretnék Önnek előjátszani, ha megengedné”. „Természetesen” mondta, „csak várja meg a tanítás végét”. Később végighallgatta Mozart A-dur hegedűversenyét az elejétől az utolsó hangjáig egy árva szó nélkül. Amint befejeztem, homlokához kapott: „ember hol volt maga eddig?” Elmeséltem életem addigi szakaszait (tanulmányaimat, előző állásaimat, és hogy 5 éve a klagenfurti Operaház első koncertmestere vagyok).

Kérdésemre, hogy tanulhatnék-e nála, azt felelte, hogy ő zenekari zenészt elvből nem vesz fel, sokat követel és különben ő egy egoista, aki akarja, hogy tanítása eredmény hozzon, aminek a megvalósításához kell, hogy a diák szabad legyen. „De” mondta tovább „önnel teszek egy kivételt”. Megjegyezte még, hogy az egy tévhit, ha úgy gondoljuk, léteznek csodaprofesszorok. Nem minden professzor felel meg minden diáknak, ami fordítva is érvényes, hanem léteznek természetesen csodálatos növendékek. Ha jövök, egyszerre két három napra kell Salzburgba jönnöm, nem csak egyetlen órára, mert a többi növendék óráit is meg kell hallgatni, mivel mások problémái is azonosak és ebből profitálni lehet.

Így kezdődött a négy és fél évig tartó, legszebb tanulmányi időm, mely alatt hihetetlen sokat tanulva, gazdag ajándékot kaptam. Amint az első órám után megkérdeztem, mennyivel tartozom, azt mondta „azt maga nekem nem tudja megfizetni”. És ez így maradt a további években is. Ma csak azt mondhatom, ezt az ajándékot csak hálámmal tudom viszonozni.

   - Amikor először próbáltuk a már idézett Haydn vonósnégyest, valahogy nagyon ismerős volt Attila játéka. Próbáltam felidézni, honnan. Megtaláltam: Végh Sándor zenekarának felvétele. Nem a külsőségek köszöntek vissza, a „szakmainak” nevezett „felfelé és lefelé”, hanem a lényeg. A szeretet, amely sugárzik egyikből és másikból.

   - A tanítási időn túl is sok időt tölthettem vele. Nap nap után vendégük voltam reggelitől-vacsoráig. Ma is minden nap eszembe jut kedves invitálása, hogy fesztelenül fogyasszam a felkínált finomságokat: „szeresse kedves”, mert ezt így mondták náluk Erdélyben, Kolozsvárott!!!

A korai reggelik után dolgozott velem egy órát, még mielőtt a Mozarteumba mentünk, ahol ő mint az iskola rendkívüli diákjával foglalkozott velem. Nagyon kemény és megerőltető órák voltak – ahogyan az a régi magyar iskolában is szokásos volt. Végh Sándor mindig mondta, hogy egy tehetséges embernek ezt ki kell bírnia – vagy, ha túl sok, tessék abbahagyni a tanulást. Ebédek után kis alvópihenőt tartott, majd még otthon dolgozott velem egy újabb órát, mielőtt a délutáni mozarteumi oktatásra mentünk, ahol megint foglalkozott velem is.”

   - Nézek: órák óta hallgatom Attilát. S hallgatnám még órákig. Házában a „szeresse kedves” lakik, erdélyi népművészeti emlékek, magyar és más könyvek, hangszerek társaságában. Az emeleten hangversenyterem. Ódon, vastagfalú, karinthiai házban. A világ hegedűkultúrájának egyik eldugott középpontjában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szalai András tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Soós Máté (hegedű)
A Zeneakadémia BA III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
A BA III. évfolyamos hallgatók koncertje
MENDELSSOHN: Hebridák – nyitány, op. 26
DVOŘÁK: f-moll románc hegedűre és zongorára, op. 11
DVOŘÁK: e-moll mazurka hegedűre és zenekarra, op. 49
HAYDN: 88. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:88

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Dallos Erika (csembaló), Botos Veronika, Babácsi Csaba (brácsa), H. Zováthy Alajos (bőgő), Dóczi Áron, Tallián András (hegedű), Dóczi Péter (cselló), Rácz János (fuvola), Szélpál Krisztina (oboa), Tüske Aladár (fagott)
Az est házigazdája: Császár Angela
"Jegyezvén szalmaszállal - advent zenével és verssel"
ROSTETTER SZILVESZTER: Siciliano
J.M. SPERGER: Szonáta mélyhegedűre és gordonra
J.S. BACH: Air
GLUCK: Melódia
CIMAROSA: oboa-fuvola koncert
CORELLI: Karácsonyi concerto
CACCINI: Ave Maria

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Devich Gergely (cselló)
Szemere Zita, Balga Gabriella, Bakonyi Marcell, Pataky Dániel
Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
vez.: Kocsár Balázs
Antall József25+ emlékhangverseny
BEETHOVEN: Egmont-nyitány
VERDI: Don Carlos – Szabadságkettős » Szegedi Csaba, Pataky Dániel
KOCSÁR MIKLÓS: Csellóverseny (Antall József halálára)
KODÁLY: Budavári Te Deum
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Rálik Szilvia, László Boldizsár, Kelemen Zoltán
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám
"Erkel 125 gálahangverseny"
ERKEL: Ünnepi nyitány
részletek a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György és Névtelen hősök című operákból
A mai nap
született:
1822 • César Franck, zeneszerző († 1890)
1908 • Olivier Messiaen, zeneszerző († 1992)
1913 • Takács Paula, énekes († 2003)
1913 • Morton Gould, zeneszerző († 1996)
1938 • Jurij Tyemirkanov, karmester
1980 • Sarah Chang, hegedűs
elhunyt:
1987 • Jascha Heifetz, hegedűs (sz. 1901)