vissza a cimoldalra
2019-01-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4178)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)
Rost Andrea (2036)
Kiss B. Atilla (194)
Lehár Ferenc (656)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2649)
Élő közvetítések (7671)
Momus-játék (5590)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4419)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3082)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (593)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1245)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1570)
Franz Schmidt (3261)
Erkel Színház (9628)
Palcsó Sándor (231)
Jonas Kaufmann (2337)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Elkapkodott belépő – Presenting Montserrat Caballé
- zéta -, 2014-07-10 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Presenting Montserrat Caballé Presenting Montserrat Caballé
Montserrat Caballé
London Symphony Orchestra
vez. Carlo Felice Cillario
SONY 88697689632

Rég rossz, ha egy szopránénekesnő lemezének értékelését azzal kezdjük, hogy nekiállunk hozsannázni a Nagy Elődről, most mégis ezt kell tennünk. Szaladjunk vissza az időben e lemez keletkezéséhez! 1966-ot írunk.

Ugyan a nagyközönség még reménykedik, de a szakma pontosan tudja már, hogy a világelső szoprán, Maria Callas pályája végéhez ért, aligha lép föl több operaelőadáson. A patinás lemezcég, az RCA elérkezettnek látja az időt, hogy a megüresedő posztra bejelentkező ifjú szoprántehetségek közül egyet kiemeljen, s bemutatkozó lemezlehetőséggel kínálja meg. Az újdonász énekesnő meg elég pimasz ahhoz, hogy Callas legsajátabb területéről, a bel canto gyöngyszemeiből válogatva lépjen színre. Mindennek a netovábbja, hogy az első szám mindjárt a Casta Díva, Callas legemblematikusabb szerepének, a Norma belépő áriája.

Nem kellett volna.

Ebből a helyzetből csak akkor jöhetne jól ki, ha nagyságrenddel, vagy legalábbis érzékelhetően jobb lenne, de erre sajnos esélye sem volt. A híres ária előadása nála „csak” korrekt. Az énekesnő hallhatóan küszködik a nagy ambitusú szólammal, bizonyos fekvések jobban szólnak, a váltóhangok környékén olykor erőltetetté válik. A frazírozás egyenetlen, néha fojtott, máshol meg váratlanul szárnyalni kezd. A legproblémásabb, hogy az énekesnő nem építette fel a szólamot, érezhetően hangról hangra lépdel, maximum frázisokban gondolkodik, a szerepformálás semmilyen szinten nem érintette meg.

Callas ezzel ellentétben a Casta Díva-felvételein (az 1950-es mexikói élő előadása és az 1960-as milánói EMI-lemez közötti időszakban minimum hat maradt fenn) szinte egy levegőre énekli az áriát, töretlen hangon, egyetlen fantasztikus ívként építi fel azt. Már hangadásában benne van, hogy a figura erős, de sok szenvedésen átment személyiség. Van az egész jelenetnek valami elképesztő feszessége, mely nemcsak az ária tolmácsolói közül emeli ki az előadót, hanem az énekesnő egész pályája egyik (ha nem a) legnagyobb csúcsát jelenti.

Ezzel szemben Montserrat Caballé (merthogy Ő volt az ifjú trónkövetelő) produkciója egy szép hangon, tisztességesen, de alapvetően iskolásan előadott ária. Nagyon ütős, ha így mutatkozik be a szerepben, isteni egy vizsgakoncerten, de nem alkalmas arra, hogy az operavilág trónjára felülhessen vele.

A 66’-os lemezen, ami nemrégiben a Sony jóvoltából jelent meg CD-n, szerepel még egy-egy ária A kalózból (Bellini) és még néhány Donizetti-jelenet a Roberto Devereuxból, a Lucrezia Borgiából és a Maria di Rohanból.

Nem véletlen, hogy ezek közül a legfényesebb a Roberto Devereux-részlet („Vivi, ingrato…”), Caballé egy évvel korábban pont ebben aratta első komolyabb sikerét, azaz a szólam ekkor már viszonylag biztosan az övé volt. Kitűnik üzembiztos és egészséges pianokultúrája, mely később is a legbiztosabb erénye lett a katalán szopránnak. A többi részlet többé-kevésbé megfelel a fiatal és tehetséges énekesnő (33 éves ekkor) akkori, még tanulószakaszban lévő szintjének. A hibák, a gyengeségek az énekesnő tapasztalatlanságából fakadnak. Hallatszik a határhangok határhang-mivolta, egyes frázisok csak el-elfogyó lélegzettel szólalnak meg, s időről időre feltűnik – csúnya szóval – az áriák fel nem építettsége is. Ahogy éppen sikerült. Nem rossz, nem rossz, de belépőnek kevés…

A produkció jótékony, de nem különösebben kiemelkedő közreműködője a szintén felívelő szakaszban lévő dirigens, Carlo Felice Cillario, aki tisztességesen kíséri Caballét a Londoni Szimfonikusok élén (bár lehet, hogy még tisztességesebb lett volna nem elvállalni).

Ezzel tanulságos lemezbeszámolónk véget is érne...

Igen ám, de a csapat négy esztendővel később ismét bevonult a stúdióba, hogy még két terjedelmesebb, de elég ismeretlen Donizetti-jelenetet rögzítsen. S mivel a CD-re jóval több fér, a Sony most hozzábiggyesztette őket az előző öt trackhez. És itt jön a meglepetés és a plusz tanulság!

Minden, amit hiányoltunk az 1966-os felvételen, itt hiánytalanul megvan. Az első (azaz a hatodik) szám a Belisarioból Antonina nagyjelenete a kicsit melldöngetős tenor, Ermanno Mauro jótékony közreműködésével. Már az első mondatban kiderül, hogy a négy év alatt Caballé felnőtt a feladathoz. A hang egy tömbből faragott, nagy volumenű, szélsőséges dinamikai árnyalatokra képes. A drámai jelenet minden ízében hiánytalanul szólal meg, ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor maximum a csúcshangok erejét keveselleném. A zárószám pedig a Parisinából a címszereplő nagyjelenete. Caballé itt is brillíroz, a szám jellegéből fakadóan inkább a fantasztikus pianóival nyűgöz le.

Tanulság? Van: mindent a megfelelő időben. A lemez meg megmarad mementónak annak illusztrálásaként, hogyan nem lett valaki az opera királynője.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Osztrosits Éva (hegedű), Devich Gergely (cselló) és Dani Imre (zongora)
BEETHOVEN: 3. (c-moll) zongoratrió, op. 1/3
SCHUMANN: 2. (d-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 121

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Meláth Andrea (mezzoszoprán)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Oberfrank Péter
BARBER: Adagio
MAHLER: Gyermekgyászdalok
MOZART: 41. (C-dúr) Jupiter szimfónia, K. 551 („Jupiter”)

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Meier Eveline (brácsa), Szalai Lotti, Torkánszky Máté (gitár), Siklósi Kristóf (fuvola), Németh Zoltán, Dankó Richárd, Andor Krisztián, Gulyás Gergely, Józsa Tamás (zongora)
Hangulatkoncert
Koncert a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatóinak kompozícióiból
JÓZSA TAMÁS: A vihar szeme
VARGA ABIGÉL: ...ante tres dies...
GULYÁS GERGELY: Drops from a rainbow
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
DANKÓ RICHÁRD: Rondo
NÉMETH ZOLTÁN: Prelűd
NÉMETH ZOLTÁN: Két tétel brácsára és zongorára

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Balogh Ádám (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
"Fehéren Feketén"
DEBUSSY: Etűdök
No. 1 pour les cinq doigts d'après Monsieur Czerny
No. 8 pour les agréments
No. 9 pour les notes répétées
No. 11 pour les arpèges composés
No. 5 pour les octaves
RAVEL: Gaspard de la nuit
Ondine - Le gibet - Scarbo
SZKRJABIN:
Deux danses op. 73, No. 1 Guirlandes, No. 2 Flammes sombres
Deux morceaux op. 59, No. 1 Poème, No. 2 Prelude
Deux poèmes op. 69, No. 1 Allegretto, No. 2 Allegretto
Deux poèmes op. 71, No. 7 Fantastique, No. 2 En revant, avec une grande douceur
Vers la flamme op. 72
RACHMANINOV: b-moll szonáta, op. 28

20:00 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Farkas Gábor (zongora), Baráti Kristóf (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
LISZT: Les Préludes
LISZT: 2. (A-dúr) zongoraverseny
BEETHOVEN: F-dúr románc, op.50
BEETHOVEN: 5. (c-moll) szimfónia, op.67

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
A mai nap
történt:
1853 • A trubadúr bemutatója (Róma)
született:
1909 • Hans Hotter, énekes († 2003)
1955 • Simon Rattle, karmester
elhunyt:
1576 • Hans Sachs, mesterdalnok (sz. 1494)
1972 • Michael Rabin, hegedűs (sz. 1931)