vissza a cimoldalra
2017-11-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60140)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2424)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1182)
Élő közvetítések (6688)
Operett, mint színpadi műfaj (3379)
Franz Schmidt (2958)
Pantheon (2147)
Bartók Béla szellemisége (238)
Lehár Ferenc (590)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2421)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (933)
Moldován Stefánia (44)
Rost Andrea (1945)
Momus-játék (5368)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (367)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kaufmann Verdiről mesél - Nikolényi István emlékének
Operatikus, 2014-04-14 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

The Verdi Album The Verdi Album
Jonas Kaufmann

Orchestra dell'Opera di Parma,
Coro del Teatro Municipale di Piacenza,
Pier Giorgio Morandi

Sony Music Classical
88765492002

Minél nagyobb egy énekes, annál több csacsiságot írnak össze róla. Ráadásul ebben teljesen egységek rajongók és ádáz ellenségek, vérprofi kritikusok és vérmes laikusok.

Jonas Kaufmannról kivételesen sok zagyvaság jelenik meg nap mint nap, aminél semmi nem mutatja jobban, hogy igazi operaóriás. Talán csak az, ahogyan énekel.

Merthogy istenien énekel! Bársonyos tónus, olajosan sötét árnyalat a teljes ambituson, föl egészen cé-ig. És akkor jönnek a fanyalgók, hogy nem való Verdihez. Na, jó, a Don Carloshoz, az Otellóhoz elmegy… Meg, hogy kicsi a hang, mondják, akik színpadon hallották, nem mindig jön át. Csak azért van csak akkora fölhajtás körülötte, mert rémesen jóképű fickó. Igaz, ami igaz, egy köpcös, szemüveges stimmkollégának elég rémes lehet, milyen nagyszerű hősfigura Kaufmann.

Akik így érvelnek, azok nemcsak Kaufmannt értik félre, hanem főképp a kort. Teljesen félrehallják benne az opera szerepét. Már Pavarottit is többen hallgatták egyetlen tévéközvetítésen, mint Carusót egész életében. Ma százezrek és milliók hallgatják-nézik kedvenc énekeseiket a világhálón, a tévé-, és rádióközvetítéseken keresztül. Egy-egy sztárt ugyanúgy reklámoznak, mint a nagy filmszínészeket, popdívákat, vagy sportolókat. A legnagyobbaknak ebben a térben is kitűnően kell teljesíteniük. Ez a beszámoló is a lemez youtube-ra föltett változata alapján készült.

Kaufmann egyébként nem médiatenor, Pavarotti sokkal inkább megfelelt ennek az igénynek. A tömegmédiát zavarja, hogy előadása mindig zenei fogantatású, figuraformálása mély lélekismeretet mutat. Sose produkcióóóóót! nyújt, nem elkápráztatni akar, hanem mindig megrendíteni. A figurát, és a drámai szituációt énekli, nem sikerszámokat. A hang egyedi minősége és a megformálás komolysága nem vélemény dolga. Ez ténykérdés, amin nincs értelme hajba kapni.

Verdi lemeze is ebben szellemben fogant, így éri meg hallgatni. Kaufmann nem operaslágereket énekel, hanem mintegy 70 percen át mesél nekünk Verdi varázsos világáról, a zenéjében lévő titkokról, szenvedélyről és szenvedésről. Dallamépítkezésről, zenei hatásról és lélekrajzról. „Csak az olvassa versemet, ki tisztel engem és szeret!” - írta nagy költőnk, akinek épp most volt a születésnapja. Akinek fontosabbak a standardok és megszokások, annak nem fog tetszeni ez a lemez, lebeszélném, hogy föltegye!

Hogy a hang jellege nem illene Verdihez? Ez a tenor gyönyörű, sötét színű, és nem ismerek egyetlen német énekest, aki olaszosabban énekelne. Persze, vannak figurák, amelyek jobban mások pedig kevésbé illenek – de nem a hangjához, hanem a művészi alkatához.

Kaufmann annál jobb egy áriában, minél nehezebb. Minél bonyolultabb lelkiállapotot ábrázol, minél mélyebben megszaggatja a lelket. A nyitó „La donna e mobile” alatt elnézően mosolygunk, a léha, könnyed herceg olyan távol áll Kaufmanntól, mint Makó Hódmezővásárhelytől. Ám rögtön a második szám szíven üt. A nevezetes Radames románcot olyan könnyedén, puhán formálja, annyira hiányzik belőle a hadvezéri harsogás (annak hősünket csak később nevezik ki). Egy fiatalember álmodozik a szerelméről. Mivel a szerep többi része hősi hangot igényel, ez az ária a legritkább esetben szólal meg így. Persze nagy összegben fogadtam előre, hogy a záró magas B-n különleges megoldást alkalmaz. Nos, a Verdi által előírt (ám szinte soha meg nem valósított) „pianissimo, morendo”-hoz nagyon közeli „piano, morendo” szólal meg – könnyedén, olvadón, logikusan koronázva meg a szépséges áriát.

Az Álarcosbál Tengerészdalából hiányzik egy adag féktelen felelőtlenség. A legtöbbször mellőzött két oktávnál nagyobb ugrás viszont telten, dúsan szólal meg. Riccardo III. felvonásbeli áriájában a maga teljes bonyolultságában és szomorúságában bomlik ki a lemondás melankóliája és a halálfélelem. A lemez egyik csúcspontja A végzet hatalma nagy tenorszólója. A müncheni internetes közvetítésben már meggyőződhettünk róla, milyen megrázóan éli meg Kaufmann ennek a „sorsverte bábnak” szenvedéseit. Az életteli szerelmes múlt, a szenvedéssel teli jelen, és a halál megváltását ígérő jövő között csapongunk. A szomorú alaphangszín kitűnően illik A trubadúr Manricójához is, a felvételen a Stretta, eredeti hangnemben, sistergő cékkel szólal meg, bár azt sorsfeladat szomorúsága, ami Münchenben olyan lenyűgözőnek találtam, hiányzik belőle. Pompásan találja telibe a Luisa Miller Rodolfo áriájának izzó önvádját, a Boccanegra Adornóját ritkán hallani ilyen sokszínűen. Kaufmann egyik sikerszerepéből, a Don Carlosból a népszerű Szabadságkettős csendül föl magas színvonalon, különösebb szellemi izgalom nélkül. Csak annyira jó, ahogy számítottunk rá. Valamelyik Erzsébettel énekelt duett többet mutathatott volna az egyéniség és a hang kivételes szenzibilitásából.

Pontosan van elhelyezve az egyetlen ritkaság, A haramiák nehéz és bonyolult szólója. Szép, harsogó szenvedélyű korai Verdi.

Talán mondani is fölösleges, menyire megrendítő mindkét Otello-részlet, a III. felvonás monológja és a haláljelenet. A szenvedésrajz olyan pontos és részletgazdag, mintha a szerepet számtalan előadáson tökéletesítette volna már. Sóvárgásunkat, hogy minél előbb egészben is meghalljuk a kor nagy Otellóját, Kaufmann meghatóan hűti le egy nyilatkozatában: amikor fölénekelte ezeket a részleteket, lenyűgözte a szólam szépsége és a lélekábrázolás ereje, ő is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elénekelje a teljes szerepet, pedig józan perceiben tudja, erre csak 3-4 év múlva szabad vállalkoznia.

A lemezen Pier Giorgo Morandi vezényli a Pármai Operaház Zenekarát. Kaufmann hajlamos rá, hogy lelassítsa a tempókat. Jó volna, erről lebeszélnék, mert éneklése ettől időnként kissé szentimentálissá válik, és veszít olaszos lendület erejéből. Nagy-nagy karmesterekre volna szüksége ennek a nagy-nagy énekesnek, hogy a legjobbat hozza ki magából. Persze olyanok már alig-alig élnek.

A nagy tenorok pedig ritkán járnak Magyarországra, akkor is inkább csak koncertekre. A 60-s évektől több előadást énekelt itt Di Stefano, Tucker, Pavarotti, Del Monaco, Bergonzi, Domingo, Carreras. A mai legnagyobbak közül csak Cura. Kaufmannt is jó volna meghallgatni. Például valamelyik nagy Verdi-szerepében.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zeneműtára

Olivastro együttes
"Kora reneszánsz chansonok és liturgikus dallamok"

18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Szalai Éva (zongora)
Házigazda: Tóth Endre
"Táncok és dalok - eredetik és átiratok"
ROBART SCHUMANN - CLARA SCHUMANN: Liederkreis (Dalciklus), Op.39
– In der Fremde (Idegenben), Op.39 No.1
– Intermezzo, Op.39 No.2
– Die Stille (Csönd), Op.39 No.4
– Mondnacht (Holdas éj), Op.39 No.5
– Schöne Fremde (Szép idegen), Op.39 No.6
– Frühlingsnacht (Tavaszi éj), Op.39 No.12
ROBERT SCHUMANN: Davidsbündlertänze (Dávid-szövetségi táncok), Op.6
GRIEG: Dalok (a szerző zongoraátiratai) Op.52
– Modersorg (Egy anya gyásza), Op. 15, No. 4
– Det forste mote (Az első találka), Op. 21, No. 1
– Du fatter ej Boigemes evige Gang (A költő szíve), Op. 5, No. 2
– Solveigs Sang (Solveig dala), Op. 23, No. 18
– Kjaerlighet (Szerelem), Op. 15, No. 2
– Gamlemor (Öreg anya), Op. 33, No. 7
KODÁLY: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Eckhardt Gábor (zongora), Déri György (cselló), Borbély Mihály (klarinét)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, Op.11
BRUCH: Nyolc darab, Op.83/1-4
BRUCH: Nyolc darab, Op.83/5-8
BRAHMS: a-moll trió, Op.114

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplom

Almásy László Attila (orgona)
J.S. Bach, Max Reger, Jean Langlais és Liszt Ferenc művei

19:00 : Budapest
Benczúr Ház

Gódor Erzsébet (cimbalom)
"Az ezerszínű cimbalom"
Gódor Erzsébet cimbalomestje
Scarlatti, Mozart, Liszt, Debussy, Rachmaninoff, Bartók, Piazzolla és kortárs magyar szerzők

19:00 : Budapest
ERőMŰVHÁZ - Erzsébetvárosi Összevont Művelődési Ház

Novák Zita, Mihályi Éva, Mohácsy Orsolya, Puskás Ticia, Kovács Péter, Keskeny Ferenc (hegedű), Ludmány Dénes, Barát Adrienn, Horváth Ágnes (brácsa), Kádi Erika, Háry Péter, Balog Endre (gordonka)
Házigazda: Zelinka Tamás
"Kodály - Dohnányi Emlékév Koncertsorozat/2A"

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Vass István (zongora)
km.: Hegyes Ádám (zongora)
BEETHOVEN: Op.26 Asz-dúr szonáta
BARTÓK: Zongoraszonáta
BACH: Olasz koncert BWV 971
MOZART: d-moll zongoraverseny K.466

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sonus Ütőegyüttes (művészeti vezető: Szabó István)
Markus Bellheim (zongora)
Horváth István (tenor), Alexandru Agache (bariton)
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
Nyugat-afrikai ütőhangszeres zene
LIGETI: Zongoraverseny
MUSZORGSZKIJ: Egy éj a kopár hegyen
BARTÓK:Cantata profana, BB 100
19:00 : Gödöllő
Királyi Váró

Scheuring Kata (fuvola), Kovács Gergely (zongora)
POULENC: Szonáta
HINDEMITH: 8 stücke für flöte allein
TAKTAKISHVILI: Szonáta
DOHNÁNYI: Ária
DUTILLEUX: Szonatina
A mai nap
született:
1690 • Charles Theodore Pachelbel, zeneszerző († 1750)
1868 • Scott Joplin, zeneszerző, zongorista († 1917)
1934 • Alfred Schnittke, zeneszerző († 1998)
elhunyt:
1982 • Házy Erzsébet, énekes (sz. 1929)