vissza a cimoldalra
2019-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3245)
Pantheon (2431)
Lisztről emelkedetten (963)
A nap képe (2162)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4399)
Jonas Kaufmann (2414)
Balett-, és Táncművészet (5895)
Élő közvetítések (8196)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4587)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3454)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7226)
Momus-játék (5751)
Plácido Domingo (911)
Erkel Színház (10330)
Erkel Ferenc (1065)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1779)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kaufmann Verdiről mesél - Nikolényi István emlékének
Operatikus, 2014-04-14 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

The Verdi Album The Verdi Album
Jonas Kaufmann

Orchestra dell'Opera di Parma,
Coro del Teatro Municipale di Piacenza,
Pier Giorgio Morandi

Sony Music Classical
88765492002

Minél nagyobb egy énekes, annál több csacsiságot írnak össze róla. Ráadásul ebben teljesen egységek rajongók és ádáz ellenségek, vérprofi kritikusok és vérmes laikusok.

Jonas Kaufmannról kivételesen sok zagyvaság jelenik meg nap mint nap, aminél semmi nem mutatja jobban, hogy igazi operaóriás. Talán csak az, ahogyan énekel.

Merthogy istenien énekel! Bársonyos tónus, olajosan sötét árnyalat a teljes ambituson, föl egészen cé-ig. És akkor jönnek a fanyalgók, hogy nem való Verdihez. Na, jó, a Don Carloshoz, az Otellóhoz elmegy… Meg, hogy kicsi a hang, mondják, akik színpadon hallották, nem mindig jön át. Csak azért van csak akkora fölhajtás körülötte, mert rémesen jóképű fickó. Igaz, ami igaz, egy köpcös, szemüveges stimmkollégának elég rémes lehet, milyen nagyszerű hősfigura Kaufmann.

Akik így érvelnek, azok nemcsak Kaufmannt értik félre, hanem főképp a kort. Teljesen félrehallják benne az opera szerepét. Már Pavarottit is többen hallgatták egyetlen tévéközvetítésen, mint Carusót egész életében. Ma százezrek és milliók hallgatják-nézik kedvenc énekeseiket a világhálón, a tévé-, és rádióközvetítéseken keresztül. Egy-egy sztárt ugyanúgy reklámoznak, mint a nagy filmszínészeket, popdívákat, vagy sportolókat. A legnagyobbaknak ebben a térben is kitűnően kell teljesíteniük. Ez a beszámoló is a lemez youtube-ra föltett változata alapján készült.

Kaufmann egyébként nem médiatenor, Pavarotti sokkal inkább megfelelt ennek az igénynek. A tömegmédiát zavarja, hogy előadása mindig zenei fogantatású, figuraformálása mély lélekismeretet mutat. Sose produkcióóóóót! nyújt, nem elkápráztatni akar, hanem mindig megrendíteni. A figurát, és a drámai szituációt énekli, nem sikerszámokat. A hang egyedi minősége és a megformálás komolysága nem vélemény dolga. Ez ténykérdés, amin nincs értelme hajba kapni.

Verdi lemeze is ebben szellemben fogant, így éri meg hallgatni. Kaufmann nem operaslágereket énekel, hanem mintegy 70 percen át mesél nekünk Verdi varázsos világáról, a zenéjében lévő titkokról, szenvedélyről és szenvedésről. Dallamépítkezésről, zenei hatásról és lélekrajzról. „Csak az olvassa versemet, ki tisztel engem és szeret!” - írta nagy költőnk, akinek épp most volt a születésnapja. Akinek fontosabbak a standardok és megszokások, annak nem fog tetszeni ez a lemez, lebeszélném, hogy föltegye!

Hogy a hang jellege nem illene Verdihez? Ez a tenor gyönyörű, sötét színű, és nem ismerek egyetlen német énekest, aki olaszosabban énekelne. Persze, vannak figurák, amelyek jobban mások pedig kevésbé illenek – de nem a hangjához, hanem a művészi alkatához.

Kaufmann annál jobb egy áriában, minél nehezebb. Minél bonyolultabb lelkiállapotot ábrázol, minél mélyebben megszaggatja a lelket. A nyitó „La donna e mobile” alatt elnézően mosolygunk, a léha, könnyed herceg olyan távol áll Kaufmanntól, mint Makó Hódmezővásárhelytől. Ám rögtön a második szám szíven üt. A nevezetes Radames románcot olyan könnyedén, puhán formálja, annyira hiányzik belőle a hadvezéri harsogás (annak hősünket csak később nevezik ki). Egy fiatalember álmodozik a szerelméről. Mivel a szerep többi része hősi hangot igényel, ez az ária a legritkább esetben szólal meg így. Persze nagy összegben fogadtam előre, hogy a záró magas B-n különleges megoldást alkalmaz. Nos, a Verdi által előírt (ám szinte soha meg nem valósított) „pianissimo, morendo”-hoz nagyon közeli „piano, morendo” szólal meg – könnyedén, olvadón, logikusan koronázva meg a szépséges áriát.

Az Álarcosbál Tengerészdalából hiányzik egy adag féktelen felelőtlenség. A legtöbbször mellőzött két oktávnál nagyobb ugrás viszont telten, dúsan szólal meg. Riccardo III. felvonásbeli áriájában a maga teljes bonyolultságában és szomorúságában bomlik ki a lemondás melankóliája és a halálfélelem. A lemez egyik csúcspontja A végzet hatalma nagy tenorszólója. A müncheni internetes közvetítésben már meggyőződhettünk róla, milyen megrázóan éli meg Kaufmann ennek a „sorsverte bábnak” szenvedéseit. Az életteli szerelmes múlt, a szenvedéssel teli jelen, és a halál megváltását ígérő jövő között csapongunk. A szomorú alaphangszín kitűnően illik A trubadúr Manricójához is, a felvételen a Stretta, eredeti hangnemben, sistergő cékkel szólal meg, bár azt sorsfeladat szomorúsága, ami Münchenben olyan lenyűgözőnek találtam, hiányzik belőle. Pompásan találja telibe a Luisa Miller Rodolfo áriájának izzó önvádját, a Boccanegra Adornóját ritkán hallani ilyen sokszínűen. Kaufmann egyik sikerszerepéből, a Don Carlosból a népszerű Szabadságkettős csendül föl magas színvonalon, különösebb szellemi izgalom nélkül. Csak annyira jó, ahogy számítottunk rá. Valamelyik Erzsébettel énekelt duett többet mutathatott volna az egyéniség és a hang kivételes szenzibilitásából.

Pontosan van elhelyezve az egyetlen ritkaság, A haramiák nehéz és bonyolult szólója. Szép, harsogó szenvedélyű korai Verdi.

Talán mondani is fölösleges, menyire megrendítő mindkét Otello-részlet, a III. felvonás monológja és a haláljelenet. A szenvedésrajz olyan pontos és részletgazdag, mintha a szerepet számtalan előadáson tökéletesítette volna már. Sóvárgásunkat, hogy minél előbb egészben is meghalljuk a kor nagy Otellóját, Kaufmann meghatóan hűti le egy nyilatkozatában: amikor fölénekelte ezeket a részleteket, lenyűgözte a szólam szépsége és a lélekábrázolás ereje, ő is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elénekelje a teljes szerepet, pedig józan perceiben tudja, erre csak 3-4 év múlva szabad vállalkoznia.

A lemezen Pier Giorgo Morandi vezényli a Pármai Operaház Zenekarát. Kaufmann hajlamos rá, hogy lelassítsa a tempókat. Jó volna, erről lebeszélnék, mert éneklése ettől időnként kissé szentimentálissá válik, és veszít olaszos lendület erejéből. Nagy-nagy karmesterekre volna szüksége ennek a nagy-nagy énekesnek, hogy a legjobbat hozza ki magából. Persze olyanok már alig-alig élnek.

A nagy tenorok pedig ritkán járnak Magyarországra, akkor is inkább csak koncertekre. A 60-s évektől több előadást énekelt itt Di Stefano, Tucker, Pavarotti, Del Monaco, Bergonzi, Domingo, Carreras. A mai legnagyobbak közül csak Cura. Kaufmannt is jó volna meghallgatni. Például valamelyik nagy Verdi-szerepében.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Józsa Tamás és Lázár Dániel szerzői estje"
JÓZSA TAMÁS: Vigilate mecum
Józsa Dalma, Rozsnyói Judit, Körmendi Johanna (hegedű)
LÁZÁR DÁNIEL: Quartet „E”
Szabady Ildikó (fuvola), Tóth Csamangó Blanka (klarinét), Schaff Magdolna (hegedű), Puskás Bernadett (gordonka)
LÁZÁR DÁNIEL: Lux Aeterna
Aya Shirai (gordonka), Lázár Dániel (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Floyd
Tritonus Guitar Trio: Molnár Levente, Szurgyi Gergely, Varga Bálint (gitár)
LÁZÁR DÁNIEL: Air
Aya Shirai (gordonka), Riko Hosomi (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Vinea mea
Józsa Dalma (hegedű), Kósa Lőrinc (bariton), Frecska Rebeka (fuvola), Láposi Dániel (vibrafon), Tóth Barnabás (gordonka)

18:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Ninh Duc Hoang Long (tenor), Balogh Ádám (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Kanai Toshifumi
Jótékonysági koncert a Törös alapítvány javára
ROSSINI: Sevillai borbély - nyitány
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino áriája
LEONCAVALLO: Mattinata, op. 5
BEETHOVEN: Holdfény szonáta („Mondschein-Sonate”) - I. tétel
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kállai vonósnégyes:
Kállai Ernő, Szajkó Géza (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Balázs István (cselló)
Balog József (zongora)
"Kamarazene karnyújtásnyira"
BARTÓK: 2. vonósnégyes, BB 75
BEETHOVEN: 11. (f-moll) vonósnégyes, op. 95 („Serioso”)
BRAHMS: f-moll zongoraötös, op. 34

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Halmai Katalin (ének), Dorota Anderszewska (hegedű), Bálint János (fuvola)
Szokolay Balázs (zongora)
"Liszt Születésnap Bevezető Koncert"
LISZT: Három dal Schiller Tell Vilmosából
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
LISZT: Wartburg Lieder – 4. Walter von der Vogelweide
LISZT: Epithalam (hegedű-zongora változat)
LISZT: Romance oubliée (hegedű-zongora változat)
LISZT: Benedictus a Koronázási miséből (hegedű-orgona változat)
LISZT: S’il est un charmant gazon
LISZT: Comment disaient-ils
LISZT-BÁLINT JÁNOS: 2. magyar rapszódia

19:00 : Budapest
BMC Könyvtár

"Billentyűs történetek 3/2"
Tóth-Vajna Zsombor történelmi billentyűs hangszereket bemutató sorozata.
FRESCOBALDI: Partita sopra Ciacona (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata Quarta (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata seconda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Aria detta la Frescobalda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Capriccio di durezze e ligature
FROBERGER: Toccata in G
FROBERGER: Ricercar
BUXTEHUDE: Toccata in G
BUXTEHUDE: Nun lob mein Seel den Herren
LÜBECK: Chacon ex A
"Stile Italino" - Frescobaldi és hatása a német zenére

19:00 : Budapest
Nádor Terem

"Lukács Péter (az unoka) brácsaművész és barátai"
Lukács Pál 100 sorozat/1.
MOZART: Kegelstatt trió, K. 498
HINDEMITH: Szonáta-fantázia, op. 11, No. 4
MAX BRUCH: 3 Stücke für Klarinette, Bratsche und Piano aus, op. 83

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Süle László (zongora), Borbély Mihály (fafúvók), Kántor Balázs (gordonka)
Süle László és Borbély Mihály szerzeményei
Klasszikus és jazz

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mayu Kishima (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
"Virtus & eksztázis"
HAYDN: E-dúr szimfónia, Hob. I:12
LALO: Spanyol szimfónia, op. 21
SZKRJABIN: Az eksztázis költeménye, op. 54

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

PUCCINI: A köpeny / Gianni Schicchi

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Csuprik Etelka (zongora)
"Liszt Fesztivál"
SZERKESZD TE IS A PORT.HU-T!
LISZT: Zarándokévek – Második év: Itália S. 161.
Sposalizio
Sonetto 104 del Petrarca (104. Petrarca-szonett)
Szonáta h-moll S. 178.
CHOPIN: Grande Valse Brillante Op. 18.
Nocturne No. 4, Op. 15 No. 1. F-dur
Mazurka Op. 17, No. 4. a-moll
SCHUMANN: Carnaval, Op. 9.

19:00 : Debrecen

Maxim Vengerov (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"A tánc apoteózisa"
RAVEL: La Valse
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
RAVEL: Tzigane
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)