vissza a cimoldalra
2019-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6717)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1319)
Lisztről emelkedetten (952)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3254)
Élő közvetítések (7877)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Erkel Színház (10116)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61688)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Miért is hallgatott el Rossini? – Rossini: Zelmira
- zéta -, 2014-03-17 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Zelmira Rossini: Zelmira

Juan Diego Flórez, Kate Aldrich, Gregory Kunde, Alex Esposito, Marianna Pizzolato, Mirco Palazzi Orchestra e Coro del Teatro Comunale de Bologna
vez. Roberto Abbado

Universal DVD 074 3465

Még mielőtt bárki rám pirít, a címet, sőt részben a témát is Pernye Andrástól oroztam. A Magvető Kiadónál 1973-ban megjelent hét tanulmányának egyike, A bel canto korszak tündöklése és hanyatlása című sodró lendületű esszéjének alcíme szól így: Miért hallgatott el Rossini? Az Universal nemrégiben DVD-n kiadta a Mester egy későbbi alkotását, a Zelmirát, mely Pernye briliáns írásának újraolvasására késztetett. A mű ugyanis nagyon közel áll ahhoz a választóvonalhoz, ami Rossini életét kettévágta (alkotókorszakra és „pihenő” évtizedekre), ráadásul a darabválasztás témája önmagában felveti a hogyantovább kérdését.

Pernye tanulmányára még visszatérnék, most vessük vigyázó pillantásunkat az 1822-es évre, a Zelmira bemutatójának idejére. Rossini kereken 30 esztendős, a pálya abszolút csúcsán áll, tizenkét-tizenhárom éve dolgozik lankadatlan, harminckét (!) operán van éppen túl, a legutolsó épp a nemrégiben recenzált Matilde di Shabran. (link) Majdnem idáig ontotta az operákat, 1820-ig legalább évi három (olykor hat) premierje volt. Onnantól jelentősen csökkentett a szédítő iramon, évi egy operával jutott el a legutolsó Tell Vilmosig (1829), de az 1824-es év ki is maradt.

Szóval, a Zelmira idején szerzőnk már jóval megfontoltabban haladt, bár ezt a darabválasztás nem feltétlenül igazolja. Ritka szövevényes történet, amihez képest mondjuk A végzet hatalma csak szimpla tőmondatnak tekinthető. Ugyanakkor mégsem lehetett véletlen a Zelmira-téma, hiszen hasonlót pedzegetett a megelőző Matilde di Shabranban, csak ott a paródia műfaja jótékonyan elfedte a dramaturgiai hiányokat.

A Zelmira ugyanis megint egy „szabadító opera”, csak véresen komoly, amelyet tekinthetnénk egyfajta fordított Fideliónak is. Azt hihetnénk, hogy Rossini (aki köztudottan nagyon tisztelte Beethovent) egyfajta olasz Fidelio-változatnak szánhatta a Zelmirát. És ebben lehet is valami, de mégis inkább úgy tűnik, hogy a pesarói hattyú a Fidelio nyomán komponálta meg a mű elődjét.

A Zelmira ugyanis bármennyire olyan nagyszabású témákat feszeget, mint haza, szabadság kontra zsarnokság, mindent legyőző szerelem, stb., a Fidelio után egyszerűen már nem vehető komolynak. Nem arról van szó, hogy Rossini gyengébb vagy alacsonyabb rendű komponista volna, mint például Beethoven. Sokkal inkább arról, hogy a nagy száguldás ellenére a világ simán elment mellette. Nála is van bujdosó egykori uralkodó, van zsarnok, van börtönben sínylődő hitves és van egyfajta szabadságkórus is, de az egész mégsem arról szól, amiről a komponista szeretné. Virtuóz áriák és jelenetek váltják egymást, de nem áll össze szerves egésszé, a darab nem lesz a szabadság, vagy a hitvesi hűség szinonimája, mint Beethovennél. És nem válik fogalommá, mint majd két évtizeddel később Verdi Nabuccója.

És ahogy Pernye írja: „Csak a nagy komponista veszi észre, hogy sablonokba merevedett, hogy elvesztette kapcsolatát korával, közönségével, népének történelmi lélegzésével…” És Rossini kétségkívül nagy komponista volt. Ekkor még nem adja fel, az utána következő évek nem szólnak másról, mint a megújulás kereséséről. Elhagyja Nápolyt, visszatér korábbi sikereinek színterére, Velencébe, de ott sem állapodik meg, elutazik Itáliából, Párizsban próbál szerencsét. És hiába sikeres a francia fővárosban, a Tell Vilmos után leteszi a lantot. Él még egyszer ugyanannyit, mint addig, de több operát nem komponál.

Ebből a szemszögből különösen izgalmas végignézni Rossini utolsó nápolyi operáját, még akkor is, ha a korszerűnek füllentett rendezés helyenként keresztbe tesz a komponista legjobb szándékainak. A Pesaro-i Rossini Fesztivál 2010-es előadása mai keretbe helyezi az egyébként máig mindennaposnak tekinthető sztorit (egy szomszédos hatalom zsarnoka leigázza a gyengébb szigetállamot). A baj a szándékos belemagyarázásokkal van, csak a leginkább kirívóra térnék ki: az elűzött királyt bujdosása során felkeresi a lánya és az apa annyira issza szavait, hogy gyorsan – éneklés közben – meg is szoptatja: a lány az apját. A rendező, Giorgio Barberio Corsetti a bónuszban szükségét is érzi némi magyarázkodásnak, de amikor például felvonulnak a seregek, az énekkar részéről csak ugyanolyan üres váll-lapogatásra telik, mint a világ bármely unalmas operaszínpadán.

Ezt az előadást tehát nem feltétlenül a rendezés miatt érdemes megnézni, viszont sokkal jelentősebbek a zenei értékei. Roberto Abbado karmester minden idegszálával a dráma elmélyült megteremtésén dolgozik, ami ezen az estén nem szólalt meg, az valószínűleg másnál sem fog.

Rossini maga is dolgozott a műve ellen, például akkor, amikor két szinte elénekelhetetlen tenorszólamra fűzte föl a negatív és pozitív hős megszemélyesítését. Közös bennük, hogy mindketten ugyanabba a nőbe (Zelmirába) voltak szerelmesek. A lány választott és immár boldog családanyaként él férjével (ő a pozitív). A hoppon maradt udvarló később elfoglalja az egykor imádott nő országát és elűzi atyját. A kikosarazás zsarnokot csinált belőle, bár az előadás nem erre fűzte föl a cselekményt.

A Rossini Fesztivál példásan oldotta meg ezt a szinte lehetetlennek tűnő szereposztási feladatot. Ilo pozitív szerepére Juan Diego Flórezt szerződtették, míg a zsarnok Antenorét Gregory Kunde alakította. Flórez virtuóz formálására ezúttal nem térnék ki hosszabban, gyakorlatilag ebben a műfajban bármit tökéletesen meg tud oldani, s dicséretesen mindig megmarad a határain belül. Meglepő módon az ugyanolyan elképesztő nehézségű szólamában semmivel sem teljesít rosszabbul Kunde. Tökéletesen állja az összehasonlítást, talán egyedül a salakosabb középhangjait lehetne felróni neki, de ez pontosan megfelel a figura negatív személyiségjegyeinek jellemzésére.

Két ilyen remek tenor között egy nagyszerű szoprán, Kate Aldrich alakítja a címszerepet. Ugyan Rossini számára is felettébb összetett szólamot rakott össze, viszont az igazi csúcshangokat kihagyta, meghagyta a fiúknak. Aldrich szép asszonyos, meleg hangon, igazi fidelioi személyiséget hoz a szerepbe, szinte el is feledteti velünk, hogy a valódi szerepköre mezzoszoprán. (Az elmúlt évben Carment és Adalgisát énekelt a MET-ben.)

Ráadásul ebben az operában van egy fantasztikus mélyebb női szólam is. Emma szerepét igazi zsíros alt, Marianna Pizzolato énekelte lebilincselő melegséggel és szenvedéllyel. A további szereplők nem emelkednek ki a szürke átlagból.

Ugyan a rendezés inkább elvesz a darabból, mintsem hozzátenne, de a dalmű kuriózum mivolta és a zenei megvalósítás magas színvonala miatt feltétlenül érdemes ezt a különc Rossini-művet megnézni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Manon Lescaut

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Liszt Múzeum

Xuesha Hu (zongora)
LISZT: 11. magyar rapszódia, S. 244/11
LISZT: Spanyol rapszódia, S. 254
LISZT: Obermann völgye, Zarándokévek I., Svájc, S. 160
LISZT: Dante szonáta, Zarándokévek II., Itália, S. 161

14:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Katayama Dozan (Shakuhachi)
Koto-Shakuhachi együttes
Anima Musicae Kamarazenekar
vez.: Antal Mátyás
DOZAN KATAYAMA: Sakura Quartet
DOZAN KATAYAMA: Kokiriko no Kaze
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
MICHIO MIYAGI: - Haru No Umi (Spring Sea)
MINORU MIKI: Lotus Concert
DOPPLER:Hungarian Pastorale Fantasie op.26

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Juniki Anna (szoprán), Katona Ágnes Ariadné (fuvola), Boldog-Nagy Zsófia (csembaló)
Bartha Lóránd (próza)
"Hangulatkoncert"
Pengető billentyűk - Vibe a 17-18. századból
J.S. BACH: D-dúr toccata, BWV 912
A. SCARLATTI: Ardo e' ver per te d'amore
SIRET: Második szvit
STORACE: Passacaglia
TAKEMITSU: Rain Dreaming

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 59. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:74 („Lovas”)
Meier Eveline, Agárdi Anette (hegedű), Lakatos Vivien (brácsa), Nagy Róbert (cselló)
MOZART: 19. (C-dúr) vonósnégyes, K. 465 („Disszonancia”)
Eveline Meier, Hoang Ho Khanh Van (hegedű), Li Ke (brácsa), Kristina Vocetková (cselló)
RACHMANINOV: 2. (d-moll) zongoratrió, op. 9 („Elégikus”)
Matous Peruska (hegedű), Kristina Vocetkova (cselló), Jan Vojtek (zongora)

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Ittzés Gergely (fuvola), Monostori Gábor (zongora), Zétényi Tamás (cselló)
A darabról bevezető előadást tart: Sándor László
SÁNDOR LÁSZLÓ: Korálfantázia virágokkal

18:00 : Budapest
Szent Imre Gimnázium Díszterme

A Budapesti Vonósok és a Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistáinak közös koncertje
Műsor:
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva – oboa
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla – hegedű
CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka – gitár
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István és Nok Roland – harsona
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya – oboa
PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter - gitár
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely – hegedű
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár – trombita
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Ando Yuki (ének)
Gaján Evelin (oboa), Kitatani Mariko (hegedű), Holló Mariann (zongora, orgona)
Ando Yuki ének diplomakoncertje
J.S. BACH: Magnificat, BWV 243 – Quia respexit
GRIEG: A szív melódiái, op. 5 – 3. Ich liebe dich
GRIEG: Hat dal, op. 48 – 3. Lauf der Welt, 6. Ein Traum
LISZT: Kling leise, mein Lied
LISZT: Oh, quand je dors
LISZT: Benedetto sia'l giorno (47. Petrarca-szonett)
R. STRAUSS: Nyolc költemény Hermann von Gilm verseire az Utolsó levelekből, op. 10 – 3. Die Nacht
R. STRAUSS: Öt kis dal, op. 69 – 5. Schlechtes Wetter
R. STRAUSS: Das Rosenband
R. STRAUSS: Négy dal, op. 27 – 4. Morgen
R. STRAUSS: Hat dal, op. 17 – 2. Ständchen
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Veronika Eberle (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
"Összkiadás élőben"
Schumann zongorás kamarazenéja/5
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
SCHUMANN: 3. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, WoO27
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Pillangókisasszony

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Frankó Tünde, Kun Ágnes Anna, Gulyásik Attila (ének)
Kassai Franciska előadóművész
Neumark Zoltán (zongora)
Szerkesztő, műsorvezető: Baranyi Ferenc
"Mediterrán május"
Olasz, francia, spanyol áriák, operettdalok, mindenféle énekek

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Agata Szymczewska (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
WEINER: Pasztorál, fantázia és fúga
GÓRECKI: Concerto - Notturno hegedűre és vonószenekarra
LISZT: 2. magyar rapszódia
DEBUSSY: Vonósnégyes – vonószenekari változat
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Nika Gorič (szoprán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
VILLA-LOBOS: I. Sinfonietta(A memória de Mozart)
MOZART: “Pupilleamate“ - Cecilius áriája (Lucio Silla)„Schon lacht der holde Frühling“– koncertária, K.580
VILLA-LOBOS: Bachianas brasileiras No.5
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1919)
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)