vissza a cimoldalra
2017-12-11
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3857)
Társművészetek (1219)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Berlioz újratemetése (129)
Udvardy Tibor (174)
Franck, César (40)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4124)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2447)
Kimernya? (2606)
A díjakról általában (997)
Élő közvetítések (6741)
Erkel Színház (8555)
Operett, mint színpadi műfaj (3405)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1200)
Franz Schmidt (2972)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1131)
Opernglas, avagy operai távcső... (19880)
A nap képe (2008)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (413)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Operarelikviák VI. – Lendvay Andor: Két felvonás közt
- zéta -, 2014-03-03 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Lendvay Andor: Két felvonás közt Operatikus barátom nemrégiben Gulyás Dénes könyve kapcsán elemezgette az énekes-önéletrajzokat. Különös műfaj, annyi szent! A leggyakoribb alkalom, amikor a művész pályája végeztével végigtekint azon, s a legfontosabb állomásokat felsorolva végighalad azon. Általában kiemelt fontosságot tulajdonítanak az első sikereknek, a nagynevű partnereknek, a sikert hozó dalműveknek. A sok-sok énekes-memoár közül szinte mindegyik ilyen volt, egyedül talán Renée Fleming néhány évvel ezelőtti kötetét (A belső hang) tudom kivételként felhozni.

Meg most Lendvay Andor szokatlan könyvét. A XX. század első felének jeles magyar baritonistájának réges régi könyvére nemrégiben egykori tanítványa, Gyimesi Kálmán hívta fel figyelmemet. Már akkor szemet szúrt a kiadás dátuma: 1942. Lendvay ekkor negyvenegy esztendős volt, a legszebb baritonkor, ha lehet így fogalmazni, nem tipikus időszak memoárírásra. Az antikváriumokban történt hosszas keresgélés után horgomra is akadt egy kicsit gyűrött, ám gondosan bekötött és dedikált példány.

Lendvay (néha i-vel írták, mi több, maga a művész is használta olykor úgy) művészetét mindössze egyetlen felvételről ismerem, a Bajazzók prológját énekli, talán a világ leglassúbb felvételén, Komor Vilmos vezényletével. A hang maga nemes és szépen csengő, az énekes bírja szuflával a lassú tempót és az elképesztően nagy dallamíveket. Megoldásaiban szokatlan finomságokat figyelhetünk meg, talán némi modorosságot is, s az itáliai temperamentum is hiányzik kicsit az előadásmódból. De az énekesi kvalitás elsöprően jelen van. Pontosan kirajzolódik még a felvételről az a technikai stabilitás is, ami Lendvayt a második világháborút követően egy egész generáció énekmesterévé tette, 1964-es haláláig tanított a Zeneakadémián. Tanítványa volt mások mellett Ilosfalvy Róbert, Jablonkay Éva, Karikó Teréz és Tréfás György is.

Menjünk csak vissza a dátumhoz! A bevezetőben egy meg nem nevezett barátjához írja: „Úgy érzem, pályám még nem fejeződött be s ha most mégis megírom történetét, annak oka, hogy sorsom kissé hosszú felvonásközt iktatott életembe.” Nyilván ezért is a könyv címe: Két felvonás közt. Ez az említett felvonásköz a zsidótörvényeket jelentette, amikor az énekesnek jeles kollégáival egyetemben el kellett hagynia addigi munkahelyét, az Operaházat. De Lendvay tapintatos ember, vagy inkább – a II. világháború közepén járunk – óvatos, erről többet nem beszél. Mi több, a zsidóságáról sem.

Pedig származása már nem először tett keresztbe karrierjének. Harminckét esztendősen, immár harmadik esztendeje a müncheni Staatsoper vezető baritonja volt. A színház nemzetközi státuszát pontosan jelzik a tények: a fő-zeneigazgató bizonyos Hans Knappertsbusch, a vezető szoprán Maria Jeritza, a tenor Julius Patzak volt. Minden ideálisnak tűnt a pálya tökéletes kiteljesedéséhez. Ám egy napon magához kérette az intendáns: „Amikor szerződtettem önt, közölte velünk, hogy felekezetnélküli… Akkor el is fogadtam ezt a meghatározást, ma azonban pontos felvilágosítást kérek öntől e kérdésben.” Lendvay nem boncolgatta különösebben az eseményeket, mert a következő mondat – új bekezdésben – így hangzik: „Tíz nap múlva elutaztam Münchenből.” Magáért beszél az évszám: 1933.

És Lendvay meg tudta állni, hogy egyetlen szóval sem beszél többet a dologról. Nem rágta, nem sajnáltatta magát, nem panaszkodott. Ugyanakkor nagynevű pályatársakról, világhírű partnerekről sem mesél különösebben sokat, annál többet a pálya – finoman szólva – rögös indulásáról. A félbehagyott gimnáziumról a szülővárosban, Vácott, a kávéházi pikolófiúként, moziénekesként, majd vándorszínészként keresett első keserves pengőkről. A keserves létről, a nélkülözésről, a fázásról, a magányról és az elhivatottságról. És ami a legfontosabb: a belső hitről. Ez teszi ezt a könyvet unikummá: egy énekes, aki hihetetlen mélyről indulva, egyes egyedül önmagában bízva, meg valami szent és magasztos cél teljesülésében és ez a hit tényleg elrepítette a legmagasabb helyekre. Csak tőle tudok idézni, annyira pontosan meg is fogalmazta ezt a különös hitet: „A színház mérge – minden méreg és minden szenvedély között a legveszedelmesebb – úgy árad szét az emberben, ellenőrizetlenül és megfoghatatlanul, mint hajnali köd a virágos rétek fölött és beissza magát a vérerekbe, a test legkisebb pórusába is, kiirthatatlanul.”

Nem emlékszem még önéletrajzra, amiből ennyire hiányzik a dicsekvés. Jóval többet írt arról, mikor Debrecenben előadás előtt lerekedt és következésképp Scarpiáját kifütyülte a cívisváros indulatosan operarajongó ifjúsága, mint amikor ugyanebben a szerepben ugyanott pár évvel később hatalmas sikert aratott.

De más szempontból sem tipikus énekes-önéletrajz Lendvay könyve. Meghökkentően magas színvonalon, a korszak vezető íróit meghazudtoló minőségű és tömörségű írás ez a mintegy 180 oldal. Mintha nem is a saját életét, hanem valaki másét írná meg, kedvesen, picit kívül állóan, de szeretettel és nagyon-nagyon optimistán. Azt hiszem, ez a minden körülmények közt megmaradó szeretetteli optimizmus lehetett Lendvay Andor nagy titka.

Ha rajtam állna, kötelező olvasmány lenne minden énekes-képzőben.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Excanto együttes:
Művészeti vezető: Kállay Gábor (ének, blockflöte)
Kállay Katalin (blockflöte), Vitárius Piroska (barokk hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant és barokk gitár)
Angol késő reneszánsz adventi muzsika
(Tallis, Ravenscroft, Dowland, Byrd)
FALCONIERI: Folia
TELEMANN: 2 pastoral
HAMMERSCHMIDT: Ihr lieben Hirten
REBEL: Les Caracteres de la Danse
TORELLI: Pastorale per il S.S. Natale
FINGER: d-moll szonáta, op.1/1
PEZ: Concerto Pastorale

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

David Fray (zongora), Gérard Caussé (brácsa), Paul Meyer (klarinét)
J.S. BACH: 5. (C-dúr) triószonáta, BWV 529
BRAHMS: 1. (f-moll) klarinét-zongora szonáta, op. 120/1
BRUCH: Nyolc darab klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83 (részletek)
MOZART: Esz-dúr („Kegelstatt”) trió, K. 498

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juan Diego Flórez
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Vezényel: Guillermo García Calvo
MOZART: A varázsfuvola - Nyitány
MOZART: Szöktetés a szerájból - Ich baue ganz
MOZART: A színigazgató - Nyitány
MOZART: Don Giovanni - Il mio tesoro
MOZART: Il ré pastore (A pásztorkirály) - Si spande il sole in Faccia
MOZART: Szöktetés a szerájból - Nyitány
MOZART: A varázsfuvola - Dies Bildnis
MOZART: Idomeneo - Fuor del mar
ROSSINI: Otello - Che ascolto oihme
ROSSINI: A tolvaj szarka - Nyitány
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Una furtiva lagrima
DONIZETTI: Roberto Devereux - Ed ancor la tremenda porta
DONIZETTI: Don Pasquale - Nyitány
PUCCINI: Bohémélet - Che gelida manina
VERDI: Luisa Miller - Nyitány
VERDI: Rigoletto - Questa o quella
VERDI: A lombardok - La mia letizia
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
A mai nap
született:
1803 • Hector Berlioz, zeneszerző († 1869)
1908 • Elliott Carter, zeneszerző († 2012)