vissza a cimoldalra
2019-05-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3043)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1318)
Momus-játék (5659)
Jonas Kaufmann (2383)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (307)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4490)
Lisztről emelkedetten (950)
Zenetörténet (255)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1662)
Franz Schmidt (3333)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6711)
Jacques Offenbach (475)
Kedvenc magyar operaelőadók (1110)
Erkel Színház (10060)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3246)
Ilosfalvy Róbert (843)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Operarelikviák VI. – Lendvay Andor: Két felvonás közt
- zéta -, 2014-03-03 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Lendvay Andor: Két felvonás közt Operatikus barátom nemrégiben Gulyás Dénes könyve kapcsán elemezgette az énekes-önéletrajzokat. Különös műfaj, annyi szent! A leggyakoribb alkalom, amikor a művész pályája végeztével végigtekint azon, s a legfontosabb állomásokat felsorolva végighalad azon. Általában kiemelt fontosságot tulajdonítanak az első sikereknek, a nagynevű partnereknek, a sikert hozó dalműveknek. A sok-sok énekes-memoár közül szinte mindegyik ilyen volt, egyedül talán Renée Fleming néhány évvel ezelőtti kötetét (A belső hang) tudom kivételként felhozni.

Meg most Lendvay Andor szokatlan könyvét. A XX. század első felének jeles magyar baritonistájának réges régi könyvére nemrégiben egykori tanítványa, Gyimesi Kálmán hívta fel figyelmemet. Már akkor szemet szúrt a kiadás dátuma: 1942. Lendvay ekkor negyvenegy esztendős volt, a legszebb baritonkor, ha lehet így fogalmazni, nem tipikus időszak memoárírásra. Az antikváriumokban történt hosszas keresgélés után horgomra is akadt egy kicsit gyűrött, ám gondosan bekötött és dedikált példány.

Lendvay (néha i-vel írták, mi több, maga a művész is használta olykor úgy) művészetét mindössze egyetlen felvételről ismerem, a Bajazzók prológját énekli, talán a világ leglassúbb felvételén, Komor Vilmos vezényletével. A hang maga nemes és szépen csengő, az énekes bírja szuflával a lassú tempót és az elképesztően nagy dallamíveket. Megoldásaiban szokatlan finomságokat figyelhetünk meg, talán némi modorosságot is, s az itáliai temperamentum is hiányzik kicsit az előadásmódból. De az énekesi kvalitás elsöprően jelen van. Pontosan kirajzolódik még a felvételről az a technikai stabilitás is, ami Lendvayt a második világháborút követően egy egész generáció énekmesterévé tette, 1964-es haláláig tanított a Zeneakadémián. Tanítványa volt mások mellett Ilosfalvy Róbert, Jablonkay Éva, Karikó Teréz és Tréfás György is.

Menjünk csak vissza a dátumhoz! A bevezetőben egy meg nem nevezett barátjához írja: „Úgy érzem, pályám még nem fejeződött be s ha most mégis megírom történetét, annak oka, hogy sorsom kissé hosszú felvonásközt iktatott életembe.” Nyilván ezért is a könyv címe: Két felvonás közt. Ez az említett felvonásköz a zsidótörvényeket jelentette, amikor az énekesnek jeles kollégáival egyetemben el kellett hagynia addigi munkahelyét, az Operaházat. De Lendvay tapintatos ember, vagy inkább – a II. világháború közepén járunk – óvatos, erről többet nem beszél. Mi több, a zsidóságáról sem.

Pedig származása már nem először tett keresztbe karrierjének. Harminckét esztendősen, immár harmadik esztendeje a müncheni Staatsoper vezető baritonja volt. A színház nemzetközi státuszát pontosan jelzik a tények: a fő-zeneigazgató bizonyos Hans Knappertsbusch, a vezető szoprán Maria Jeritza, a tenor Julius Patzak volt. Minden ideálisnak tűnt a pálya tökéletes kiteljesedéséhez. Ám egy napon magához kérette az intendáns: „Amikor szerződtettem önt, közölte velünk, hogy felekezetnélküli… Akkor el is fogadtam ezt a meghatározást, ma azonban pontos felvilágosítást kérek öntől e kérdésben.” Lendvay nem boncolgatta különösebben az eseményeket, mert a következő mondat – új bekezdésben – így hangzik: „Tíz nap múlva elutaztam Münchenből.” Magáért beszél az évszám: 1933.

És Lendvay meg tudta állni, hogy egyetlen szóval sem beszél többet a dologról. Nem rágta, nem sajnáltatta magát, nem panaszkodott. Ugyanakkor nagynevű pályatársakról, világhírű partnerekről sem mesél különösebben sokat, annál többet a pálya – finoman szólva – rögös indulásáról. A félbehagyott gimnáziumról a szülővárosban, Vácott, a kávéházi pikolófiúként, moziénekesként, majd vándorszínészként keresett első keserves pengőkről. A keserves létről, a nélkülözésről, a fázásról, a magányról és az elhivatottságról. És ami a legfontosabb: a belső hitről. Ez teszi ezt a könyvet unikummá: egy énekes, aki hihetetlen mélyről indulva, egyes egyedül önmagában bízva, meg valami szent és magasztos cél teljesülésében és ez a hit tényleg elrepítette a legmagasabb helyekre. Csak tőle tudok idézni, annyira pontosan meg is fogalmazta ezt a különös hitet: „A színház mérge – minden méreg és minden szenvedély között a legveszedelmesebb – úgy árad szét az emberben, ellenőrizetlenül és megfoghatatlanul, mint hajnali köd a virágos rétek fölött és beissza magát a vérerekbe, a test legkisebb pórusába is, kiirthatatlanul.”

Nem emlékszem még önéletrajzra, amiből ennyire hiányzik a dicsekvés. Jóval többet írt arról, mikor Debrecenben előadás előtt lerekedt és következésképp Scarpiáját kifütyülte a cívisváros indulatosan operarajongó ifjúsága, mint amikor ugyanebben a szerepben ugyanott pár évvel később hatalmas sikert aratott.

De más szempontból sem tipikus énekes-önéletrajz Lendvay könyve. Meghökkentően magas színvonalon, a korszak vezető íróit meghazudtoló minőségű és tömörségű írás ez a mintegy 180 oldal. Mintha nem is a saját életét, hanem valaki másét írná meg, kedvesen, picit kívül állóan, de szeretettel és nagyon-nagyon optimistán. Azt hiszem, ez a minden körülmények közt megmaradó szeretetteli optimizmus lehetett Lendvay Andor nagy titka.

Ha rajtam állna, kötelező olvasmány lenne minden énekes-képzőben.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Asuka Kawamura (zongora)
Haruka Iwashita (fuvola), Aya Shirai (cselló)
Asuka Kawamura zongora diplomakoncertje
HAYDN: 47. (h-moll) zongoraszonáta, Hob. XVI:32
PROKOFJEV: Szarkazmusok, op. 17
HUMMEL: Adagio, variációk és rondó egy orosz témára, op. 78
LISZT: h-moll szonáta

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Falvay Attila tanítványai
MOZART: G-dúr hegedű-brácsa duó, K. 423
Székely Anna Lilla (hegedű), Borka Ráhel (cselló)
HAYDN: 38. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Rebecca Lopez Mena (hegedű), Blaskovics Bence (cselló), Giorgia Fabro (zongora)
HAAS: Szvit oboára és zongorára, op. 17
Bálint Dóra (oboa), Máté Emese (zongora)
SCHUMANN: 3. (A-dúr) vonósnégyes, op. 41/3
Durst-Gál Márta, Orgován Csenge (hegedű), Zsótér Zita (brácsa), Márkus Ágnes (cselló)
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
Saki Kono (zongora), Blaskovics Bence (cselló)
Felkészítő tanárok: Falvay Attila (1, 2, 4), Botvay Károly (3), Kiss Péter (5)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Benjámin cselló diplomakoncertje
J. S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009
BEETHOVEN: 4. (c-moll) vonósnégyes, op. 18/4
Szentimrei Noémi, Doffkay Eszter (hegedű), Papp Nóra (brácsa), Horváth Benjámin (cselló)
DVOŘÁK: h-moll csellóverseny, op. 104
a diplomázó barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Messa di Gloria / Lidércek

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Alexander Sitkovetsky (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
HÄNDEL: Concerto Grosso
ANDRZEJ PANUFNIK: Hegedűverseny
HOLST: Szent Pál szvit Op. 29, No. 2
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op. 10

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Granik Anna (zongora), Balogh Ferenc, Detvay M. Marcella (hegedű), Kiss Alexandra Enikő, Rudolf András (brácsa), Újházi Gyöngyi (csello)
TÓTH ARMAND: Duo Concertant
TÓTH ARMAND: Brácsa-szerenád
TÓTH ARMAND: III. vonósnégyes
TÓTH ARMAND: Eszterlánc
DOHNÁNYI: c-moll zongoraötös Op.1.
18:00 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Baráti Kristóf Kossuth-díjas hegedűművész
Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter
MOZART hegedűversenyek és szimfóniák
A mai nap
elhunyt:
1896 • Clara Schumann, zongorista, zeneszerző (sz. 1819)
2000 • Jean Pierre Rampal, fuvolista (sz. 1922)
2002 • Kónya Sándor, operaénekes (sz. 1923)