vissza a cimoldalra
2018-02-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3934)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)
Élő közvetítések (6918)
Pantheon (2180)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (639)
Operett, mint színpadi műfaj (3521)
Palcsó Sándor (202)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1321)
Franz Schmidt (3062)
Lehár Ferenc (618)
Antonin Dvorak (190)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hajnali dalok (Schumann zongoraművei Mitsuko Uchidával)
Balázs Miklós, 2014-02-26 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Mitsuko Uchida Robert Schumann
Piano Sonata in G minor No. 2 op. 22
Waldszenen op. 82
Gesänge der Frühe

Mitsuko Uchida
1 CD 0289 478 5393

Több korszakos zongorista erőfeszítései sem bizonyultak elegendőnek a múlt század során, hogy Robert Schumann szólózongorára írott művei olyan népszerűségre tegyenek szert, mint teszem azt a kései Schubert-szonáták, a Liszt-etűdök vagy a Chopin-keringők. Jóllehet Alfred Cortot, Clara Haskil vagy Wilhelm Kempff már a század derekán hű apostolául szegődtek Schumannak, mégsem tudták áttörni igazán az érdektelenség e makacs burkát. Amikor azonban Vladimir Horowitz kezdte el felfedezni Schumannt, ha kicsit is, de átformálódni látszott az összkép. Horowitz persze, mint mindenben, itt is válogatós volt: a Kinderszenent szinte havonta eljátszotta, a C-dúr Arabeszket és a C-dúr fantáziát (Op. 17) ugyancsak föltűnő gyakorisággal műsorára vette. És nem mellékesen olyan műveket is beillesztett olykor a koncertprogramjaiba, amiktől a legtöbb zongorista prüszkölt volna: az Op. 7-es C-dúr toccatát például, vagy az Op. 111-es Phantasiestückét. De valami különös ok folytán sem a Waldszenen, sem a Kreisleriana, sem a Carneval, sem a Papillons nem érdekelte, szemben a kevésbé „látványos” és hálás, ám annál munkásabb Második és Harmadik szonátával.

A jelen század Schumann-játszása, azt hinnénk, evidenciaként kezeli a legtöbb Schumann-szólózongoramű létjogosultságát egyszersmind a repertoárban és a hivatalos zenetörténetek lapjain. Mégis elég lenne az egyik kezem, ha meg akarnám számolni, hány ma élő, első vonalba tartozó zongorista tud és akar igazán Schumannt játszani. Kevesen excellálnak, de valójában kevesen is próbálkoznak. Mitsuko Uchida egy azok közül, akik mernek és tudnak Schumannhoz nyúlni úgy, hogy nem tévesztik szem elől a romantikus stílusiskola követelményeit, s ugyanilyen óvatos tekintettel vannak arra a tradícióra (elsősorban Bachra), melyből ez a zene mindenekelőtt táplálkozik.

A Waldszenen ugyanolyan bájosan elragadó, szívhez szóló melódiával indul, mint a népszerűbb Kinderszenen, amit Uchida kellően ki is hangsúlyoz, s mindjárt be is visz minket az erdőbe. A hangok sűrűsödnek, a szenvedély kiforrni látszik: a vadregényes rengeteg elénk tárul, felénk fordul. De nem a maga nyers, realisztikus, tolakodó valójában, hanem egy átesztétizált, tökéletes rendszerbe illesztett hangrendbe oltva. Az Erdei jelenetek kilenc darabjából hat ütemezése négy negyed, és ez lesz Uchida interpretációjának az egyik kulcsa: a hallatlan metrikus precizitás, amellyel előadásit fokról-fokra felépíti. Végül mintha az egész mű egyetlen megfogott érzület, vagy kóbor hangulatsor variációja volna, dacára a melléjük aggatott, „kibeszélő” alcímeknek, mint „vadászok a lesen”, „elátkozott hely”, vagy „madár mint próféta” és így tovább.

A g-moll szonáta jó példa rá, miért problémás a zongoraszonáta műfaja Beethoven és Schubert után. Chopin is, Schumann is, s később Brahms is birokra kel vele – több-kevesebb sikerrel. (Mondhatnánk: a romantika kevésbé szereti az ennyire kötött műformákat, de akkor mi a helyzet a szimfóniával, mely ekkor élte virágkorát?) Uchida itt is, mint mindig, a kottából indul és kanyarodik ki, nem a külső referenciákból – s oda is tér vissza. Ezzel azonban többet állítok puszta rigorózus kottahűségnél. Túl azon, hogy a zongoraművésznő kifogástalan technikával rendelkezik, s billentéskultúrája kevesekével vetekedhet, olvasatai rendre kiforrott, aprólékos gondossággal kidolgozott interpretációk, melyek szelíd és légies líraiságukban hatnak igazán. Nem keresik a vadromantikus víziók robusztus, melldüllesztő dúlását, az olajfestékkel vastagon felkent harsány színezést, vagy a dúlt hullámhegyeket és -völgyeket. Uchida inkább míves akvarellekkel, finom rézmetszetekkel dolgozik – semmi maszatolás, semmi elkent mesterkedés, a darabok így is, törékenységükben, sebezhetőségükben is megingathatatlanul állnak a klasszikus poézis talaján.

Az Erdei jelenetek és a szonáta is friss, üde, ugyanakkor pregnáns előadást nyer Uchida ujjai alatt: kifogástalan formálás, szigorú strukturális rend, tökéletes sallangmentesség és textuális tisztaság jellemzi a produkciókat. A kiadvány legmegindítóbb perceit azonban a lemezt záró Gesänge der Frühe című – megjegyzendő: érdemtelenül elhanyagolt – ciklus (Op. 133) kínálja, melynek tünékeny, éteri pianissimói és lágyan elomló, mégis megfogott futamai révén szinte valószínűtlenül szépnek hat. Uchida zongorajátéka mindenkor arányos, ugyanakkor áttetsző és nemesen filigrán, elvéthetetlenül klasszicizáló, ennél fogva nélkülözni kénytelen a tobzódó színgazdagságot vagy a puszta „nehézkedés” hétköznapi tragikumát. Ezért a játéka egyesek számára kissé távolságtartónak, túlcsiszoltnak, netán „frigidnek” hathat. De az volna, valóban? Nem biztos. Inkább, mondjuk úgy, szubtilis, ahogyan például a jeles kortárs, Schiff András Schumann-olvasatai is azok. Mert ez a század bizony már nem a gyermekien elbűvölő poéták (Horowitz) hazája, nem is a céltudatos, tanárias muzsikusoké (Kempff), s nem is az erőtől duzzadó moguloké (Richter). A huszonegyedik század Schumannja Schiff és Uchida kezén lendül túl a komor, panasszal terhes, eszelős huszadik század sokszor bárdolatlannak tetsző, sánta Schumannján, s vezeti be az új századét, ahol a német zeneköltő zongoraműveinek helyét nem a zeneházak oldalpáholyaiban, hanem a legelső sorok közt jelölik majd ki.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Futó Balázs (zongora), Rácz József (hegedű)
Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
BARTA GERGELY: Házioltár (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Deux esquisses perdues (hegedűre és zongorára)
BARTA GERGELY: Közjátékok (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Neutral grounds (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Pulse (vonósnégyesre) - ősbemutató

18:00 : Budapest
Festetics Palota

Koppándi Jenő (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
"Nyolc évszak"
VIVALDI: Négy évszak
PIAZZOLLA: Négy évszak Buenos Airesben

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Chiao-Hua Chang (erhu – kínai hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Palotás Gábor (timpani)
Vezényel: Dobszay Péter
"Live Animation - A Studio 5 szerzői estje"
Bella–Virágh–Solti–Varga–Kutrik
VARGA JUDIT: Black and White (ősbemutató)
SOLTI ÁRPÁD: Concertino vonósokra és szóló timpanira
KUTRIK BENCE: Emojik (ősbemutató)
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Genesys (ősbemutató)
BELLA MÁTÉ: Lethe (magyarországi ősbemutató)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Cosi fan tutte

19:00 : Budapest
Klauzál Ház

Bazsinka Ivett (fagott)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
MOZART: Linzi szimfónia C-dúr K. 425
MANCUSI: Fagottverseny
BEETHOVEN: III. (Eroica) szimfónia

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szakcsi Lakatos Béla, Presser Gábor, Balázs János (zongora)
"Az improvizáció"
Improvizációs zongoraest – kalandozások a hangok és műfajok birodalmában

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráti Kristóf (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
JOHN ADAMS: Short Ride in a Fast Machine
BARBER: Hegedűverseny, Op. 14
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia - részletek az I. és a II. szvitből

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Baráth Emőke, Bakos Kornélia, Jónás Krisztina, Ducza Nóra, Kéringer László, Jekl László, Tomáš Šelc (ének)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
HÄNDEL: SUSANNA oratórium HWV 66
18:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófoki református templom

Gesztesi-Tóth László (orgona), Mukk József (ének)
BACH: c-moll prelúdium és fúga BWV546
STRADELLA: Pieta Signore
BUXTEHUDE: Magnificat primi toni
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny Op.4. No.4.
HÄNDEL: Comfort ye Accompagnato és ária Messiás című operából
BIZET: Agnus Dei
MENDELSSOHN: A-dúr szonáta Op.65. No.3.

19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
LEHÁR: A víg özvegy

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Roman Janál (ének)
Kassai Filharmonikus Zenekar
vezényel: Zbynek Müller
ALEXANDER MOYZES: Gömöri táncok ‒ szvit, Op.51
MUSZORGSZKIJ: A halál dalai és táncai
BOROGYIN: II. szimfónia
A mai nap
született:
1685 • Georg Friedrich Händel, zeneszerző († 1759)
1927 • Régine Crespin, énekes († 2007)
1929 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató († 1975)
elhunyt:
1704 • Georg Muffat, zeneszerző (sz. 1653)
1931 • Nellie Melba, énekes (sz. 1861)
1934 • Edward Elgar, zeneszerző (sz. 1857)