vissza a cimoldalra
2017-11-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60140)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2424)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1182)
Élő közvetítések (6688)
Operett, mint színpadi műfaj (3379)
Franz Schmidt (2958)
Pantheon (2147)
Bartók Béla szellemisége (238)
Lehár Ferenc (590)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2421)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (933)
Moldován Stefánia (44)
Rost Andrea (1945)
Momus-játék (5368)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (367)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hajnali dalok (Schumann zongoraművei Mitsuko Uchidával)
Balázs Miklós, 2014-02-26 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Mitsuko Uchida Robert Schumann
Piano Sonata in G minor No. 2 op. 22
Waldszenen op. 82
Gesänge der Frühe

Mitsuko Uchida
1 CD 0289 478 5393

Több korszakos zongorista erőfeszítései sem bizonyultak elegendőnek a múlt század során, hogy Robert Schumann szólózongorára írott művei olyan népszerűségre tegyenek szert, mint teszem azt a kései Schubert-szonáták, a Liszt-etűdök vagy a Chopin-keringők. Jóllehet Alfred Cortot, Clara Haskil vagy Wilhelm Kempff már a század derekán hű apostolául szegődtek Schumannak, mégsem tudták áttörni igazán az érdektelenség e makacs burkát. Amikor azonban Vladimir Horowitz kezdte el felfedezni Schumannt, ha kicsit is, de átformálódni látszott az összkép. Horowitz persze, mint mindenben, itt is válogatós volt: a Kinderszenent szinte havonta eljátszotta, a C-dúr Arabeszket és a C-dúr fantáziát (Op. 17) ugyancsak föltűnő gyakorisággal műsorára vette. És nem mellékesen olyan műveket is beillesztett olykor a koncertprogramjaiba, amiktől a legtöbb zongorista prüszkölt volna: az Op. 7-es C-dúr toccatát például, vagy az Op. 111-es Phantasiestückét. De valami különös ok folytán sem a Waldszenen, sem a Kreisleriana, sem a Carneval, sem a Papillons nem érdekelte, szemben a kevésbé „látványos” és hálás, ám annál munkásabb Második és Harmadik szonátával.

A jelen század Schumann-játszása, azt hinnénk, evidenciaként kezeli a legtöbb Schumann-szólózongoramű létjogosultságát egyszersmind a repertoárban és a hivatalos zenetörténetek lapjain. Mégis elég lenne az egyik kezem, ha meg akarnám számolni, hány ma élő, első vonalba tartozó zongorista tud és akar igazán Schumannt játszani. Kevesen excellálnak, de valójában kevesen is próbálkoznak. Mitsuko Uchida egy azok közül, akik mernek és tudnak Schumannhoz nyúlni úgy, hogy nem tévesztik szem elől a romantikus stílusiskola követelményeit, s ugyanilyen óvatos tekintettel vannak arra a tradícióra (elsősorban Bachra), melyből ez a zene mindenekelőtt táplálkozik.

A Waldszenen ugyanolyan bájosan elragadó, szívhez szóló melódiával indul, mint a népszerűbb Kinderszenen, amit Uchida kellően ki is hangsúlyoz, s mindjárt be is visz minket az erdőbe. A hangok sűrűsödnek, a szenvedély kiforrni látszik: a vadregényes rengeteg elénk tárul, felénk fordul. De nem a maga nyers, realisztikus, tolakodó valójában, hanem egy átesztétizált, tökéletes rendszerbe illesztett hangrendbe oltva. Az Erdei jelenetek kilenc darabjából hat ütemezése négy negyed, és ez lesz Uchida interpretációjának az egyik kulcsa: a hallatlan metrikus precizitás, amellyel előadásit fokról-fokra felépíti. Végül mintha az egész mű egyetlen megfogott érzület, vagy kóbor hangulatsor variációja volna, dacára a melléjük aggatott, „kibeszélő” alcímeknek, mint „vadászok a lesen”, „elátkozott hely”, vagy „madár mint próféta” és így tovább.

A g-moll szonáta jó példa rá, miért problémás a zongoraszonáta műfaja Beethoven és Schubert után. Chopin is, Schumann is, s később Brahms is birokra kel vele – több-kevesebb sikerrel. (Mondhatnánk: a romantika kevésbé szereti az ennyire kötött műformákat, de akkor mi a helyzet a szimfóniával, mely ekkor élte virágkorát?) Uchida itt is, mint mindig, a kottából indul és kanyarodik ki, nem a külső referenciákból – s oda is tér vissza. Ezzel azonban többet állítok puszta rigorózus kottahűségnél. Túl azon, hogy a zongoraművésznő kifogástalan technikával rendelkezik, s billentéskultúrája kevesekével vetekedhet, olvasatai rendre kiforrott, aprólékos gondossággal kidolgozott interpretációk, melyek szelíd és légies líraiságukban hatnak igazán. Nem keresik a vadromantikus víziók robusztus, melldüllesztő dúlását, az olajfestékkel vastagon felkent harsány színezést, vagy a dúlt hullámhegyeket és -völgyeket. Uchida inkább míves akvarellekkel, finom rézmetszetekkel dolgozik – semmi maszatolás, semmi elkent mesterkedés, a darabok így is, törékenységükben, sebezhetőségükben is megingathatatlanul állnak a klasszikus poézis talaján.

Az Erdei jelenetek és a szonáta is friss, üde, ugyanakkor pregnáns előadást nyer Uchida ujjai alatt: kifogástalan formálás, szigorú strukturális rend, tökéletes sallangmentesség és textuális tisztaság jellemzi a produkciókat. A kiadvány legmegindítóbb perceit azonban a lemezt záró Gesänge der Frühe című – megjegyzendő: érdemtelenül elhanyagolt – ciklus (Op. 133) kínálja, melynek tünékeny, éteri pianissimói és lágyan elomló, mégis megfogott futamai révén szinte valószínűtlenül szépnek hat. Uchida zongorajátéka mindenkor arányos, ugyanakkor áttetsző és nemesen filigrán, elvéthetetlenül klasszicizáló, ennél fogva nélkülözni kénytelen a tobzódó színgazdagságot vagy a puszta „nehézkedés” hétköznapi tragikumát. Ezért a játéka egyesek számára kissé távolságtartónak, túlcsiszoltnak, netán „frigidnek” hathat. De az volna, valóban? Nem biztos. Inkább, mondjuk úgy, szubtilis, ahogyan például a jeles kortárs, Schiff András Schumann-olvasatai is azok. Mert ez a század bizony már nem a gyermekien elbűvölő poéták (Horowitz) hazája, nem is a céltudatos, tanárias muzsikusoké (Kempff), s nem is az erőtől duzzadó moguloké (Richter). A huszonegyedik század Schumannja Schiff és Uchida kezén lendül túl a komor, panasszal terhes, eszelős huszadik század sokszor bárdolatlannak tetsző, sánta Schumannján, s vezeti be az új századét, ahol a német zeneköltő zongoraműveinek helyét nem a zeneházak oldalpáholyaiban, hanem a legelső sorok közt jelölik majd ki.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zeneműtára

Olivastro együttes
"Kora reneszánsz chansonok és liturgikus dallamok"

18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Szalai Éva (zongora)
Házigazda: Tóth Endre
"Táncok és dalok - eredetik és átiratok"
ROBART SCHUMANN - CLARA SCHUMANN: Liederkreis (Dalciklus), Op.39
– In der Fremde (Idegenben), Op.39 No.1
– Intermezzo, Op.39 No.2
– Die Stille (Csönd), Op.39 No.4
– Mondnacht (Holdas éj), Op.39 No.5
– Schöne Fremde (Szép idegen), Op.39 No.6
– Frühlingsnacht (Tavaszi éj), Op.39 No.12
ROBERT SCHUMANN: Davidsbündlertänze (Dávid-szövetségi táncok), Op.6
GRIEG: Dalok (a szerző zongoraátiratai) Op.52
– Modersorg (Egy anya gyásza), Op. 15, No. 4
– Det forste mote (Az első találka), Op. 21, No. 1
– Du fatter ej Boigemes evige Gang (A költő szíve), Op. 5, No. 2
– Solveigs Sang (Solveig dala), Op. 23, No. 18
– Kjaerlighet (Szerelem), Op. 15, No. 2
– Gamlemor (Öreg anya), Op. 33, No. 7
KODÁLY: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Eckhardt Gábor (zongora), Déri György (cselló), Borbély Mihály (klarinét)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, Op.11
BRUCH: Nyolc darab, Op.83/1-4
BRUCH: Nyolc darab, Op.83/5-8
BRAHMS: a-moll trió, Op.114

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplom

Almásy László Attila (orgona)
J.S. Bach, Max Reger, Jean Langlais és Liszt Ferenc művei

19:00 : Budapest
Benczúr Ház

Gódor Erzsébet (cimbalom)
"Az ezerszínű cimbalom"
Gódor Erzsébet cimbalomestje
Scarlatti, Mozart, Liszt, Debussy, Rachmaninoff, Bartók, Piazzolla és kortárs magyar szerzők

19:00 : Budapest
ERőMŰVHÁZ - Erzsébetvárosi Összevont Művelődési Ház

Novák Zita, Mihályi Éva, Mohácsy Orsolya, Puskás Ticia, Kovács Péter, Keskeny Ferenc (hegedű), Ludmány Dénes, Barát Adrienn, Horváth Ágnes (brácsa), Kádi Erika, Háry Péter, Balog Endre (gordonka)
Házigazda: Zelinka Tamás
"Kodály - Dohnányi Emlékév Koncertsorozat/2A"

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Vass István (zongora)
km.: Hegyes Ádám (zongora)
BEETHOVEN: Op.26 Asz-dúr szonáta
BARTÓK: Zongoraszonáta
BACH: Olasz koncert BWV 971
MOZART: d-moll zongoraverseny K.466

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sonus Ütőegyüttes (művészeti vezető: Szabó István)
Markus Bellheim (zongora)
Horváth István (tenor), Alexandru Agache (bariton)
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
Nyugat-afrikai ütőhangszeres zene
LIGETI: Zongoraverseny
MUSZORGSZKIJ: Egy éj a kopár hegyen
BARTÓK:Cantata profana, BB 100
19:00 : Gödöllő
Királyi Váró

Scheuring Kata (fuvola), Kovács Gergely (zongora)
POULENC: Szonáta
HINDEMITH: 8 stücke für flöte allein
TAKTAKISHVILI: Szonáta
DOHNÁNYI: Ária
DUTILLEUX: Szonatina
A mai nap
született:
1690 • Charles Theodore Pachelbel, zeneszerző († 1750)
1868 • Scott Joplin, zeneszerző, zongorista († 1917)
1934 • Alfred Schnittke, zeneszerző († 1998)
elhunyt:
1982 • Házy Erzsébet, énekes (sz. 1929)