vissza a cimoldalra
2019-04-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7828)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4325)
László Margit (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)
Udvardy Tibor (207)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3228)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (7)
Egyházi zene (219)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1639)
Franz Schmidt (3312)
Requiem (454)
Abbado – az ember (155)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karajan, kétszer
Heiner Lajos, 2014-02-17 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Karajan - The Second Life
Eric Schulz filmje
Deutsche Grammophon

Herbert von Karajan
Der philharmonische Alleinherrscher
Klaus Lang könyve
Edition Musik & Theater

Karajan - The Second Life Ősz hajú, töpörödött öregember a zenekar élén. Állkapcsa szorítva, bal keze kétszer-háromszor megrándul – aztán beinti az orkesztert.

És egybedől Ég és Föld és Pokol.

A hetvennyolcéves Herbert von Karajan pálcája alatt megszólal a Don Carlos autodafé-jelenete.

Ha csak fél percem lenne arra, hogy valakinek Karajan művészetét megmutassam, ezt a DVD-részletet választanám. Benne van Európa Főzeneigazgatójának egész lénye, a „Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem” kitétel, ahogyan (az alább ismertetendő könyvben) nyilatkozta.

Letisztulni látszik: a XX. század második felének két karmesteróriása van (persze a rengeteg „nagy” mellett): Karajan és Carlos Kleiber. Ők ketten azok, akik haláluk után évtizeddel- évtizedekkel új és új rajongókat képesek szerezni, akiknek felvételeit újra és újra ki lehet adni.

Sőt, új matéria publikálható, mint a DGG DVD-je.

Mi mással indulhatna a film, mint a Zarathustra nyitó taktusaival – a karajani „creamy” hangzás egy eklatáns példájával.

A korong zömében eddig publikálatlan anyagokat tartalmaz. Igen érdekesek Karajan Günter Hermanns hangmérnökkel folytatott telefonbeszélgetései, de megszólalnak más technikusok, számos korábbi zenésze, és többször, hosszasan, s persze csodálattal nyilatkozik Anne-Sophie Mutter.

Karajan koncertjeinek, filmfelvételeinek sorában a legkorábbi a Till Eulenspiegel egy 1964-es, még fekete-fehér részlete, kronológiailag az utolsó Bruckner Nyolcadik szimfóniájának részlete, a halála előtti esztendőből. Számomra a legmegrázóbb a legendás Mahler Kilencedik koncertjéből rövid snitt – a CD-t megjelenése óta a mű legnagyobb felvételének tartottam, sorry, Walter, sorry, Abbado, döbbenetes látni, hogy a rendszerint visszafogott mozdulatokkal dirigáló Mester itt milyen vehemens.

Érdekes Bach Magnificatjanak a próbája is, ma már nem így játsszák ezt a zenét, de Karajan irányítása alatt meggyőzően alakul ki az interpretáció végleges formája.

Többször bepillantást nyerhetünk a berlini Jesus-Christus-Kirche stúdióban zajló munkába, és persze feltűnik Karajan, a magánember is, lányával síelve, privátjetjét vagy Porschéját vezetve.

Számos apróság hozza őt emberközelbe – racionalitása, ahogy koncert után két meghajlás között időt szakít (spórol) pár dedikációval, vagy szállodai vacsoraszámlája – rendkívül szerényen és keveset étkezett.

Vagy tucatszor megnéztem ezt a DVD-t, s mégsem tudom teljesen visszaadni a hangulatát. A XX. század egyik legnagyobb előadóművészének portréja bontakozik ki, aki nagyon hamar belátta, nem lehet teremtő alkotó, így nagy alkotások nagy interpretátora lett. Nélküle nem válhatott volna azzá a komolyzenei hangrögzítés, amivé lett, talán nem, vagy sokkal később és másképp születhetett volna meg a DVD.

Sokat gondolkodtam, hogy konkludáljam ezt a rövid ismertetőt. Mindenkinek ajánlom, nézze meg a filmet?

Nem, ez kevés.

Aki szereti a komolyzenét, aki „konzerv” formájában is élvezi, nem engedheti meg magának, hogy ez a korong ne legyen meg a gyűjteményében.

Karajan - Der philharmonische Alleinherrscher Szomorúak Schulz filmjének azon képsorai, melyek az idős, pókhasú, beteg Maestrot mutatják – és szomorúan zárul Lang könyve is, mely a dirigens és a Berlini Filharmonikusok közötti majd’ 35 éves kapcsolat szomorú végét is ecseteli. Jómagam egyszer láttam Karajant „élőben”, 1988 vége felé, Bécsben, a Berliniekkel – Schönberg Verklärte Nachtját és Brahms II. szimfóniáját vezényelte. Megrendítő volt, ahogy az idős mester a kottatartókra kapaszkodva bevonszolta magát, az orkeszter és vezetője közötti ellentétet mutatta, sok zenésze kajánul mosolygott. A koncert tele volt apró technikai hibákkal – de az a hangzás, Istenem, rá két héttel hallottam ugyanazt a Brahms szimfóniát ugyanazzal a zenekarral, Abbado pálcája alatt, ott minden perfekt volt – de az a gejl, buja hangzás, ami csak Karajanra volt jellemző, hiányzott.

A bő háromszáz oldalas kötet végigviszi az olvasót Karajan és a Berliniek kapcsolatán, pályatársak (Böhm, David Ojsztrah, Streseman és mások) nyilatkoznak, gazdag a képanyag, de a könyv mégiscsak egy szűkebb réteghez szól. Ám érdemes elolvasni, ha másért nem, azért az állításért, amit Karajan saját magáról mondott, és aminél jobban semmi sem jellemzi „Európa Főzeneigazgatóját: „Nem hagyom, hogy művészeti kérdésekben befolyásoljanak, én egymagam döntök. Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem.”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Vári-Kovács Emese (ének), Gál Márta (csembaló), Molnár Andrea (blockflöte)
„Férfi szemmel, női szemmel a barokkban”
MONTEVERDI: Scherzi musicali cioe arie et madrigali – Maledetto sia l’aspetto; Eri già tutta mia
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Se l’Aura spira
G. CACCINI: Le nuove musiche – Belle rose porporine
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Ch’amor sia nudo
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – Chiamata à nuovi Amori
MONTEVERDI: Tempro la cetra
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Così mi disprezzate
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Nube gentil
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – L’Eraclito amoroso
MONTEVERDI: Ohimè ch’io cado
STEFFANI: Un core o piante o sassi
STEFFANI: Il pastorello
STEFFANI: Dolce Auretta
STROZZI: Ariette a voce sola op. 6 – Chi brama in Amore
STROZZI: Diporti di Euterpe overo Cantate e ariette a voce sola, op. 7 – Mi fa rider la speranza

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sztanyiszlav Trofimov, Irina Csurilova, Alekszej Markov, Nazsmiddin Mavljanov, Roman Burgyenko, Andrej Zorin [etc.]
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Mariinszkij Zenekar
vez.: Valerij Gergijev
CSAJKOVSZKIJ: Jolánta - koncertszerű előadás

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Szigetvári Dávid, Kovács István, Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell
vez.: Csiki Gábor
BACH – MENDELSSOHN: Máté-passió
Oratórium egy részben
18:00 : Martonvásár
Agroverzum

Novák Zita, Tóth Kiss Johanna (hegedű), Sörös Jenő (brácsa), Balog Endre (cselló), Boldoghy Kummert Péter (nagybőgő), Novák András (klarinét)
KODÁLY: Epigrammák 1-5 (Novák András átirata klarinétra és vonósnégyesre)
WEINER: Ballada op. 8 (Novák András átirata klarinétra és vonósötösre)
KEREK GÁBOR: Családi zene op. 207
WEINER: I. Divertimento, op. 20 (I., II. tétel)
WEBER: Kvintett klarinétra és vonósnégyesre, op. 34