vissza a cimoldalra
2020-06-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2641)
A MET felvételei (452)
Momus-játék (5848)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7358)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3896)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62169)
Kimernya? (3638)
Társművészetek (1717)
Operett, mint színpadi műfaj (4313)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4809)
Franz Schmidt (3609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1951)
Don Giovanni (264)
Charles Gounod (233)
Ilosfalvy Róbert (931)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karajan, kétszer
Heiner Lajos, 2014-02-17 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Karajan - The Second Life
Eric Schulz filmje
Deutsche Grammophon

Herbert von Karajan
Der philharmonische Alleinherrscher
Klaus Lang könyve
Edition Musik & Theater

Karajan - The Second Life Ősz hajú, töpörödött öregember a zenekar élén. Állkapcsa szorítva, bal keze kétszer-háromszor megrándul – aztán beinti az orkesztert.

És egybedől Ég és Föld és Pokol.

A hetvennyolcéves Herbert von Karajan pálcája alatt megszólal a Don Carlos autodafé-jelenete.

Ha csak fél percem lenne arra, hogy valakinek Karajan művészetét megmutassam, ezt a DVD-részletet választanám. Benne van Európa Főzeneigazgatójának egész lénye, a „Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem” kitétel, ahogyan (az alább ismertetendő könyvben) nyilatkozta.

Letisztulni látszik: a XX. század második felének két karmesteróriása van (persze a rengeteg „nagy” mellett): Karajan és Carlos Kleiber. Ők ketten azok, akik haláluk után évtizeddel- évtizedekkel új és új rajongókat képesek szerezni, akiknek felvételeit újra és újra ki lehet adni.

Sőt, új matéria publikálható, mint a DGG DVD-je.

Mi mással indulhatna a film, mint a Zarathustra nyitó taktusaival – a karajani „creamy” hangzás egy eklatáns példájával.

A korong zömében eddig publikálatlan anyagokat tartalmaz. Igen érdekesek Karajan Günter Hermanns hangmérnökkel folytatott telefonbeszélgetései, de megszólalnak más technikusok, számos korábbi zenésze, és többször, hosszasan, s persze csodálattal nyilatkozik Anne-Sophie Mutter.

Karajan koncertjeinek, filmfelvételeinek sorában a legkorábbi a Till Eulenspiegel egy 1964-es, még fekete-fehér részlete, kronológiailag az utolsó Bruckner Nyolcadik szimfóniájának részlete, a halála előtti esztendőből. Számomra a legmegrázóbb a legendás Mahler Kilencedik koncertjéből rövid snitt – a CD-t megjelenése óta a mű legnagyobb felvételének tartottam, sorry, Walter, sorry, Abbado, döbbenetes látni, hogy a rendszerint visszafogott mozdulatokkal dirigáló Mester itt milyen vehemens.

Érdekes Bach Magnificatjanak a próbája is, ma már nem így játsszák ezt a zenét, de Karajan irányítása alatt meggyőzően alakul ki az interpretáció végleges formája.

Többször bepillantást nyerhetünk a berlini Jesus-Christus-Kirche stúdióban zajló munkába, és persze feltűnik Karajan, a magánember is, lányával síelve, privátjetjét vagy Porschéját vezetve.

Számos apróság hozza őt emberközelbe – racionalitása, ahogy koncert után két meghajlás között időt szakít (spórol) pár dedikációval, vagy szállodai vacsoraszámlája – rendkívül szerényen és keveset étkezett.

Vagy tucatszor megnéztem ezt a DVD-t, s mégsem tudom teljesen visszaadni a hangulatát. A XX. század egyik legnagyobb előadóművészének portréja bontakozik ki, aki nagyon hamar belátta, nem lehet teremtő alkotó, így nagy alkotások nagy interpretátora lett. Nélküle nem válhatott volna azzá a komolyzenei hangrögzítés, amivé lett, talán nem, vagy sokkal később és másképp születhetett volna meg a DVD.

Sokat gondolkodtam, hogy konkludáljam ezt a rövid ismertetőt. Mindenkinek ajánlom, nézze meg a filmet?

Nem, ez kevés.

Aki szereti a komolyzenét, aki „konzerv” formájában is élvezi, nem engedheti meg magának, hogy ez a korong ne legyen meg a gyűjteményében.

Karajan - Der philharmonische Alleinherrscher Szomorúak Schulz filmjének azon képsorai, melyek az idős, pókhasú, beteg Maestrot mutatják – és szomorúan zárul Lang könyve is, mely a dirigens és a Berlini Filharmonikusok közötti majd’ 35 éves kapcsolat szomorú végét is ecseteli. Jómagam egyszer láttam Karajant „élőben”, 1988 vége felé, Bécsben, a Berliniekkel – Schönberg Verklärte Nachtját és Brahms II. szimfóniáját vezényelte. Megrendítő volt, ahogy az idős mester a kottatartókra kapaszkodva bevonszolta magát, az orkeszter és vezetője közötti ellentétet mutatta, sok zenésze kajánul mosolygott. A koncert tele volt apró technikai hibákkal – de az a hangzás, Istenem, rá két héttel hallottam ugyanazt a Brahms szimfóniát ugyanazzal a zenekarral, Abbado pálcája alatt, ott minden perfekt volt – de az a gejl, buja hangzás, ami csak Karajanra volt jellemző, hiányzott.

A bő háromszáz oldalas kötet végigviszi az olvasót Karajan és a Berliniek kapcsolatán, pályatársak (Böhm, David Ojsztrah, Streseman és mások) nyilatkoznak, gazdag a képanyag, de a könyv mégiscsak egy szűkebb réteghez szól. Ám érdemes elolvasni, ha másért nem, azért az állításért, amit Karajan saját magáról mondott, és aminél jobban semmi sem jellemzi „Európa Főzeneigazgatóját: „Nem hagyom, hogy művészeti kérdésekben befolyásoljanak, én egymagam döntök. Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem.”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1904 • Jan Peerce, énekes († 1984)
1924 • Palánkay Klára, énekes († 2007)
elhunyt:
1875 • Georges Bizet, zeneszerző (sz. 1838)
1899 • ifj. Johann Strauss, zeneszerző (sz. 1825)
1998 • Erich Bergel, karmester (sz.: 1930)