vissza a cimoldalra
2019-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10362)
Opernglas, avagy operai távcső... (20352)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Élő közvetítések (8243)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Palcsó Sándor (268)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3504)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)
Kimernya? (3282)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szépség és Kőszív vidám-szomorú-vidám története – Rossini: Matilde di Shabran
- zéta -, 2014-02-12 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Matilde di Shabran Rossini: Matilde di Shabran
Juan Diego Florez, Olga Peretyatko, Marco Filippo Romano, Anna Goryachova, Nicola Alaimo, Paolo Bordogna, Chiara Chialli, Simon Orfila, Giorgio Misseri, etc.
Orchestra e Coro del teatro Communale di Bologna
vez. Michele Mariotti
DVD UNIVERSAL 074 3813

*

Amikor – szégyen, nem szégyen – ismeretlenként lecsaptam az Universalnál nemrégiben megjelent DVD-re, eszembe sem jutott, hogy olyan operával lesz dolgom, mely a vártnál sokkalta izgalmasabb lesz, és megtekintését revelációként fogom megélni.

Az operatörténet az opera semiseria fogalmát olyan dalművekre tartogatja, melyek ugyan komoly elemekben bővelkednek, végül a vígoperai hatás győz bennük. Az ilyen darabokra használják még a melodramma giocoso kifejezést is, melyet talán legfrappánsabban a „tréfás dráma” fordítással illethetnénk. A legjellemzőbb operaként a Don Giovannit szokás említeni, de most találtam egy sokkal jellemzőbb operát, Rossini „huszonkilenc éves kori bűnét”, a Matilde di Shabrant. Majd erre a tréfás drámára térjünk vissza kissé később.

A Matilde Shabran kalandos előadás-története már önmagában is megér egy misét. A római ősbemutató előtt nem sokkal a kijelölt dirigens szélütést kapott, ami a darab ismeretében érthető is. Az általános zűrzavarban felbukkant a próbákra szorgosan bejárogató figura, civilben világhírű hegedűvirtuóz és komponista, aki addigra annyira beleszeretett a darabba (mely a mű ismeretében szintén érthető), hogy elvállalta az elárvult ősbemutató vezénylését. Így lett (tudomásom szerint) a Matilde di Shabran az első és egyetlen opera melyet maga Niccolo Paganini mutatott be. A Teatro Apollóban lezajlott 1821-es premiert követően a színház előtt Rossini hívei (akkor még volt operai B-közép, ó boldog idők!) és ellenzői között tömegverekedés tört ki (valahol ez is teljesen érthető), így ez az ősbemutató még a helyi bűnügyi statisztikákban is kellően dokumentált. Néhány évi tündöklés után a kései utókor – macerásnak ítélvén a mű felszínen tartását – süllyesztőbe küldte e remekművet, mely (stílszerűen) hamupipőkeálmából csak 1974-ben éledt fel. A Matilde olyannyira kuriózumnak számít, hogy Németh Amadé kiváló alapművében, az Operaritkaságokban még említés szintjén sem szerepel.

Aki nem ismeri a Matilde di Shabrant, az nem tudhatja, mit veszít, de javaslom, pótolja hiányosságait, mert megéri. Ha létezik egyetlen mű, melyben Gioacchino Rossini minden erényét megtalálhatjuk, akkor ez az. Már ott kezdődik, hogy 7 (hét!) szinte azonos nehézségű főszerep van benne, melyekben a legprofibb énekeseknek is a tudásuk maximumát kell adniuk ahhoz, hogy a darab adekvát módon szólalhasson meg.

Végy hét darab világsztárt…” – valahogy így kezdődik tehát a Matilde di Shabran receptje. No, valahol itt kell keresnünk a darab ismeretlenségének okait is. Ez a hét szólam lefedi a korszak lehetőségeit. Drámai koloratúrszoprán (molto virtuoso, karakterizáló képességgel, s bizony nem árt, ha csinoska is), mezzo (legyen gonosz a velejéig), alt (jóféle nadrágszerep), tenor (a nemnormális fajtából), bariton (játékmester, kifejezetten előny, ha kicsit lökött kinézetű), basszbariton (elénekelhetetlenül széles ambitussal) és persze egy basszus (a jóravaló, ám nem túl okos típusból).

Általában egy Rossini-operán sosem érződik, hogy a Maestro saját magán kívül másokat is valaha meghallgatott volna, de a Matilde di Shabran esetében olykor határozott Beethoven-érzésünk van. Közismert a sztori, amikor a már a világtól elvonult, szinte teljesen süket komponistát nagy tisztelettel meglátogatta az akkor már 30 esztendős ifjú-öreg titán vígopera-szerző. Ha hinni lehet a legendának, Beethoven a lelkére kötötte, hogy ne komponáljon mást, mint opera buffát, de Rossini ezt nem nagyon fogadta meg. Ez a találkozó ugyan 1822-ben volt, pontosan egy évvel a Matilde Shabran bemutatója után, de később is a megadottnál szélesebb körben tevékenykedett. Ezt a Beethoven-utánérzést elsősorban a cselekmény és egyes megoldásai indukálják. Ez utóbbira csak egy példa: Edoardo rémnehéz börtönáriájának versenymű-nehézségű kürtszólója erősen hajaz Fidelio első felvonásbeli áriájának hasonszőrű kíséretére.

Ugorjunk csak vissza a tréfás dráma témához! Fontos még tudni, hogy a bemutató idején beszédesebb címe volt a darabnak: Matilde di Shabran, ossia Bellezza e Cuor di Ferro, az alcímet valahogy szabadon úgy fordíthatnánk, avagy a Szépség és a Kőszív. Maga a dalmű cselekménye pedig tényleg úgy indul, mint a Fidelióé. Adva van egy gonosz várúr (Kőszív, amúgy tenor, a nemnormális fajtából), akinek börtönében egy ifjú (kontraalt) sínylődik. Nem, a Szépség nem ő, hanem egy arra látogató leányka, Matilde di Shabran (a virtuoso szoprán).

És Kőszív első látásra úgy, de úgy beleszeret Szépségbe, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. De természetesen ezzel még nincs vége az operának, ugyanis valahogy előkerül még egy grófnő is, a rettentően gonosz mezzo, aki maga ácsingózna a várúrnői szerepre. Úgyhogy keveri egy kissé a kását. Van még a cselekményben egy amolyan toronyőr-féle, meg egy udvari orvos, valamint egy lökött vándorköltő, akire a darab egy kellően drámai pontján rábízzák – mint legalkalmasabbra – Szépség kivégzését. És persze mit ad Isten, először a világtörténelem során a „hóhér”(ki nem a Grimm-testvéreken nőtt fel) elengedi áldozatát. Aki egy jelenettel később az immár bűnbánó Kőszív hitveseként vonul vissza a várba.

Hát, tegye a szívére a kezét, aki mindezt komolyan tudná venni. Persze Rossininél is kilógott a lóláb, de mégis végigcsinálta a mókát. A kései utódoknak sem marad más, mint igazán hinni a zeneszerzőnek és bízni önmagukban. De egy cseppet sem könnyű.

Filmünk a Pesaro-i Rossini Fesztivál 2012 nyarán rögzítődött. Mario Martone rendező véresen komolyan vette a darabot. Egyetlen „kikacsintást” sem engedett, minden folyik a maga komor rendjében, bízva a dalműben és a remekül összerakott énekes gárdában. Szerepe a közlekedés levezénylésére korlátozódott elsősorban. Ezt némiképp nehezítette a díszlet, mely félreismerhetetlenül emlékeztet Watson és Crick urak utóbb Nobel-díjjal jutalmazott kettős DNS-spiráljára, annyi módosítással, hogy ezeken lehet lépcsőzni vég nélkül, gondolom, a főszereplők nagy-nagy örömére.

De kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni Kőszív, azaz Corradino szerepében Juan Diego Florezt? Megmondom: semennyire, pedig nagyon igyekezett. Lovagiasan szakállába rejti olykor feltörő röhögését, nagyon nem fekszik neki a kegyetlen zsarnok figurája. Ugyanakkor Rossini valami elképesztő ziccerszereppel ajándékozta meg, boldogan cikázik is a két és fél oktávnyi területen föl, s le. A nyaktörő koloratúrák specialistájaként olykor még külön díszítésekkel variálja a szólamot, jól reprezentálva a hiszteroid várúr elképesztő kitöréseit.

A címszerepben Olga Peretyatko folyamatosan lopja be szívünkbe magát, nemcsak nőies vonalai, impozáns dekoltázsa, finom arcvonásai, hanem atombiztos koloratúrkészsége és remek karakterizáló-képessége miatt. Mindezeken túl nagyszerű humora is az előadás központi alakjává teszi, olykor egy-egy mozdulata pompásabban jellemzi a szituációt, mint bármely szövevényes rendezői fogás. Ez az, amit nem lehet megtanulni, amire születni kell. Telitalálat!

Közvetlenül utánuk kell említeni Aliprando orvos szerepében Nicola Alaimot. A fiatal olasz basszista már megjelenésével csatát nyert: kétméteres óriás, széle-hossza egy, cirka másfél mázsás, afféle kétajtós szekrény. Ehhez képest bámulatosan könnyedén bánik hatalmas testével és hatalmas hangjával, s széleskörűen variál hangszínével. Örömmel hirdetném „mellverdesve”, hogy felfedeztem benne a jövő évtizedek vezető énekesét, aki – ki tudja, mit hoz a Sors – Bartolótól Wotanig még bármi is lehet, de sajnos lemaradtam. Alaimo decemberben beugrott a MET Falstaff-sorozatába címszereplőnek, bizonyos Levine pálcája nyomán, jelen sorok írásakor meg ugyanott Netrebko és Vargas partnereként virít A szerelmi bájitalban. Úgyhogy, Alaimo már felfedezve!

Edoardo kontraalt nadrágszerepében Anna Goryachova brillírozik. Az első felvonásban szép hosszú haja mellé álszakállat és kackiás bajuszt is kapott, a második felvonásbeli nagyáriájára szerencsére megszabadulhat tőlük. A hanganyag impozáns, minden szintjén kiegyenlített, a hangszín gyönyörű és meleg tónusú.

A bolondos vándorköltő, Isidoro szerepében Paolo Bordogna igazán a publikum kedvence volt. Színpadi alakítása számomra már túllépett az egészséges magamutogatás keretein, de lehet, hogy csak a rendező ötletére volt ennyire lökött. Hangilag abszolút a helyén volt, kellemes és üzembiztos magasbariton, igazi olasz temperamentum.

Hozzájuk képest egy fokkal haloványabb hangi képességekkel megáldva, de még így is bőven a nemzetközi átlag fölött szerepelt a gonosz grófnőt alakító Chiara Chialli és a torony őrének szerepében Simon Orfila. Mindketten biztos technikával és biztos stílusismerettel közreműködtek ebben a – most már kimondhatjuk – veretes komédiában.

Az előadás Michele Mariotti lendületes pálcája nyomán vált arannyá.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:30 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"London híres muzsikus vendégei"
HANDEL: Tűzijáték-szvit / Vízizene (részletek)
HAYDN: 104. (D-dúr) szimfónia („London”) – 4. tétel
MENDELSSOHN: Hebridák – nyitány, op.26
BRAHMS: 6. Magyar tánc
DVOŘÁK: 8. (G-dúr) szimfónia, op.88 (tétel)

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Magyaráz és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
Sorsok ütközése
VERDI: Rigoletto – 4. felvonás

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Alasdair Beatson, Várjon Dénes (zongora), Karasszon Eszter (cselló), Homoki Gábor (brácsa), Kaczander Orsolya (fuvola), Klenyán Csaba (klarinét), Molnár Anna (ének)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű), William Coleman (brácsa), Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
Vezényel: Keller András
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
kamara.hu - Utas és holdvilág
kamara.hu/5 - Hold
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
WEBERN: Zongoraötös
SCHÖNBERG: Pierrot lunaire, op. 21

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: A varázsfuvola

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Falvay Attila (hegedű), Kántor Balázs (cselló), Horváth Béla (oboa),
Bokor Pál (fagott)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Műsorvezető és házigazda: Dinyés Dániel
Zenemánia - Ifjúsági bérlet 1.
Versenyművek
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: a-moll csellóverseny I. tétel
MOZART:Fagottverseny II.tétel
HUMMEL: Bevezetés, téma és variációk op. 102 oboára és zenekarra
HAYDN: Sinfonia Concertante III.tétel
ismétlés: 15:00

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Orgonalátogatás haladóknak
Szabó Balázs zenés orgonatörténeti sorozata/1
A barokk fénykor – Bach, Händel
Előad és orgonán játszik: Szabó Balázs

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szutrély Katalin, Perencz Béla
Szent István Király Oratóriumkórus
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel:
Záborszky Kálmán
VERDI: Quattro pezzi sacri
WAGNER: A walkür - a III. felvonás zárójelenete

18:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Egri & Pertis Zongoraduó
Sárik Péter Trió
Egri Mónika, Pertis Attila (zongora)
Sárik Péter (zongora), Fonay Tibor (nagybőgő), Gálfi Attila (ütőhangszerek)
Áthallások | Ha Beethoven dzsesszelt volna
BEETHOVEN: Für Elise
PETER PETROF: If Beethoven playing Jazz
J.S. BACH – EARL WILD: Sarabande „Hommage à Poulenc“
POULENC: Szonáta (1918)
PIAZZOLLA: Libertango
BEETHOVEN: Marmotte Op. 52 No. 7
BEETHOVEN: Molto vivace a 9. szimfóniából Op. 125
GRIEG: Rigaudon a Holberg-szvitből
George Gershwin: Három prelűd
GERSHWIN: By Strauss („The Show Is On“)
GERSHWIN: Kickin' The Clouds Away – improvizáció
BARTÓK: Bolgár ritmusban - Mikrokozmosz No.113
BARTÓK: Allegro barbaro
BEETHOVEN: Örömóda a 9. szimfóniából Op. 125

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Alasdair Beatson, Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Keller András (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló), Ib Hausmann (klarinét), Kolonits Klára (ének)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
kamara.hu - Utas és holdvilág
kamara.hu/6 - Éjfél
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
BRAHMS: a-moll klarinéttrió, op. 114
WOLF: Um Mitternacht
WOLF: Verborgenheit
WOLF: Nimmersatte Liebe
DVOŘÁK: 3. (f-moll) zongoratrió, op.65
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A nyugat lánya

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Dömötör Máté (zongora)
Szovák Kitti Mónika (gordonka)
"GRADUS AD PUBLICUM"
ANTON RUBINSTEIN: D-dúr szonáta zongorára és csellóra Op. 18, I. tétel
CHOPIN: c-moll Polonaise Op. 40 No. 2
CHOPIN: Fisz-dúr Nocturne Op. 15 No. 2
CHOPIN: b-moll Scherzo Op. 31
BARTÓK: Kis szvit
AGGHÁZY KÁROLY: Ländler-Impromptu
AGGHÁZY KÁROLY: Soirées Hongroises
LISZT: Tell Vilmos kápolnája
LISZT: Orage
LISZT: Honvágy
LISZT: Faust-keringő

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Leclair Consort:
Paulik László (barokk hegedű), Ratkó Ágnes (csembaló), Krommer Lucia (viola da gamba)
Leclair, Duphly és Marais művei
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)