Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Bécsiesen - A Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenye

2014-02-04 16:49:01 Heiner Lajos

2013. december 19.
Szeged

Tamás Péter (klarinét), Behán László Dezső (hegedű)
Szegedi Szimfonikus Zenekar
vez. Norbert Pfafflmeyer

Nem jellemző lapunkra, hogy egy hangversenyről több, mint egy hónappal annak elhangzása után tudósít, mint ezen alkalommal – a késésnek számos nyomós oka van, csak kis részben felelős érte a karácsonyi bejglidömping, sokkal inkább az akadozó ázsiai net-szolgáltatás – a dirigenssel német nyelven készült interjú tisztázásra, elküldésre, jóváhagyásra várt, ráadásul a recenzens laptopjának klaviatúrája is elkezdett vacakolni.

Két szempontból is érdemesnek tartom azonban - ha jókora késéssel is - beszámolni e koncertről.

Egyrészt, mert remek volt. Pfafflmeyer célratörő, világos mozdulatokkal irányította a csúcsformában játszó Szegedi Szimfonikusokat. A műsort jelentő bécsi klasszikusok előadásánál nem mindig jellemző nagy létszámmal állt fel az együttes (hat nagybőgő a Don Giovanni-nyitányban).

Az est második műsorszámának szólistája Tamás Péter klarinétművész volt, szép hangon, imponáló virtuozitással játszotta a Mozart-koncertet.

Jóval kevésbé volt meggyőző Behán László Dezső Beethoven G-dúr románcában- technikai bizonytalanságokat, intonációs gondokat lehetett érezni. Amúgy ő volt az egyetlen, aki kottából játszott (az érdekesség kedvéért: tudomásom szerint Pfafflmeyer mindent kotta nélkül dirigál, még a Mahler-szimfóniákat is).

Szünet után az est fénypontja, Beethoven Nyolcadik szimfóniája. Talán a Beethoven-szimfóniák között a mostohagyerek, egy ilyen sziporkázó, lendületes interpretáció szükségeltetik ahhoz, hogy az ember újra ráébredhessen a mű értékeire, elmésségére. A zárótétel hatalmas fokozását követően a tapsvihar óriási volt, Szegeden dirigens ritkán kap ekkora tetszésnyilvánítást.

S beszámolóm másik oka? Dr. Norbert Pfafflmeyert vagy húsz éve ismertem meg, kollégák voltunk a Bécsi Orvostudományi Egyetemen, neurológusi pályája azóta vezető bécsi pozícióba röptette. Az emberben az „orvos-muzsikusok” kapcsán mindig ott a kétely, a dilettantizmus gyanúja – de Pfafflmeyer valóban képzett muzsikus, mint az a vele készült interjúból kiderül.

Szívesen meghallgatnék vele egy Brahms- vagy Mahler-szimfóniát, és persze operát is.

*

Norbert Pfafflmeyer Norbert Pfafflmeyer 1959-ben született Bécsben. A Bécsi Konzervatórium hallgatója volt karmesteri szakon, Reinhard Schwarz és Karl Randolf irányítása alatt. A Salzburgi Ünnepi Játékokon Ernst Märzendorfer asszisztense volt és elvégezte Gennagyij Rozsgyesztvenszkij mesterkurzusát. Fellépett a Bécsi Musikverein Nagytermében, a Bécsi Konzerthausban, Spanyolországban, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban.

Zongoristaként elsősorban kamarazenész és kísérő. A Bécsi Musikvereinban a Bécsi Rádió Zenekarával Mozart Jupiter-szimfóniájával debütált. A Brünni Filharmonikusok, a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Capella Savaria, a Győri Filharmonikusok és a Zlini Martinu-zenekar állandó vendégkarmestere.

2007 óta a „Tritonus“ Fesztivált vezeti a Badeni Grand Casinoban. 2012-ben Baden város kulturális kitüntetését kapta meg.

A Szegedi Szimfonikusokkal történt próbája után egy korsó cseh sör mellett beszélgetünk.

- Ön zenész, de orvos is. Sok orvos foglalkozik zenével, akárcsak Ön. Mi ennek az oka?

- Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés. Már kisgyerekként zongoráztam, a zenekari muzsika 12 éves korom óta érdekel. Ugyanakkor vonzódtam az orvostudományhoz is. Párhuzamosan kezdtem mindkét vonalon a tanulmányaimat. Miután orvosi stúdiumaimat lezártam, kezdtem el, úgy húsz éve, hivatásos zenekarokkal dolgozni.

 - Talán bolond kérdés: Melyik tevékenység a fontosabb az Ön számára?

   - Az, amelyikkel éppen foglalkozom.

  - Sok olyan orvost ismerünk, akik amatőr, vagy hivatásos módon klasszikus zenével is foglalkoznak. Ám „orvosdirigenst” csak kettőt ismerek, Giuseppe Sinopolit és a magyar Lukács Ervint.

   - Őszintén szólva, én csak Sinopoliról tudok.

  - Ön „Monarchia-ember”, felmenői között cseheket és magyarokat is találni, és leginkább Ausztriában, Csehországban és Magyarországon vezényel.

   - Hát igen, szinte végzetszerű, hogy az ember ott dirigál, ahol a gyökerei vannak - rendszeresen dolgozom két cseh és három magyar zenekarral.

   - Már többször vezényelte a Szegedi Szimfonikusokat. Most bécsi klasszikusok szerepelnek a műsoron, két szólistával. Utóbbiak kiválasztásánál Ön dönt?

   - Rendszerint igen, ez a hangverseny kivétel, itt javasolták a szólistákat, de például, ha egy turnét készítek elő, enyém a döntés.

   - Van-e különbség az előadói stílusban Ausztria, Magyarország, Csehország vagy más országok között?

   - Ezt is gyakran kérdezik. Sokat foglalkozom a XIX. század zenéjével, pl. Johann Strauss és kortársai muzsikájával, és úgy vélem, hogy a magyar vagy cseh zenekarok ezt a fajta zenét több érzelemmel játsszák, mint pl. egy német orkeszter.

   - Nem első alkalommal jár Szegeden. Hogy tetszik Önnek a város?

   - A múzeumban láttam az árvízi képeket, Ferenc József császárral. A város gyönyörűen újjáépült, szeretem, akárcsak az itt élő embereket.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.