vissza a cimoldalra
2019-04-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4344)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (29)
Élő közvetítések (7830)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1641)
Franz Schmidt (3314)
Társművészetek (1301)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valami régi, valami új, valami kölcsön (Britten-vonósnégyesek az Endellion Kvartettől)
Balázs Miklós, 2014-01-23 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Banjamin Britten: String Quartets Benjamin Britten
String Quartets Nos. 1, 2, 3 & 3 Divertimenti

Endellion String Quartet

2 Compact Disc
Warner: 0825646420087

*

A bámulatba ejtően sokszínű és módfelett szerteágazó Britten-életműből nem feltétlenül a vonósnégyesek képezik a zenetörténészek által legtöbbet analizált műcsoportot. Az operákról, karművekről, dalciklusokról – érthetően – jóval több szó esik. Talán nem is akkora baj ez, hiszen így legalább nem túljátszott, agyonelemzett, unásig mormolt darabok bukkannak fel a lemezújdonságokon időről időre, hanem mint a grandiózus remek-opusok szelíd árnyékában megbújó, felfedezésre ingerlő apró gyöngyfüzérek kerülnek elénk a kvartettek.

A tavalyi Britten-centenárium teljesítette a kötelességét: mind a ténytisztelő szakirodalom, mind a közönség kegyeit kereső lemezipar értékes nóvumokkal rukkolt elő. Igaz, a recepció apróbb-nagyobb torzulásait nem köszörülte ki. Brittenről angolul túl sokan és túl sokat írtak, nem-angolul viszont túl kevesen és túl keveset. A Billy Buddról nem tudtunk meg többet, s például a szólócselló-szviteknek sem születtek új, kongeniális tolmácsolásai. Benjamin Britten oeuvre-jének több fontos szelete a jelek szerint még mindig a szigetország köd lepte, sziklás partjai mögött rekedt.


Ezen félszeg, néha kelletlennek, máshol kissé túlírtnak ható vonósnégyesek sem tartoztak okvetlenül az alaprepertoárba a kontinentális zenei életben, holott a három teljes értékű kvartett és a Három divertimenti című hangulatos karakterdarab-fűzér igen szép és gazdag zenei invencióról árulkodó műcsoportot képez. A vonósnégyes mint médium – avagy zenei kifejezési mód –, jóllehet látszólag elkísérte a szerzőt egész életén és pályáján, mindig csakis meghatározott, jól körülhatárolható és karakterizálható pályaszakaszokban bukkan elő.

Akkor viszont hangsúlyosan.

Az első szárnypróbálgatások a műfajban még a tizenéves, Frank Bridge zenei világában mozgó, szépreményű fiú első kísérletei (Rhapsody, 1929; Quartettino, 1930), melyeket nem igazán tart számon még „keményvonalas” Britten-recepció sem, azonban a még javában a tanulóévek alatt keletkezett Három divertimenti (1933-36) már gyakrabban előkerül a diskurzusban. „Menj, fiú, játssz” – szól a Shakespeare Téli regéjéből kölcsönzött idézet afféle mottó gyanánt ez eredetileg öttételes mű fejlécén, mely vállaltan ironikus-szatirikus karikatúrákként, a kollégista-társak portrérajzaként született. A bemutató azonban nem járt számottevő sikerrel, így a sajtó alá rendezés és a kiadás is elmaradt. Itt akár véget is érhetne a történet, ha a kései kvartettjét író komponista nem térne vissza a darabhoz élete alkonyán, s nem készítene belőle háromrészesre kurtított, revideált verziót.

De ne szaladjunk előre. Bár a fiatal Brittennek 1936-ban, úgy tetszik, elmegy a kedve a vonósnégyes-komponálástól, ám a böjt itt nem tart sokáig. 1941-ben, az amerikai évek alatt megbízást kap a korszak jeles patrónájától, Elizabeth Sprague Coolidge-tól egy „szabályos” kvartett megkomponálására. A kész darab egyesek szerint túlságos is foglya lesz ennek a megfeleléskényszernek. Négy feszes tétel a klasszikus (de nem neoklasszicista) formában inkább béklyózza, mintsem inspirálná Brittent, aki Beethovent hívja mintául, jóllehet zenéjében a beethoveni küzdelem és folytonos tragikum-keresés akkor is és később is csak erősen átesztétizált formában érhető tetten. Kalifornia háborítatlan napsütése, mely ihletően kellene hasson, pedig éppen nem kedvez ennek a szigorú formarendnek. A darab kidolgozott, kompakt, kerek egész, de nem megfellebbezhetetlen remekmű.

Érthető a zeneszerző hiányérzete, s nem véletlen az sem, hogy a következő vonósnégyesre már csupán négy esztendőt kell várni. A hazájába visszatérő, és a Peter Grimes zenei világában derékig elmerülő művész hozzáfog egy kevésbé kötött, de a műfaj míves hagyományait nagyon is figyelemmel kísérő kvartett megírásához. Az apropó ezúttal Henry Purcell halálának kétszázötvenedik évfordulója. A beérés, az alkotói kiteljesedés itt figyelhető meg a legtisztábban: a három tételből szerkesztett, bár kissé „farnehéz” darab egyaránt reflektál a műformának a századközépen szokásos kereteire, ugyanakkor egyrészt a „nagy opera”, a Peter Grimes sajátos mikrovilágának bűvkörében marad, másrészt a purcelli barokk tradícióra is reagál (Chacony). Különös módon a kompozíció éppen azáltal képes igazán hatni, hogy miközben a szerző önálló hangját hallatja, szervesen kapcsolódik több régi és megújuló zenei nyelvezethez.

A következő három évtizedben ugyan elnémíthatatlanul zsongnak a múzsák, azonban elhallgatnak a vonósok; Britten fél életén át negligálja a vonósnégyes műfaját, hogy aztán munkás élete legvégén, afféle hattyúdal gyanánt visszatérjen – megtérjen – hozzá. És megírjon benne mindent, amit az idős, a földi léttől búcsúzó muzsikus belefaraghat egy megkövültnek tetsző, klasszikussá merevedett műforma márványába. Az Op. 94-es, öttételes kvartett, mondhatni, tipikus kései műremek. De persze nem abban az értelemben, hogy tudástár-szerű, összefoglaló igényű munka volna, sokkal inkább egy végletekig letisztult, mégis eredeti tartalommal teli, mozgalmasan izgatott alkotás, mely Mahler-reminiszcenciákkal (a Kilencedik szimfónia Rondo-Burleske-je) és önidézetekkel (Halál Velencében) dolgozik és építkezik. A utolsó nagy dalmű hatása éppen úgy rátelepszik erre a darabra, mint a Második kvartettre a Peter Grimes nyers és morózus harmóniái: a nyitótétel (Duets) már maga is a velencei lagúnák csobogását idézi, a záró szakasz címében azután elvéthetetlenül irányítja a hallgatót: La Serenissima – s makacsul Aschenbach szerelmi vallomását ismétli.

Az őszülő üstökű, érdemdús férfiúkkal felálló Endellion Quartet kiegyensúlyozott előadásai nem Brittent, a modernista újítót keresik ezekben a művekben, hanem Brittent, a múlt század beérkezett klasszikusát. Artikulációjukban a le- és kigömbölyítés a fő irányelv, hangvételük így nem a keresés kalandját, hanem a békés rátalálást domborítják ki. Csiszolt, kiérlelt, nyugodt előadások ezek, melyek tisztán és hűen közvetítik e néhol hullámzó színvonalú kompozíciók üzenetét, de ezen túl nemigen tesznek hozzá semmit az eddigi ismereteinkhez. Hangjukban van valami joviális megelégedettség, ami számos nívós és emlékezetes pillanatot kínál ugyan, de összességében nélkülözi a teremtő muzsikálás feszült izgalmát.

Hírek
• A Nemzeti Filharmonikusok sajtótájékoztatón ismertette 2019/2020-as évadát
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Varga Zsuzsanna (oboa, oboa d'amour), Ruskó Rózsa (fuvola), Farkas András (tenor), Riho Noma, Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
J.S. BACH: Wie schön leuchtet der Morgenstern, BWV 1 - Ária, No. 5 (Unser Mund und Ton der Saiten)
HÄNDEL: g-moll triószonáta, HWV 393
J.S. BACH: F-dúr prelúdium és partita, BWV 833
J.S. BACH: a-moll minor partita - részletek
J.S. BACH: Liebster Gott, wenn werd ich sterben?, BWV 8 - Ária, No. 2 (Was willst du dich, mein Geist, entsetzen)

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc és a Schumann-házaspár"
SCHUMANN: Mirtuszok, op. 25 – 1. Widmung (Ajánlás)
SCHUMANN: Liederkreis, op. 39 – 12. Frühlingsnacht (Tavaszi éj)
SCHUMANN: Asszonyszerelem, asszonysors, op. 42 – 2. Er, der Herrlichste von allen (Ő, a legtökéletesebb)
Fenyvesi Gabriella (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN-LISZT: Liebeslied (Widmung)
Kocsis Bálint (zongora)
Clara SCHUMANN: Dalok Jucundéból, op. 23
Topolánszky Laura (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17
Demény Balázs (zongora)
Bevezetőt mond: Eckhardt Mária

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Konzis koncertek - Versenygyőztesek"
VIVALDI: C-dúr mandolinverseny, RV 425
Oláh Vilmos (gitár)
Közreműködik: Bogdányi Roland (gitár)
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216 – 3. Rondeau. Allegro
Kóbor Éva (hegedű)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny – 2. Andante, 3. Allegro
Puporka Jenő (bőgő)
MOZART: „Là ci darem la mano” – Don Giovanni és Zerlina kettőse a Don Giovanni 1. felvonásából
Halász Gergely, Dolhai Luca (ének)
CSAJKOVSZKIJ: Pezzo capriccioso, op. 62
Donáczi Cseperke (cselló)
Jazz-standardek feldolgozásai és jazz-improvizációk
A Jazz Tanszak növendékei
Nagy Emma Zenekar: Nagy Emma (ének), Kapolcsi-Szabó Levente (zongora), Kuti Laura (basszusgitár), Virág Benedek (gitár), Majsai Roland (dob)
Thorpe Gáspár Quartett: Thorpe Gáspár (gitár), Csikós Áron (dob), Nikola Bugarcic (basszusgitár), Kun Bálint (percussion)
Közreműködik a Bartók konzi szimfonikus zenekara
Vezényel: Dubóczky Gergely

19:00 : Budapest
Duna Palota

Almira Emiri (zongora), Vámosi-Nagy Zsuzsa (fuvola)
BARTÓK - PAUL ARMA: Magyar paraszt dalok fuvolára és zongorára
KODÁLY: Meditáció
ZOMBOLA PÉTER: Változó változatlan
SCHUBERT-LISZT: Szerenád
DOHNÁNYI: Ária fuvolára és zongorára
LISZT: E-dúr Legenda
BORISZ PIGOVAT: Lule Bor (Hóvirág) - albán népdal
PAOLO MARZOCCHI: Moj e vogel si floriri (Te kis aranyos) - albán népdal
FARKAS FERENC: Bihari román táncok fuvolára és zongorára

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rőser Orsolya, Németh Judit, Balczó Péter, Kálmándy Mihály (ének)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: Fidelio – nyitány, op. 72
BEETHOVEN: 3. Leonóra – nyitány, op. 72b
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, op. 125

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sümegi Eszter, Szántó Andrea, Fekete Attila, Cser Krisztián
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Somos Csaba
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
VERDI: Requiem
19:00 : Salgótarján
Zenthe Ferenc Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
'Puccini Itáliája' operagála
Koncertszerű előadás

19:00 : Pécs
Kodály Központ

A PTE Zsolnay Vilmos Fúvószenekar hangversenye

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Miklósa Erika
Savaria Szimfonikus Zenekar
BACH: III. Brandenburgi verseny, G-dúr, BWV 1048
BOCCHERINI: D-dúr divertimento – Éjjeli őrjárat Madridban
GRIEG: Holberg-szvit op. 40
HÄNDEL: Szerelmi mámor „Il delirio amoroso” HWV 99
A mai nap
történt:
1932 • A Székely fonó bemutatója (Budapest)
született:
1875 • Huszka Jenő, zeneszerző († 1960)
1967 • Lukács Gyöngyi, operaénekesnő