vissza a cimoldalra
2019-04-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (5)
László Margit (180)
Egyházi zene (219)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1639)
Franz Schmidt (3312)
Requiem (454)
Abbado – az ember (155)
Kimernya? (3006)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4322)
Élő közvetítések (7824)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3227)
Operett, mint színpadi műfaj (3885)
Pantheon (2340)
Erkel Színház (9929)
Kelemen Zoltán, operaénekes (94)
Simándy József - az örök tenor (598)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az utolsó pillanat a zárkózott kisfiúval – Dietrich Fischer-Dieskau Schubert & Schumann recitals
- zéta -, 2013-12-29 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Dietrich Fischer-Dieskau Schubert & Schumann recitals Dietrich Fischer-Dieskau
Schubert & Schumann recitals

(Hartmut Höll, piano)
DVD WARNER
2564-65646-1

Az igazán nagy művészek utolsó fellépései mindig rendkívüli pillanatokat eredményeznek. Rendkívülit mondtam, de mondhatnék szívszorítót vagy meghatót, esetleg fájdalmasat is. Van ebben valami különlegesen fantasztikus, időt megállító érzés, amikor még a tétlen szemlélő is felfogja, hogy most véglegesen visszavonhatatlan, megismételhetetlen történik. Olyan, ami különlegessé és egyedivé teszi a pillanatot. És a művész is többnyire tisztában van, hogy mindaz, amit egy életen keresztül napi rendszerességgel szívósan és oly kitartóan művelt, nemsokára véget ér. Ezek, a közönség és a művész által érzett rendkívüli gondolatok adják az utolsó pillanatok varázsát.

Dietrich Fischer-Dieskau 1947-ben adta első dalestjét Lipcsében, 45 évvel később Nürnbergben adott két dalestet, történetesen attól a két szerzőtől, akikkel egész életpályája talán a legszorosabban fonódott össze: Schubertet és Schumannt énekelt ezen a két estén. Utána még volt néhány fellépés, de ugyanezen év legvégén már a tágabb nyilvánosság is kénytelen volt tudomásul venni, hogy Fischer-Dieskau nem énekel többé. Nagy szerencsénk, hogy ezen a két estén ott volt Bruno Monsaingeon és a kamerája is.

Monsaingeon hasonlóan, mint Fischer-Dieskau, egész életében a tökéletest fürkészte a zeneművészetben. Olyanok titkait kutatta kitartóan, akik valamilyen megmagyarázhatatlan többlettel rendelkeznek. Nem is kell ezt hosszasan magyarázni, elég, ha csak a legfontosabb neveken végigfutunk, ki mindenkiről készített filmet Bruno Monsaingeon az elmúlt évtizedekben: Nadia Boulanger, Glenn Gould, Yehudi Menuhin, David Ojsztrah, Szvjatoszlav Richter, Grigorij Szokolov és ne hagyjuk említetlenül Kocsis Zoltán és Ránki Dezső nevét sem.

Szóval, Monsaingeon szinte minden fontos pillanatot igyekezett elcsípni, s nagyon érdekes, hogyan is tette mindezt. Fischer-Dieskau utolsó koncertjeinek rögzítésével nincs semmi hókusz-pókusz. A Schubert-estet mindössze egyetlen egy kamerával vette. Kicsit közelít-távolít, néha egy-egy gesztus erejéig odafordul a zongoristára, majd vissza az énekeshez, olykor ráközelít egészen az arcra. Vágások csak a dalok között esetleg. És pont ezzel az eszköztelenséggel tudja legtökéletesebben megfogni Dietrich Fischer-Dieskau végtelen nagy titkát: az egyszerűséget.

Ahogy az Im Abendrot (Alkonyatkor) elképesztő lassítását, a végtelennek tetsző diminuendo-t Dieskau moccanatlan arccal, de egyre lecsukódó szempillával kíséri, nemcsak a Nürnbergi Operaház közönségének fogy el a lélegzete. Merthogy ez egy nagyon is tematikus válogatás Schubert hatalmas terméséből. Az énekes idéz és felidéz, de leginkább búcsúzik. Énekesi eszköztárának teljes birtokában köszönt el tőlünk, s teljesen mellékes, hogy a két este során a 67 éves művésznél is becsúszott két-három (tényleg nem több) hamiskás hang.

Ami leginkább lenyűgöz, az a dalokkal történő folyamatos együttélés. Itt volt ez a nyugdíjas korú művész, szégyenlősen zárkózott kisfiú-mosollyal, a szemében az el nem múló fénnyel. Ahogy a többezredik dalestjén is látható elfogódottsággal, de mégis határozottan és markánsan jön be. Ahogy minden dal kezdetén odafordul a partnerhez. Ahogy lemosolyog az egyik Schumann-dal (na persze, a Du bist wie eine Blume) után a földszinten tapsoló feleségéhez, Várady Júliához.

Azért is fantasztikus ez a két koncert, mert aki hozzám hasonlóan lemaradt Dietrich Fischer-Dieskauról élőben (Richterrel adott budapesti koncertje után fél évvel voltam először dalesten), mégis fogalmat alkothat arról, hogy korunk ricsajos és üres pózokkal teli világában szinte mozdulatlanul is éppoly hatásos tud lenni valaki, ha igazán művész.

Ha a Schubert-estről azt írtam, hogy tematikus válogatás a búcsúzásról, a Schumann-koncertről inkább az az érzésem, hogy Dieskau mintha egy filozófus gondolatait fűzte volna csokorba. Az op.24-es Liederkreis a legelső dalai közül, míg az op. 48-as Dichterliebe a késeiek közül (bár mindkettő a „liedes” 1840-es évjáratból) való, a két ciklus együtt komplett egészet alkot.

Illene még Hartmut Höllről is néhány találó gondolatot közölni. A fiatal zongorista tökéletesen alkalmazkodva, minden rezdülésében hibátlanul szolgálta Dietrich Fischer-Dieskaut, s ennél több ebben a helyzetben senkitől nem kívánható.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Vári-Kovács Emese (ének), Gál Márta (csembaló), Molnár Andrea (blockflöte)
„Férfi szemmel, női szemmel a barokkban”
MONTEVERDI: Scherzi musicali cioe arie et madrigali – Maledetto sia l’aspetto; Eri già tutta mia
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Se l’Aura spira
G. CACCINI: Le nuove musiche – Belle rose porporine
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Ch’amor sia nudo
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – Chiamata à nuovi Amori
MONTEVERDI: Tempro la cetra
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Così mi disprezzate
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Nube gentil
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – L’Eraclito amoroso
MONTEVERDI: Ohimè ch’io cado
STEFFANI: Un core o piante o sassi
STEFFANI: Il pastorello
STEFFANI: Dolce Auretta
STROZZI: Ariette a voce sola op. 6 – Chi brama in Amore
STROZZI: Diporti di Euterpe overo Cantate e ariette a voce sola, op. 7 – Mi fa rider la speranza

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sztanyiszlav Trofimov, Irina Csurilova, Alekszej Markov, Nazsmiddin Mavljanov, Roman Burgyenko, Andrej Zorin [etc.]
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Mariinszkij Zenekar
vez.: Valerij Gergijev
CSAJKOVSZKIJ: Jolánta - koncertszerű előadás

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Szigetvári Dávid, Kovács István, Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell
vez.: Csiki Gábor
BACH – MENDELSSOHN: Máté-passió
Oratórium egy részben
18:00 : Martonvásár
Agroverzum

Novák Zita, Tóth Kiss Johanna (hegedű), Sörös Jenő (brácsa), Balog Endre (cselló), Boldoghy Kummert Péter (nagybőgő), Novák András (klarinét)
KODÁLY: Epigrammák 1-5 (Novák András átirata klarinétra és vonósnégyesre)
WEINER: Ballada op. 8 (Novák András átirata klarinétra és vonósötösre)
KEREK GÁBOR: Családi zene op. 207
WEINER: I. Divertimento, op. 20 (I., II. tétel)
WEBER: Kvintett klarinétra és vonósnégyesre, op. 34