vissza a cimoldalra
2019-01-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4172)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11304)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9615)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2929)
Marilyn Horne (459)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Élő közvetítések (7668)
Momus-játék (5588)
A nap képe (2119)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3076)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Kimernya? (2918)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1243)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2647)
Jonas Kaufmann (2336)
Verdi-felvételek (544)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tananyag a meddigről – Anna Netrebko Verdi-áriákat énekel
- zéta -, 2013-12-20 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat
Tananyag a meddigről – Anna Netrebko Verdi-áriákat énekel

Anna Netrebko Anna Netrebko - Verdi
Anna Netrebko, Rolando Villazón
Orchestra Teatro Regio Torino
vez. Gianandrea Noseda

UNIVERSAL 479 1052

Nem vállalok különösebb rizikót azzal, ha kijelentem, hogy korunk elsőszámú sztárszopránja, Anna Netrebko Verdi-lemeze nem is olyan sokára tananyag lesz. A kérdés csak az, hogy azt demonstrálja-e majd a CD, hogy egy sikeres énekes hogyan tolja el a saját hangját a tőle idegen szólamokkal, avagy azt, hogyan kell/lehet a szerepkörváltást eredményesen levezényelni negyven fölött. Szóval, így vagy úgy, mindenképpen fogunk mi még erről a lemezről beszélni, az már majdnem mindegy, hogy milyennek halljuk most e felvételt.

Mert a divat az fontos tényező, Anna Netrebko sem maradhatott ki a jubileumi Verdi-év örömére megjelentetett kiadványok hosszú sorából. Ha a pálya elmúlt évtizedét nézzük, akkor aktuális lett volna egy Violetta, Gilda, Luisa, Desdemona áriáiból összerakott album. De Netrebko nem visszafelé tekint, hanem előre, mert ezek egyike sem szerepel az Universal égisze alatt nemrégiben megjelent CD-jén. Van helyette viszont Lady Macbeth, Giovanna, Elena, Elisabetta és Leonora.

Úgy is mondhatjuk, hogy Netrebkónak kapóra jött a Maestro bicentenáriuma. Az biztos, hogy nem sebtiben összedobott felvételről beszélünk, minden pillanatán hallatszik, hogy gondosan megtervezett és kidolgozott produkcióval van dolgunk. Ha a bevezetésben leírt lamentálásra visszautalhatok, az mindenképpen hallható, hogy a sztárdíva a szerepkörváltás mérföldkövének tervezte a lemez elkészültét, amit pontosan lekövethetünk akkor is, ha rápillantunk a naptárjára.

Ugyan a jövő év első felében még énekel egy sor Adinát, meg a Faust Margitját, de jelen sorok írása előtt néhány nappal debütált A trubadúr Leonórájaként, február végén bemutatkozik Rómában Puccini Manonjában, s júniusban már színpadon is Lady Macbethként ünnepelhetik Münchenben. Azt gondolom, ezzel az a vita el is dőlt, hogy Anna Netrebko szerepkört vált-e vagy sem, a kérdés már csak annyi, hogy bírja-e.

Ebben e lemez nem nyújt igazán támpontot. Az kiderül belőle, hogy egy kvalitásos és igényes énekesnő, de ezt eddig is tudtuk. Tisztában van a szerepek kívánalmaival, s – nagyon helyesen – nem is próbálja meg a drámai szólamokat a saját hangi képességeihez „hozzászabni”, mint azt néhány szerényebb adottságú férfikolléga mostanság előszeretettel teszi.

A trubadúr és a Giovanna d’Arco szólama és a hősnők figurája megvan, hihető és biztos alapokon nyugszik, nyilván nem véletlen, hogy mára pont ezekben a szerepekben már közönség előtt is bemutatkozott. A szicíliai vecsernye híres Bolerója („Mercé, dilette amiche”) imponáló üzembiztossággal gyöngyözik Netrebko hangján. A IV. felvonásából eredetileg a duett részét képező ária („Arrigo! Ah parli a un core”) így önmagában kicsit suta, bár kétségkívül nagyszerűen bemutatja az énekesnő lírai képességeit.

A lemezt nyitó Macbeth-sorozat gyakorlatilag a szólam összes szólórészletét tartalmazza. Itt szembesülünk először azzal, hogy Netrebko az korábbi hangadásától eltérővel kísérletezik. Ha az eddigi élményeimhez hasonlítom, akkor a legfeltűnőbb, hogy nem helyezgeti a hangot, s a régebben kicsit mesterségesen kikarcsúsított hang nincs már sehol, helyette itt van a sajátja. Talán nem annyira olaszos, mint azt a Bellini vagy Donizetti-szólamokban megszokhattuk, talán jobban előjönnek az adott szlávos hangképzés jellegzetességei, de ez – egyelőre és ebben a szerepben – inkább előnyére válik. Ez a Lady egy valódi bestia, zabolázatlan és kegyetlen.

Meglepő módon az öt trackből egyetlen részletben éreztem bizonytalannak az énekesnő formálását: a híres Alvajáró-jelenetben. Vagy a szólam egyelőre nem elég biztos a számára vagy a figurán dolgozik még, de nekem egyedül itt volt kevés. Ebben az áriában Netrebko némileg adós maradt a jelenet komplexitásával, ezúttal megelégedett a szólam korrekt, ám kissé szimpla „leadásával”, s talán ebben a részletben Gianandrea Noseda dirigens is kevésbé segítette őt. Az Alvajáró-jelenetből számomra hiányzik a téboly, ami pedig – az énekesnő eddigi produkciói alapján – borítékolható lett volna.

A lemez egyetlen gyenge pontja a „Tu che la vanità…” ária a Don Carlosból. Erzsébet itt számol le a világgal és a boldogsággal, a hatalommal és a szerelemmel. Ebből csak kevés jön át a lemezen, nem a szerencsétlen sorsú királynőt halljuk, csak egy énekesnőt, akinek hallhatóan túlságosan nagy a szólam ambitusa, a mélységek csak némi erőltetésre, s akkor is csak fojtottan szólalnak meg. A jelenet lírája éppúgy mesterkélt, mint a szenvedélye. Elismerem ugyanakkor, hogy Verdi hatalmas életművében szinte a legexpresszívebb szólam, melybe oly sok nagyszerű énekesnőnek beletört már a bicskája.

Szóval, az igazán nagy kérdés már nem a hol és a mikor (hiszen: itt és most), hanem a meddig. Hogy vajon öt-tíz év múlva Netrebko nem tart-e majd ott, hogy esetleg egy valamikori szívélyes énekes partner jóvoltából kap egy szólólemezen – nyilvánvalóan kegyeleti okokból – szolid duettnyi megszólalási lehetőséget? Netrebko CD-jén Rolando Villazón A trubadúr Miserere-jelenetében közreműködött – vélhetően hasonló megfontolásokból.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás Márta tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pusker Júlia (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Ricardo Casero
TAKEMITSU: Visions
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
SIBELIUS: A tengeri nimfák – szimfonikus költemény, Op.73
DEBUSSY: A tenger

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Balázs János (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny
DVOŘÁK: IX. „Újvilág” szimfónia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Lakatos György (fagott)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
DEBUSSY: Egy faun délutánja
C.Ph.E. BACH: B-dúr fagottverseny
RAVEL: Daphnis és Chloé – balettzene

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csurgó Tamás
MOZART: Figaro lakodalma – nyitány, K.492
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op.14
A mai nap
született:
1734 • François-Joseph Gossec, zeneszerző († 1829)
1828 • Reményi (Hoffmann) Ede, hegedűs († 1898)
elhunyt:
1751 • Tomaso Albinoni, zeneszerző (sz. 1671)
1994 • Cziffra György, zongoraművész (sz. 1921)