vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6749)
Erkel Színház (8599)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Berlioz újratemetése (143)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2453)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6447)
Bartók Béla szellemisége (256)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A kövér szőke nővel kapcsolatos tévedéseink – A Traviata élő közvetítése a Milanói Scalából
Operatikus, 2013-12-11 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Traviata a Milanói Scalából Megszólal a vonóskar földön túli pianója, és a színpadon egy szőke nőt látunk, aki sminkelgeti magát a tükör előtt. Szép szeretne lenni, de ez már láthatóan nehéz feladat neki. Tévéközeliben – merthogy a Milanói Scala évadnyitó Traviatájának közvetítését néznénk – a középkorúnak mondott hölgy testes, karjai pufókak. Violettának annyi, könyveli el tamáskodó énünk.

Aztán kitör a báli förgeteg, megállapítjuk, hogy egy fényűző, régi párizsi palotában lennénk, ám hőseink mai ruhákban tündökölnek. Jelena Zajceva kosztümjeiben nemcsak a fantázia tobzódik, de a jellemet, a szituációt is sokszor telibe találja. Nyomban vibráló feszültség támad a díszlet és jelmez között, s nyomban fejezetek omlanak össze a „Modern vagy korhű operajátszás?” egyelőre megíratlan tankönyvében.

Még mindig nem barátkoztunk meg a címszereplővel, túlságosan messzire esik előképeinktől és előítéleteinktől. Azt persze élvezzük, hogy Violetta a rosszullétet csak szimulálja, hogy kettesben maradhasson a daliás, jóval fiatalabb Alfréddal. De nem érintődik meg, legalábbis titkolja. A felvonás végén kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a szőke nő, azaz Diana Damrau sötét tónusú, ám virtuóz, ugyanakkor átütő erejű szopránja ideális a szólamhoz. S lassan tudatosul, hogy bennünk, hogy Dmitrij Csernyakov rendező úr ellen-NetrebkoWillyDeckerSalzburgra vette a figurát. Ez a Violetta középkorú, szikrázóan szellemes, okos, tapintatos asszony, de az úri társaság tagjai nem abban versenyeznek, hogy ki vigye ágyba, hanem abban, hogy ki részesüljön minél hosszabban bizsergető közelségéből, ki beszélgessen, mulasson vele minél többet.

A második felvonást nem vidéki kastélyba, hanem egyszerű parasztház konyhájába viszi Csernyakov, aki a díszleteket is maga tervezte. Amikor Violetta kócosan, magasszárú mamuszban belép, Damraut végképp a szívünkbe zárjuk. Piotr Beczala daliás fiú mellette, szokásos szép, megbízható éneklésénél most sokkal többet ad. Áriája remekül sikerül, az általában kihagyott O mio rimorso kezdetű cabaletta két versszakkal, magas C nélkül is pazar. Ebben az előadásban mindent elénekelnek, sőt mindent két versszakkal. Germont-ban csalódunk. Zeljko Lucic ezen az estén szürke színnel, világos tónusban, néha alacsonyan énekelt. Persze ez a legnehezebb szerep a darabban, sőt talán a világon, szinte lehetetlen valamilyenre megcsinálni. Amikor viszont szembeül Violettával, és győzködni kezdi, Damrau arcáról világosan leolvasható: ezek az ő saját kétségei, amelyeket már százszor megfogalmazott magának.

Így aztán persze, hogy enged. Flóra meghívóját kiterítve odakészíti az asztalra. Tervének része, hogy Alfréd lássa őt a bálban Douphol báróval. Hisz előtte világosan elmagyarázta Germont-nak: a fiút nem egyszerű szakításra bírni.

A közvetítésben sok szép ötlet és sok ügyetlenség van. A nagy kettősben Lucic többször kisandít a karmesterre. A mintaadó metropolitanes közvetítésekben ilyen elképzelhetetlen. Vagy nem bámulja az énekes a dirigenst, vagy ha mégis, ezt semmiképpen nem mutatja meg nekünk a kamera.

Aztán a báli jelenetben Violetta és a báró simán lekésik a belépésüket, első lélekölő nótáját csak a zenekar játssza. Először el is bizonytalanodik az ember, hisz eddig is mindegyik áriát ritka vagy sohasem énekelt ismétlésekkel hallott. Ez is egy ősváltozat volna?

Én a magam részéről hamar elfelejtem a kapitális hibát (máris sajnálom az ügyelőt), a jelenet olyan következetesen és szívszorítóan van fölépítve. Violetta újféle türkizzöld ruhát ölt, s hozzá szőke ondolált parókát, s magunkban bólintunk: ha egy nő új életet akar kezdeni elsőként az öltözködését és frizuráját változtatja meg. Jön a nagy sértés, Beczala teljesen hihetően játssza és énekli. Viszont Violetta reakciója egyáltalán nem a megszokott. Nem a vérig sértett gyönge virágszál piheg, ó dehogy! Hogy is illene az a mi Violettánkhoz? Damrau, ez a csillogóan okos Violetta azonnal fölismeri, hogy elmérte magát, túllőtt a célon. S ekkor a megsértett – vigasztalni kezdi a sértőt! Csernyakov Traviátájának katartikus pillanata, amikor a nagy concertatóban Violetta Alfréd lábához térdel, engesztelni próbálja szerelmesét.

És leveti parókáját.

A fényes palotában, a puccos társaság kellős közepén ott térdel az öregedő szőke nő lenyalt saját haját hajtűk sokasága simítja le, mintha az öltözködő asztalánál látnánk. Egycsapásra visszavonva új élet, régi szerető, új szakítás. Ám Alfréd végül elüti a segítő kezet, győz a realitás.

Daniele Gatti, a karmester azzal kezdi az évadnyitót, hogy Nelson Mandelára emlékszik, csak ezek után vezényli az olasz Himnuszt. „Bravo Gatti!” - harsan az elismerés a nézőtérről. Aztán a darab folyamán kevesebb babért arat, tempói rendre lelassulnak, a zenélés inkább megbízható, mint elragadó.

Az utolsó felvonás kietlen szobájában egyetlen kényelmes bútor sincs. Violetta a padlón térdelve, mint holmi Cso-cso-szán várja szerelmesét, előtte telefonkészülék. Aztán nagynehezen megjön Alfréd (ebben az előadásban tűnik föl először mennyire nehezen, késleltetve, oly sok epizód után), virágcsokrot hozott, meg süteményt. Nagy zavarban van. Ám hozzá sem ér a lányhoz, csak az ajándékokat tukmálja. Hirtelen döbbenünk rá: már nem szereti, csak sajnálja. A lelkiismerete hozta ide. S akkor visszamenően összeáll a felvonás: Violetta zilált, csúnya, öreg, épp ellentéte a második felvonás elbűvölően rendezetlen nőjének. Germont ugyan írt neki egy szép levelet, de a telefon nem csördül meg, hiába bűvöli. Alfréd nem telefonál. No igen, ezért hatott olyan kietlennek, kegyetlennek Damrautól az Addio del passato. A hosszú vastapsot a kemény padlón fekve, a paplan alatt hallgatta. Nem azok mellett hal meg, akiket legjobban szeret, mert azok nem is szerették igazán, Annina ki is tereli őket a szobából. A szobalány megnövelt jelentőségű alakjának az előző korszak nagy szopránja Mara Zampieri ad különleges töltetet.

Lehengerlő előadás. Adva van a sztár-énekesnőnk, aki hangilag és lelkileg ideális Violetta, ám alkatilag távol tőle. Nosza találjuk ki, ő hogyan lesz nekünk Traviata, s a darabnak melyik megoldatlan problémáit oldhatjuk meg így! Partnere túl fiatal és daliás mellette? Ne kozmetikázzunk, hanem játsszunk rá a korkülönbségre!

Mindezt a Scalában december 7-dikén, évadnyitó előadáson, a szerző bicentenáriumi évében. Megadjuk a konzervatívoknak, ami az övék, s közben úgy hozunk létre egy forradalmian modern Traviatata-előadást, hogy az ellendrukkerek észre sem veszik. Az alkotók azzal a magabiztossággal dolgoztak, hogy Verdi a felhők fölött hamiskásan, ám egyetértően mosolyog.

p.s.: A Dunatévés tévé-rádióközvetítés szünetében a jól fölkészült Bősze Ádám bordó díszzsebkendős sötét öltönyben (Zajceva nagyon csóválná a fejét) beszélgetett a virtuózan sipító hangú Mesterházy Mátéval, aki lényeglátó pontossággal elemezte az előadás felfedezésszámba menő újításait.

Majd közölte, hogy ez teljesen hagyományos produkció, csak a színészi játék kidolgozottsága különleges.

A közvetítők naivitására írom, hogy nem tudták: Olaszhonban az előadás szerves része a taps, a közönség reakciója, az ováció vagy a búúzás, a klikkek harca. Ezért aztán saját, háztáji operaközvetítésünknek erről a szerves részéről, sajnos csak másnap, másodkézből értesülhettünk. Kár érte.

Traviata a Milanói Scalából

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)