vissza a cimoldalra
2018-08-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61025)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2245)
Élő közvetítések (7346)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6683)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (985)
Alexandru Agache, a bariton (123)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A kövér szőke nővel kapcsolatos tévedéseink – A Traviata élő közvetítése a Milanói Scalából
Operatikus, 2013-12-11 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Traviata a Milanói Scalából Megszólal a vonóskar földön túli pianója, és a színpadon egy szőke nőt látunk, aki sminkelgeti magát a tükör előtt. Szép szeretne lenni, de ez már láthatóan nehéz feladat neki. Tévéközeliben – merthogy a Milanói Scala évadnyitó Traviatájának közvetítését néznénk – a középkorúnak mondott hölgy testes, karjai pufókak. Violettának annyi, könyveli el tamáskodó énünk.

Aztán kitör a báli förgeteg, megállapítjuk, hogy egy fényűző, régi párizsi palotában lennénk, ám hőseink mai ruhákban tündökölnek. Jelena Zajceva kosztümjeiben nemcsak a fantázia tobzódik, de a jellemet, a szituációt is sokszor telibe találja. Nyomban vibráló feszültség támad a díszlet és jelmez között, s nyomban fejezetek omlanak össze a „Modern vagy korhű operajátszás?” egyelőre megíratlan tankönyvében.

Még mindig nem barátkoztunk meg a címszereplővel, túlságosan messzire esik előképeinktől és előítéleteinktől. Azt persze élvezzük, hogy Violetta a rosszullétet csak szimulálja, hogy kettesben maradhasson a daliás, jóval fiatalabb Alfréddal. De nem érintődik meg, legalábbis titkolja. A felvonás végén kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a szőke nő, azaz Diana Damrau sötét tónusú, ám virtuóz, ugyanakkor átütő erejű szopránja ideális a szólamhoz. S lassan tudatosul, hogy bennünk, hogy Dmitrij Csernyakov rendező úr ellen-NetrebkoWillyDeckerSalzburgra vette a figurát. Ez a Violetta középkorú, szikrázóan szellemes, okos, tapintatos asszony, de az úri társaság tagjai nem abban versenyeznek, hogy ki vigye ágyba, hanem abban, hogy ki részesüljön minél hosszabban bizsergető közelségéből, ki beszélgessen, mulasson vele minél többet.

A második felvonást nem vidéki kastélyba, hanem egyszerű parasztház konyhájába viszi Csernyakov, aki a díszleteket is maga tervezte. Amikor Violetta kócosan, magasszárú mamuszban belép, Damraut végképp a szívünkbe zárjuk. Piotr Beczala daliás fiú mellette, szokásos szép, megbízható éneklésénél most sokkal többet ad. Áriája remekül sikerül, az általában kihagyott O mio rimorso kezdetű cabaletta két versszakkal, magas C nélkül is pazar. Ebben az előadásban mindent elénekelnek, sőt mindent két versszakkal. Germont-ban csalódunk. Zeljko Lucic ezen az estén szürke színnel, világos tónusban, néha alacsonyan énekelt. Persze ez a legnehezebb szerep a darabban, sőt talán a világon, szinte lehetetlen valamilyenre megcsinálni. Amikor viszont szembeül Violettával, és győzködni kezdi, Damrau arcáról világosan leolvasható: ezek az ő saját kétségei, amelyeket már százszor megfogalmazott magának.

Így aztán persze, hogy enged. Flóra meghívóját kiterítve odakészíti az asztalra. Tervének része, hogy Alfréd lássa őt a bálban Douphol báróval. Hisz előtte világosan elmagyarázta Germont-nak: a fiút nem egyszerű szakításra bírni.

A közvetítésben sok szép ötlet és sok ügyetlenség van. A nagy kettősben Lucic többször kisandít a karmesterre. A mintaadó metropolitanes közvetítésekben ilyen elképzelhetetlen. Vagy nem bámulja az énekes a dirigenst, vagy ha mégis, ezt semmiképpen nem mutatja meg nekünk a kamera.

Aztán a báli jelenetben Violetta és a báró simán lekésik a belépésüket, első lélekölő nótáját csak a zenekar játssza. Először el is bizonytalanodik az ember, hisz eddig is mindegyik áriát ritka vagy sohasem énekelt ismétlésekkel hallott. Ez is egy ősváltozat volna?

Én a magam részéről hamar elfelejtem a kapitális hibát (máris sajnálom az ügyelőt), a jelenet olyan következetesen és szívszorítóan van fölépítve. Violetta újféle türkizzöld ruhát ölt, s hozzá szőke ondolált parókát, s magunkban bólintunk: ha egy nő új életet akar kezdeni elsőként az öltözködését és frizuráját változtatja meg. Jön a nagy sértés, Beczala teljesen hihetően játssza és énekli. Viszont Violetta reakciója egyáltalán nem a megszokott. Nem a vérig sértett gyönge virágszál piheg, ó dehogy! Hogy is illene az a mi Violettánkhoz? Damrau, ez a csillogóan okos Violetta azonnal fölismeri, hogy elmérte magát, túllőtt a célon. S ekkor a megsértett – vigasztalni kezdi a sértőt! Csernyakov Traviátájának katartikus pillanata, amikor a nagy concertatóban Violetta Alfréd lábához térdel, engesztelni próbálja szerelmesét.

És leveti parókáját.

A fényes palotában, a puccos társaság kellős közepén ott térdel az öregedő szőke nő lenyalt saját haját hajtűk sokasága simítja le, mintha az öltözködő asztalánál látnánk. Egycsapásra visszavonva új élet, régi szerető, új szakítás. Ám Alfréd végül elüti a segítő kezet, győz a realitás.

Daniele Gatti, a karmester azzal kezdi az évadnyitót, hogy Nelson Mandelára emlékszik, csak ezek után vezényli az olasz Himnuszt. „Bravo Gatti!” - harsan az elismerés a nézőtérről. Aztán a darab folyamán kevesebb babért arat, tempói rendre lelassulnak, a zenélés inkább megbízható, mint elragadó.

Az utolsó felvonás kietlen szobájában egyetlen kényelmes bútor sincs. Violetta a padlón térdelve, mint holmi Cso-cso-szán várja szerelmesét, előtte telefonkészülék. Aztán nagynehezen megjön Alfréd (ebben az előadásban tűnik föl először mennyire nehezen, késleltetve, oly sok epizód után), virágcsokrot hozott, meg süteményt. Nagy zavarban van. Ám hozzá sem ér a lányhoz, csak az ajándékokat tukmálja. Hirtelen döbbenünk rá: már nem szereti, csak sajnálja. A lelkiismerete hozta ide. S akkor visszamenően összeáll a felvonás: Violetta zilált, csúnya, öreg, épp ellentéte a második felvonás elbűvölően rendezetlen nőjének. Germont ugyan írt neki egy szép levelet, de a telefon nem csördül meg, hiába bűvöli. Alfréd nem telefonál. No igen, ezért hatott olyan kietlennek, kegyetlennek Damrautól az Addio del passato. A hosszú vastapsot a kemény padlón fekve, a paplan alatt hallgatta. Nem azok mellett hal meg, akiket legjobban szeret, mert azok nem is szerették igazán, Annina ki is tereli őket a szobából. A szobalány megnövelt jelentőségű alakjának az előző korszak nagy szopránja Mara Zampieri ad különleges töltetet.

Lehengerlő előadás. Adva van a sztár-énekesnőnk, aki hangilag és lelkileg ideális Violetta, ám alkatilag távol tőle. Nosza találjuk ki, ő hogyan lesz nekünk Traviata, s a darabnak melyik megoldatlan problémáit oldhatjuk meg így! Partnere túl fiatal és daliás mellette? Ne kozmetikázzunk, hanem játsszunk rá a korkülönbségre!

Mindezt a Scalában december 7-dikén, évadnyitó előadáson, a szerző bicentenáriumi évében. Megadjuk a konzervatívoknak, ami az övék, s közben úgy hozunk létre egy forradalmian modern Traviatata-előadást, hogy az ellendrukkerek észre sem veszik. Az alkotók azzal a magabiztossággal dolgoztak, hogy Verdi a felhők fölött hamiskásan, ám egyetértően mosolyog.

p.s.: A Dunatévés tévé-rádióközvetítés szünetében a jól fölkészült Bősze Ádám bordó díszzsebkendős sötét öltönyben (Zajceva nagyon csóválná a fejét) beszélgetett a virtuózan sipító hangú Mesterházy Mátéval, aki lényeglátó pontossággal elemezte az előadás felfedezésszámba menő újításait.

Majd közölte, hogy ez teljesen hagyományos produkció, csak a színészi játék kidolgozottsága különleges.

A közvetítők naivitására írom, hogy nem tudták: Olaszhonban az előadás szerves része a taps, a közönség reakciója, az ováció vagy a búúzás, a klikkek harca. Ezért aztán saját, háztáji operaközvetítésünknek erről a szerves részéről, sajnos csak másnap, másodkézből értesülhettünk. Kár érte.

Traviata a Milanói Scalából

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Kecskés Mónika (orgona)
"J. S. Bach összes orgonaműve / 3."
Partiták, Prelúdium és fúgák
a-moll prelúdium és fúga BWV 543
Partite diverse sopra Ach, was soll ich Sünder machen BWV 770
c-moll prelúdium és fúga BWV 549
D-dúr Alla breve BWV 589
Partita diverse sopra Sei gegrüsset, Jesu gütig, BWV768
Partite diverse sopra O Gott, du frommer Gott, BWV767
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

"Orgonaestek Virágh Andrással"
11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Klukon Edit és Ránki Dezső négykezes koncertje
GRIEG: Zwei symphonische Stücke / Két szimfonikus darab Op.14
I. Adagio cantabile
II. Allegro energico
GRIEG: Norwegische Tänze / Norvég táncok Op.35
I. Allegro marcato
II. Allegretto tranquillo e grazioso
III. Allegro moderato alla Marcia
IV. Allegro molto
GRIEG: Zwei Walzer-Capricen / Két keringő-capriccio Op.37
I. Tempo di Valse moderato
II. Tempo di Valse
DEBUSSY: Six épigraphes antiques / Hat antik felirat
Pour invoquer Pan, dieu du vent d’été / Pánnak, a nyári szél istenének megidézése
Pour un tombeau sans nom / Egy névtelen sírra
Pour que la nuit soit propice / Hogy az éj kedvező legyen
Pour la danseuse aux crotales / A kasztanyettás táncosnőhöz
Pour l’Égyptienne / Az egyiptomi lányhoz
Pour remercier la pluie au matin / Köszönet a reggeli esőért
DEBUSSY: Petite Suite / Kis szvit
I. En bateau / Csónakon
II. Cortège / Felvonulás
III. Menuet / Menüett
IV. Ballet / Tánc
LISZT: Zweiter Mephisto-Walzer / Második Mefisztó-keringő
A szerző által készített négykezes változat

17:00 : Bodrogkisfalud
Patricius Borház

Seres Borbála (gitár)
"Zempléni Fesztivál"
Három évszázad hat húron
SCARLATTI: A-dúr szonáta K.208.; A-dúr szonáta K. 533
J. W. DUARTE: Idylle pour Ida
GIULIANI: Rossiniana No 5. Op. 123.
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
BARRIOS: Julia Florida – Barcarola; Vals Op. 8 No. 4
ROLAND DYENS: Tango en Skäi

18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ (Zsinagóga)

Sass Magdolna (hegedű), Zentai Károly (zongora)
"Zempléni Fesztivál"
BRAHMS: G-dúr szonáta Op. 78
DVOŘÁK: Sonatina Op. 100

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest" – Cseh est
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
Enrico Pace (zongora), Baráti Kristóf (hegedű)
DVOŘÁK: Terzetto Op.74
Sayaka Shoji, Alexandra Conunova (hegedű), Veit Hertenstein (brácsa)
DVOŘÁK: A-dúr Zongoraötös Op.81
Kirill Troussov, Sayaka Shoji (hegedű), Veit Hertenstein (brácsa), Várdai István (cselló), Enrico Pace (zongora)

20:00 : Tokaj
Fesztiválkatlan

Rálik Szilvia, Boncsér Gergely, Rácz Rita, Hábetler András, Haja Zsolt, Balga Gabriella,Wiedemann Bernadett
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Budafoki Dohnányi Zenekar
Duna Táncműhely - koreográfus: Juhász Zsolt
Vezényel: Hollerung Gábor
"Zempléni Fesztivál"
KÁLMÁN IMRE: Marica grófnő
A mai nap
történt:
1876 • Az istenek alkonya bemutatója (Bayreuth)