vissza a cimoldalra
2018-11-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61309)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4092)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3759)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4371)
Kimernya? (2804)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)
Franz Schmidt (3220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1527)
Simándy József - az örök tenor (557)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2967)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1153)
A nap képe (2106)
Ilosfalvy Róbert (820)
musical (179)
Élő közvetítések (7501)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (58)
Berlioz újratemetése (149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Salzburgi impressziók, 2013/3
Heiner Lajos, 2013-11-09 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Riccardo Muti Az idei salzburgi előadást megelőzően kétszer hallottam „élőben” Verdi Requiemjét Riccardo Muti vezényletével. Először még az NDK-s Berlinben, majd Bécsben, mindkétszer a Scala zenekarával. Mindkét interpretáció tetszett, de fenntartásokkal. Eszembe jutott Alan Blyth értékelése (Choral Music on Record), amit Muti első Verdi Requiem lemezfelvételéről írt. (A Philhamonia Zenekarral - anno némi taktikával Melodia préselésben hozzá lehetett jutni). Általában dicsérte a lemezt, de hiányolta a spiritualizmust, s úgy összegezte: „egy fiatal ember távoli rátekintése a halálra”.

Az idei augusztus 15-i salzburgi előadásra viszont mint életem legnagyobb Verdi Requiem-élményére emlékszem. Muti dirigálásában mindent megtaláltam, a Dies irae döbbenetes erejétől kezdve a Lachrymosa panaszán és az Offertorium könyörgésén át a Sanctus ujjongásáig, és a kórus C-dúr akkordja felett elhaló szopránfrázis, a Libera me, Domine, de morte aeterna, in die illa tremenda miszticizmusát.

Tudjuk, a hetedik X felett járó Maestrot is megcsapkodta már a Sors, talán ez magyarázza, miért gondolkodik most mélyebben a Verdi-miséről. Ez legalább olyan fejlődés, mint Fricsay két felvétele között, és ugye ő 1960-ban már halálos beteg volt.

A karmester persze nagyszerű partnereket választott. A gyönyörű, de nem túl nagy volumenű hangon éneklő Krassimira Stoyanovát, aztán Elina Garancát. Immáron megértem Johannát, miért vált rabjává (én ráadásul a gyönyörű nőt is csodálhatom benne). Piotr Beczala nevét a Momus-ben én írtam le először 2004-ben, akkor még ítészi jelzők nélkül, két évre rá már méltattam. Dmitry Bellosselsky nevét korábban nem ismertem, igazi, szép basszus, mégha nem is egy Ghiaurov.

S persze mindehhez a Bécsi Állami Operaház énekkara, és a Bécsi Filharmonikusok.

Nagyon ritkán átélhető-megtapasztalható, varázslatos este volt.

Az ember persze minden évben felmegy a siklóval a Festungba, elbámészkodik-körbebaktat, ám most a Spielzeugmuseumot is megnéztem. Talán tavaly újíthatták fel. Hát igen, ilyennek kell lennie egy ideális múzeumnak. A kasszánál vagy tarka, kedves, műanyag (ergo: jól tisztítható) papucsokra cseréli az ember az utcai cipőjét, vagy nejlonzacskót húz rá. Persze az egész komplexum akadálymentesített, ingyen az ásványvíz (dögmeleg volt augusztus közepén). A gyerekek minden korosztályának való rengeteg interaktív játék, én az ÖBB egyik vonatát „vezettem”.
Alkalmi kiállítások is vannak – nyáron a vasútmodellezés történetét mutatták be, hatalmas terepasztallal. A XIX. század végéről származó gőzmozdony (szénnel működő!) modellje emlékezetes volt.
A felújítás miatt a korábban vele egy épületben működő hangszermúzeum kiszorult, de talán már jövőre, ráncfelvarrás és bővítés után új helyen ismét megtekinthető lesz.

S aztán számomra az utolsó koncert idén Salzburgban, 17-én délelőtt, a Mozarteum Zenekarával.
Valahogy ezek a matinék egészen más hangulattal bírnak, mint az esti hangversenyek. Az orkeszter valóban neves vendégkarmestereket hívott meg (idén, többek között, Fischer Ádámot, Ingo Metzmachert, Rudolf Buchbindert, Sir John Eliot Gardinert. Ezúttal Ivor Bolton állt a pulpituson, indításként Mozart K. 338-as, zárásként Haydn utolsó szimfóniáját vezényelte – elánnal és sikerrel. Nekem mégis Elena Mosuc volt a nagy felfedezés. Tudom, nálunk is sok csodálója van, de én most hallottam először. Régen nem csitri már, talán ez magyarázza, hogy a hang a még megőrzött koloratúrakészség mellett drámai súllyal is bír. Három Mozart-koncertáriát (K. 416, 369 és 418) adott elő, lenyűgözően. Még az erkélyről is érezni lehetett a szerénységet, művészi alázatot.

Jövőre, Richard Strauss születésének 150. évfordulója kapcsán Alexander Pereira a Rószalovagot harangozta be, persze számos szimfonikus költemény is felcsendül majd. Műsoron lesz még Bruckner összes szimfóniája, folytatódik a Da Ponte-ciklus (Don Giovanni). Fierrabras és Cenerentola, de a legkeresettebb előadás minden bizonnyal a Trubadúr lesz, az idei Giovanna d’Arco három protagonistájával.

Majd meglátjuk - remélem!


© Silvia Lelli

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"Érzékenység és érzékiség" - az előadói őszinteség stádiumai
CHOPIN: 4 mazurka, Op. 17
LISZT: Bénédiction de Dieu dans la Solitude
CHOPIN: f-moll ballada, Op. 52

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Lucyna Jarząbek (szoprán), László Boldizsár (tenor)
Anna Lasek-Starzec (zongora)
Ének karnyújtásnyira
Szláv dalok és népszerű operaáriák
SZYMANOWSKI: Tizenkét dal Kurpiéből, op. 58 – 1. Lecioły zórazie (A fehér hattyúk), 4. U jeziorecka (A tónál), 7. Ściani dumbek (A sötét erdőben)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 73 – 6. Snova, kak prezhde (Újra egyedül, mint rég)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 63 – 6. O, ditya! Pod okoshkom tvoim (Ó, gyermek! Az ablak alatt)
RACHMANINOV: Tizenkét dal, op. 14 – 11. Vesenniye void (Tavaszi vizek)
SZYMANOWSKI: Három töredék Jan Kasprowicz verseire, op. 5 – 2. Jestem i placze (Szenvedek és sírok)
MONIUSZKO: „Paria! On Paria!” – Neali recitativója és románca a Paria című operából
MOZART: „Temerari! Sortite fuori di questo loco!... Come scoglio” – Fiordiligi recitativója és áriája a Così fan tutte című operából
GOUNOD: „O Dieu! que de bijoux!... Ah, je ris” – Margit recitativója és áriája a Faust című operából
PUCCINI: „Recondita Armonia” - Cavaradossi áriája a Tosca című operájából
PUCCINI: „Donna non vidi mai” - Il Cavaliere Renato Des Grieux áriája a Manon Lescaut című operából
MASSENET: „Il est doux, Il est bon” – Salome áriája a Heródiás című operából
MENOTTI: „To this we've come” – Magda áriája A konzul című operából
PUCCINI: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut című operából
PUCCINI: „Mario! Mario! Mario!” – Tosca és Cavaradossi duettje a Tosca című operából
PUCCINI: „Tu, tu, amore? tu?” – Manon és Des Grieux duettje a Manon Lescaut című operából

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Közreműködik: Kubina Péter (nagybőgő)
Radoslav Šašina (nagybőgő) Dana Šašinová (zongora)
ECCLES: a-moll szonáta
SUK: Pieseň lásky (Liebeslied)
BOTTESINI: Elégia
BOTTESINI: Variációk Paisiello „Nel cor piú non mi sento” című témájára
BRUCH: Kol Nidrei
FAURÉ: Elégia, op. 24
PIAZZOLLA: Kicho
BOTTESINI: Nagybőgő-kettősverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Gál Erika (szoprán), Fekete Attila (tenor), Molnár Levente (bariton)
Aiko Heidi Dillon (hegedű), Világi Áron, Világi Dávid (zongora)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel és előad: Vásáry Tamás
Vásáry Tamás beszélgetős koncertje
A mai nap
született:
1873 • Egisto Tango, karmester († 1951)
1958 • Tony Lakatos, jazz-muzsikus
elhunyt:
1868 • Gioacchino Rossini, zeneszerző (sz. 1792)
1988 • Doráti Antal, karmester (sz. 1906)
1989 • Lakatos Gabriella, balett-táncos (sz. 1927)