vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5739)
Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék LVII. – Lovro von Matačić
Balázs Miklós, 2013-11-04 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Lovro von Matačić Egyike volt azon kiválasztott közép- vagy kelet-európaiaknak, akiket a századközép hanglemeziparának pápája, Walter Legge azzal tüntetett ki, hogy meghívta a rangos Philharmonia Zenekarhoz lemezt készíteni. Mert Karajan és Klemperer mellé vagy akár mögé nehéz volt odaférkőzni akkoriban. Rajta kívül ez csak a lengyel Kletzkinek és az orosz Malkónak sikerült a kontinens árnyákosabb fertályából. A horvát Lovro von Matačić igyekezett élni a kínálkozó lehetőséggel, s néhány sikeres angliai hangverseny és „hosszanjátszó” korong piaci diadala után hamar szárnyára vette a világhír. Közmondásos szorgalmáról, fölényes mesterségbeli tudásáról és áldott jó természetéről életében is legendák szóltak; az ’50-es évektől kezdve sorra hódította meg a világ nagy operaházait, sztárzenekarait és rangos fesztiváljait, ám ő folyvást hazavágyott. Haza Zágrábba, vagy a dalmát tengerpartra, annak ellenére, hogy a „különutas” Jugoszláviát már látható és láthatatlan vasfüggönyök választották el a nyugati csillogástól.

Lovro von Matačić a horvátországi Sušakban, a mai Rijeka keleti városrészében született 1899 februárjában. Hazája akkor még csak álmodott önálló államiságról, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia részeként a Habsburg császári korona egyik legszebb éke volt a földközi-tengeri üdülőváros, Fiume. Felmenői a XVII. században kaptak nemesi címet, s a történelem folyamán mindig igyekeztek megőrizni átlagon felüli életvitelüket. Apja operaénekesként, anyja színésznőként csinált karriert, azonban nem sokkal Lovro fiuk születése után elváltak, majd Bécsbe költöztek. Matačić itt, a Bécsi Fiúkórus tagjaként, később a Piarista Gimnázium padsoraiban kapta első fontos zenei impulzusait, ahol orgonálni és zongorázni is tanult. Ezután a nagy tekintélyű Bécsi Zeneakadémián folytatta tanulmányait, azonban sohasem diplomázott le. Első, önkéntességi alapon vállalt állását a németországi Kölnben kapta: az Operánál mint korrepetitor és kórusvezető dolgozhatott. Karmesteri minőségben is itt mutatkozott be 1919-ben.

A I. világháború már javában tombolt, mikor Matačić 1916-ban, vagyis tizenhét évesen maga jelentkezett katonának. A fronton töltött idő alatt ismerkedett meg az akkoriban divatos szocialista eszmékkel és lett a forradalmi baloldal odaadó híve és aktív támogatója. Miután leszerelt, Bécsbe utazott, hogy a baloldali értelmiségek köréhez csatlakozzék: verseket írt és fáradhatatlanul komponált; műveit a Bernhard Paumgartner vezette Tonkünstlerorchester mutatta be. A háború utáni zavaros időszakban csak igen nehezen talált munkát, többnyire abból próbált megélni, hogy cikkeket írt helyi mozgalmár lapoknak, kávéházakban zongorázott és alkalmanként katonazenekarokat dirigált. Ezután különböző balkáni színházaknál próbált szerencsét: dolgozott Eszéken (1919-20), Újvidéken (1920-22), majd Ljubjanában (1924-26) és Belgrádban (1926-32). Végül a Zágrábi Nemzeti Operánál kínáltak számára első karmesteri állást, ahol 1938-ig dolgozott. Ez idő tájt meg is nősült: első felesége a cseh Karla Dubská révén mélyült el a romantikus cseh zene hagyományban.

Lovro von Matačić Ezen vándorló „balkáni időszak” számos előremutató mozzanatot is hordozott Matačić pályáján: 1927-ben vezényelte először a Zágrábi Filharmonikusokat, 1928-ban a Bécsi Filharmonikusok vendége volt, majd 1936-ban több hangversenyre is meginvitálták a Berlini Filharmonikusok. A negyven felé közeledő dirigens erőfeszítései beérni látszottak: miközben a Zágrábi és a Belgrádi Operában vezényelt és rendezett (!), a horvát hadsereg zenei együtteseinek irányítását is rábízták, s több fontos külhoni megbízatásnak is eleget tett (bécsi Staatsoper, Salzburgi Ünnepi Játékok). A II. világháborút megelőző éveket nagyrészt Zágrábban töltötte, de két héttel a németek kapitulációja előtt bebörtönözték, ahol több mint egy évet volt kénytelen eltölteni. (Letartóztatása és fegyházbüntetése okairól keveset tudni.) Második neje – t.i. 1933-ban újranősült –, Elizabeta Lilly Levenson közbenjárása fontos szerepet játszott a szabadulásában.

Tito marsall kommunista Jugoszláviájában is igyekezett megtalálni a helyét Matačić: egy időre kényszerűen Szkopjéba „száműzték” ugyan, de később oroszlánrészt vállalt jelentős jugoszláv kulturális fesztiválok megszervezésében Splitben és Dubrovnikban. Sikerült kieszközölnie, hogy útlevelet kapjon, amellyel immár szabadon utazhatott. Így nyílt lehetősége először 1954-ben, majd az ezt követő időszakban rendszeresen, hogy Londonban készítsen lemezeket, s több ízben fellépjen a Londoni Szimfonikusokkal. 1955-ben Karl Böhmöt helyettesítette a Bajor Állami Operában, s óriási sikert aratott az Aradné Naxosban bemutatásával, ami megnyitotta számára az NSZK, az NDK és Ausztria nagy zenekarainak és operaházainak kapuit: hamarosan Stuttgart, Nyugat- és Kelet-Berlin, Salzburg és Graz közönsége tapsolt neki, de szívesen látták Drezdában is, ahol Franz Konwitschny-t követve 1956 és ’58 között irányította a Staatskapellét, mialatt a kelet-berlini Operánál is vezetőként tevékenykedett.

Bayreuthban 1959-ben dirigált először (Lohengrin), s jó barátságot kötött Wieland Wagnerral. Ugyanebben az évben debütált a tengerentúlon, a chicagói Lyric Operában, majd a Római Operaházban lépett fel A nibelung gyűrűjével (1961). Ezután a Frankfurti Operaház kínált neki jövedelmező kontraktust: 1961 és ’66 között vezette az intézményt Matačić, s eközben a híres Múzeum Koncerteken is gyakorta feltűnt. Ekkor már széles körben ismert dirigensnek számított szerte a világon: 1963-ban a Sadler’s Wells Theatre-nél vendégeskedett Londonban, 1965-ben pedig tiszteletbeli állandó karmestere lett a tokiói NHK Symphony Orchestrának, vagyis a japán rádió állandó szimfonikus zenekarának. A ’60-as és a ’70-es években már szívesen látott vendégkarmester volt úgy Európában, mint Észak és Dél-Amerikában: vezényelt a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a müncheni Állami Operában, a milanói Scalában, számos koncertet adott a RAI torinói zenekarával, továbbá rendszeres meghívottja lett a Bécsi Szimfonikusoknak és az Osztrák Rádió Zenekarának, a Cseh Filharmonikusoknak, valamint a Müncheni Filharmonikusoknak. 1970-ben elvállalta a Zágrábi Filharmonikusok irányítását, majd ’74-ben a Monte-Carlói Operaház vezetését, továbbá a Herbert von Karajan Karmesterverseny zsűrijének is több ízben volt tagja. Budapesten is többször járt: 1979-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén vezényelt emlékezetes koncertet Bruckner Harmadik szimfóniájával, 1981-ben Wagner Mesterdalnokok-nyitányával és Siegfried-idylljével, valamint Csajkovszkij „Patetikusszimfóniájával érkezett, 1983 májusában pedig Az istenek alkonya III. felvonását dirigálta ugyanitt.

Lovro von Matačić 1985 januárjában hunyt el Zágrábban. Nevét egy négyévente megrendezett zágrábi karmesterverseny őrzi.

Lovro von Matačić A Monarchia egykori állampolgáraként, és mint nobilis művészcsalád sarja, mindenekelőtt a klasszikus német-osztrák zeneirodalom nagyjaihoz vonzódott Matačić. Bécsben, a Sängerknaben tagjaként, elsősorban a német-osztrák tradíció jeleseivel: Mozarttal, Beethovennel, Brucknerrel ismerkedhetett meg, később a XIX. századi szláv zenében, majd az olasz és a német operarepertoárban egyaránt elmélyült. Lemezfelvételei is ezt a vonulatot követik: annak ellenére, hogy egy több mint hat évtizedes pályáról kell megemlékeznünk, relatíve csekély számú, s igencsak „szórványosan fellelhető” stúdiófelvételek soráról kell beszámolnunk. Az English Columbiával (EMI) 1954-ben kötött először szerződést, melynek első gyümölcse mindjárt remekművet ért: Elisabeth Schwarzkopffal készített lemezén Richard Strauss Arabellájának keresztmetszetét vették föl, mely kiadvány kiugróan nagy számban fogyott, s megalapozta a későbbi lemezsikereket. Az EMI berkeiben eltöltött idők olyan további kiváló eredményekkel szolgáltak, mint Anton Bruckner Negyedik szimfóniája (London, 1954), Rimszkij-Korszakov Seherezádéja (London, 1958), Csajkovszkij, Muszorgszkij és Borogyin zenekari művei (London és Milánó, 1955-60), illetve Puccini A nyugat lánya című operájának (Milánó, 1958), Leoncavallo Bajazzókjának (1960), majd Lehár Ferenc A víg özvegyének (London, 1962) teljes felvételei. A fentiek mellett híres versenymű-rögzítések fémjelzik ezt a korszakot: kísérte például David Ojsztrahot (Prokofjev, Bruch; 1954) és Szvjatoszlav Richtert (Schumann, Grieg; 1974) is fontos kiadványokon.

Lovro von Matačić

A stúdiófelvételek a ’60-as évektől fogva már számottevően kisebb szerepet játszottak a horvát dirigens életében, mint azt megelőzően. Azonban mindenképpen említést érdemelnek a Supraphonnál lemezre vett Beethoven- (Harmadik szimfónia, 1959), Csajkovszkij- (Ötödik és Hatodik szimfónia, 1960 és 1968) és Bruckner-szimfóniák (Ötödik, 1970; Hetedik, 1967; Kilencedik, 1980 – valamennyi Prágában készült, a Cseh Filharmonikus Zenekar közreműködésével.) De ide kívánkozik még az 1967-ben, az Eurodisc számára Berlinben rögzített komplett Bűvös vadász is.

Lovro von Matačić Mindezek mellett számos korszakos „élő” operaelőadás és fontos koncertrögzítés áll az utókor rendelkezésére Matačić művészi pályájának utolsó három évtizedéből. Ki kell emelni a Rienzi 1957-es stuttgarti előadását, Händel Herkulesének milanói színrevitelét (1958), pompás bayreuth-i Lohengrinjét (1959), egy „sistergős” bécsi Andrea Chéniert (1960), továbbá olyan múlhatatlan hangversenyeket, mint Smetana Hazám-ciklusának 1982-es bécsi produkcióját (kiad.: Orfeo), Bruckner Harmadik szimfóniájának londoni (1983, kiad.: BBC Legends), és Ötödik szimfóniájának párizsi (1979, kiad.: Naive) koncertjét. A japán NHK kép- és hangarchívumai ugyancsak szép felvételeket őriznek Matačić dirigálásáról Beethoven, Brahms, Wagner és Bruckner műveivel, de számot kell adni a VAI által közzétett, élete nagy „szerelmével”, a Zágrábi Filharmonikusokkal készített Wagner-lemezről is (1977). Utolsó koncertfelvételét Bruckner Hetedik szimfóniájából rögzítette Matačić a Szlovén Filharmonikusokkal (1984 június, kiad.: Denon).

A zenetörténet-írás úgy tartja, Lovro von Matačić az utolsó dirigensek közé tartozott, akikben még a neveltetésüknél fogva elevenen élt a régi monarchikus hagyomány, az ómódi társasági gesztusok, a liberális, soknemzetiségű Birodalom magas rendű kultúrájának éthosza. Hiszen gyermekként előbb a Bécsi Fiúkórusban, majd a Zeneakadémián olyan mesterektől tanult, mint nagyra becsült bruckneriánus, Franz Schalk, majd a cseh zeneszerző és karmester Oskar Nedbal és az osztrák dirigens, Bernhard Paumgartner – egyébiránt a kor egyik legkiválóbb zenetörténésze.

Lovro von Matačić Mivel videofelvételek leginkább csak az idős mesterről maradtak fenn, ezek már a kései korszakának zord tekintetű, ökonomikus mozdulatokkal, kevés, de annál kifejezőbb mimikával dirigáló, rigorózus maestro képeit közvetítik. Sosem volt öncélú, magamutogató művész, emberként is szerénység, ugyanakkor lehengerlő műveltség és robusztus fizikum jellemezte. Sokoldalú, széles látókörű karmesterként ugyanazzal a művészi alázattal és autoritással közelített egy Haydn-mise vagy Mozart Requiemje, mint egy Gottfried von Einem-mű, vagy akár az Aida vagy a Tosca felé.

Matačić hosszú és eltökélt próbafolyamat során kiérlelt előadásai többnyire alaposan kidolgozottak, drámai sodrásuk magával ragadó, tartásuk, vivőerejük imponáló. Olvasatainak mindig volt egy erős emocionális töltete, szolidan ingadozó tempója, mely egyfajta romantikus hullámzást, izgalmas drámai pulzálást kölcsönzött a munkáinak. Határozott, parancsoló, egyértelmű mozdulatokkal, de minden oktalan teatralitás nélkül, fegyelmezetten irányította a zenekarát, melyet legtöbbször markáns, telt, „izmos” hangzás és megingathatatlan stabilitás jellemzett. A túlzó, harsány gesztusok kerülése mellett magabiztos kifejezés-technika, finom arányérzék, kivételes művészi érzékenységgel teremtett természetes egyszerűség és megkapó póztalanság – ezek a előadó-művészetének legfontosabb vonásai. Szigorú munkamorálja, kikezdhetetlen szakmai teljesítménye és eredményei a korszak jelentős dirigensei közé utalják e manapság méltánytalanul ritkán emlegetett horvát mestert.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző