vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10368)
Kimernya? (3283)
Palcsó Sándor (269)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2352)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7231)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Élő közvetítések (8243)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szemüveges forradalmárok (Schubert kamaraművei a Pavel Haas Vonósnégyessel)
Balázs Miklós, 2013-10-23 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Schubert kamaraművei a Pavel Haas Vonósnégyessel SCHUBERT:
String Quartet No. 14 in D minor, “Death and the Maiden”,
String Quintet in C major, Op. 163

Pavel Haas Quartet
(Veronika Jarůšková, Marek Zwiebel – violin,
Pavel Nikl – viola, Peter Jarůšek – cello),
Danjulo Ishizaka – cello

SU 4110-2 - 2 Cds

Nem állítom, hogy nekünk, magyaroknak szégyenkeznivalónk volna múltunk vagy jelenünk vonósnégyes-kultúrája okán, hiszen adtunk a világnak számos kvartettet régen is, ma is, akik öregbítették a honi kamarazene-játszás jó hírnevét. De ha végigtekintek a cseh vonósnégyes-formációk nagy erejű során, azért elfog mégis a sárga irigység és esz a zöld penész. A České kvarteto, nemzetközi nevükön a „Bohemian Quartet”, egykoron olyan eminens muzsikusokból verbuválódott, mint Karel Hoffmann, Josef Suk, Oskar Nedbal és Hanuš Wihan. Egyenként is óriások voltak a maguk idejében, akik prímások és ünnepelt szólisták tucatjait nevelték ki – messze földön híres kvartettjük pedig megalapozta a XX. századi kamarázás gazdag tradícióját a kies cseh földön.

Ezen terebélyes, eleven fa ágán hajtottak ki aztán a masszív gallyak: a század közepén már olyan, mifelénk is jól ismert vonósnégyesek alakultak Prágában, mint a Smetana Kvartett (1945), melynek nem kisebb művész szegődött első hegedűségül, mint a később karmesterként befutott Václav Neumann, vagy a Talich Kvartett (1964), melyet előbb az idősebb Jan Talich (a legendás dirigens, Václav Talich unokaöccse), majd az ifjabb Jan Talich vezetett. A jó nevű Pražák Kvartett 1972-ben, a Kvarteto Martinů pedig 1976-ban indult hódító útjára, s a jószomszédi viszonynak (lásd még: KGST) hála, a Károly körúti Csehszlovák Kultúra Boltjában számolatlanul kapható Supraphon-lemezeknek köszönhetően a magyar zenerajongó is megtanulhatta a nevüket. Talán nem e sorok írója az egyetlen, aki Bartók III. és IV. vonósnégyesét a Talich Kvartett szinte minden nagyobb közkönyvtárban fellelhető bakelitlemezéről ismerte meg, Beethoven kései remekeit pedig a Smetana Kvartett örökbecsű korongjairól csodálhatta.

Az utóbbi időkben legtöbbször a Panocha, a Stamic vagy a Kocian Vonósnégyes került az érdeklődés homlokterébe, manapság pedig egy meglehetősen fiatal, alig több mint tíz éve megalakult vonósnégyes lett a cseh kamaramuzsika zászlóshajója: a Pavel Haas Kvartett. Nemrégiben jómagam is beszámolhattam világszerte körülrajongott Dvořák-lemezükről: bizony magasra tették a lécet. Mondhatnánk úgy is, nem engednek abból a minőségből, amit fenti jeles elődeik sok évtizedes kemény munka árán „leaszfaltoztak”. Most egy Schubert-műveket tartalmazó dupla CD-vel hallatnak magukról.

A d-moll vonósnégyes – ismert nevén „A halál és a lányka” – minden kisebb-nagyobb, jobb-rosszabb vonósnégyes repertoárján ott feszít; afféle kötelező repertoárdarab, a kelleténél talán többször is előveszik. Hogy remekmű, az nem kérdés, de afféle túljátszott remekmű… Hogy unnánk? No, azt azért mégsem, de jól esik néha a bájos „Rosamundekvartettel, a korai, de egyedi színezetű Esz-dúrral (D.87), vagy éppen a kései-komoly „nagy” G-dúrral átöblíteni a Schubert-vonósnégyesekről alkotott summás képünket.

A d-moll kvartett már a harmincas években referencia-értékű lemezfelvételeket ihletett, s azóta minden magára valamit adó vonósnégyes fölvette a maga verzióját a darabból, minekutána minden magára valamit adó zenebarát kiválaszthatta a saját, személyes kedvenceit. Nehéz amellett érvelni, miért vegyenek egy újabbat. Ugyanez a helyzet a C-dúr vonósötössel, mely ugyancsak az egyik leggyakrabban megszólaló és lemezre kívánkozó kamaradarab.

Hogy mi újat kínál a Pavel Haas Kvartett most megjelent lemeze a korábbi jól ismert olvasatokhoz képest? Voltaképpen semmit. Ne legyenek illúzióink, nem történik meg a kotta radikális újraolvasása, újraértelmezése, nincs eddig sosem látott „eredeti” vagy „revideált verzió”, melyet a molyette ős-kéziratokból sajtoltak ki. Még csak bélhúrok vagy akkurátus vibrató-kerülés sincs. Csak „a művek” vannak. A kvartett (kvintett) csupán elmesél egy sokszor idézett, sokszor átélt, sokszor megcsodált történetet, amit valahogy mindig jól esik újfent hallani. Akár a kiérdemesült hadastyánok száradt vonóján, akár egy ifjú és törekvő kamaraegyüttes friss hangján szólalnak meg, rendre valami régen látott ismerősként köszönnek ránk.

A Pavel Haas Kvartett pedig nem akarja újraírni a történelmet, csupán ott folytatni, ahol apáik és nagyapáik egykoron abbahagyták. Játékuk imponálóan magabiztos, határozott, minuciózusan pontos és a végletekig kiművelt. Talán túlzottan is akkurátus, így már-már a sterilitás, az akadémista iskolajáték, a „beteges” kottahűség érzetét kelti. Úgy is fogalmazhatnék: illetlenül pőrére vetkőztetik a kompozíciókat. De ez csak az első benyomás. Valójában a stúdióterem az, ami bántóan „süket” és kietlen, visszhangot alig hallani, így az éppen megszólaló hangok a teljes csendből érkeznek és nem lecsengenek, hanem végük van, mint a botnak. Az észrevehetetlenül csekély utózengés, a felhangdús akkordok hiánya nem keveri olyan jólesően „romantikus” fénybe az éppen rákövetkező passzázst.

Az előadások atmoszféráját nem az akusztika, a szonorikus illúziókeltés csalárd eszközei, hanem csakis a tiszta artikuláció, a finom „bécsies” rubatók kijátszása, az összeszokottságban beérett együttlélegzés, az „ihletett kontrolláltság” zárt terében való állandó mozgás teremti meg. A ma hitelesnek gondolt Schubert-hangzás csak vonakodva, szinte húzódozva tárulkozik ki, nehezen nyílik meg, nem adja könnyen magát. Schubert finoman csipkézett, delejes optimizmust sugárzó, mégis metsző komolyságú mikrovilága itt nem a romantika madárdalos erdejéből bukkan elő, hanem egyfajta márványkemény, szögletes, minimalista modernségből születik meg. De a fojtott, némelykor ostorcsapásszerűen előtörő, máskor feltartóztathatatlanul örvénylő drámát, vagy a formák és harmóniák belülről szabályozott játékát nem lehet csak úgy kilúgozni a kamarairodalom legnagyobb műremekeiből. Persze, tudjuk jól: sosem könnyű bensőséges hangulatot, intimitást kicsiholni a magukra hagyott, minden külső fogódzóiktól megfosztott hangokból, de ha átadjuk magunkat a kimeríthetetlen schuberti melodika szirénhangjainak, ezredszerre is nagy felfedezések alanyává válunk.

És hogy mit tegyünk a hagyománnyal? Dacolunk az érdemdús elődökkel, vagy az idővel meghaladjuk őket? Egyiket sem. A dac értelmetlen, a meghaladás értelmezhetetlen. A tradícióból néha elcsenünk valamit, máskor hozzábiggyesztjük a magunkét. Csak, hogy mi is kapcsolódjunk egy folyamatos, töretlen, időtlen minőséghez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)