vissza a cimoldalra
2019-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5938)
Pantheon (2444)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4454)
Élő közvetítések (8237)
Kimernya? (3278)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)
Zenei témájú könyvek (99)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1800)
Franz Schmidt (3453)
Momus-játék (5763)
Operett, mint színpadi műfaj (4147)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2943)
Plácido Domingo (917)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szemüveges forradalmárok (Schubert kamaraművei a Pavel Haas Vonósnégyessel)
Balázs Miklós, 2013-10-23 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Schubert kamaraművei a Pavel Haas Vonósnégyessel SCHUBERT:
String Quartet No. 14 in D minor, “Death and the Maiden”,
String Quintet in C major, Op. 163

Pavel Haas Quartet
(Veronika Jarůšková, Marek Zwiebel – violin,
Pavel Nikl – viola, Peter Jarůšek – cello),
Danjulo Ishizaka – cello

SU 4110-2 - 2 Cds

Nem állítom, hogy nekünk, magyaroknak szégyenkeznivalónk volna múltunk vagy jelenünk vonósnégyes-kultúrája okán, hiszen adtunk a világnak számos kvartettet régen is, ma is, akik öregbítették a honi kamarazene-játszás jó hírnevét. De ha végigtekintek a cseh vonósnégyes-formációk nagy erejű során, azért elfog mégis a sárga irigység és esz a zöld penész. A České kvarteto, nemzetközi nevükön a „Bohemian Quartet”, egykoron olyan eminens muzsikusokból verbuválódott, mint Karel Hoffmann, Josef Suk, Oskar Nedbal és Hanuš Wihan. Egyenként is óriások voltak a maguk idejében, akik prímások és ünnepelt szólisták tucatjait nevelték ki – messze földön híres kvartettjük pedig megalapozta a XX. századi kamarázás gazdag tradícióját a kies cseh földön.

Ezen terebélyes, eleven fa ágán hajtottak ki aztán a masszív gallyak: a század közepén már olyan, mifelénk is jól ismert vonósnégyesek alakultak Prágában, mint a Smetana Kvartett (1945), melynek nem kisebb művész szegődött első hegedűségül, mint a később karmesterként befutott Václav Neumann, vagy a Talich Kvartett (1964), melyet előbb az idősebb Jan Talich (a legendás dirigens, Václav Talich unokaöccse), majd az ifjabb Jan Talich vezetett. A jó nevű Pražák Kvartett 1972-ben, a Kvarteto Martinů pedig 1976-ban indult hódító útjára, s a jószomszédi viszonynak (lásd még: KGST) hála, a Károly körúti Csehszlovák Kultúra Boltjában számolatlanul kapható Supraphon-lemezeknek köszönhetően a magyar zenerajongó is megtanulhatta a nevüket. Talán nem e sorok írója az egyetlen, aki Bartók III. és IV. vonósnégyesét a Talich Kvartett szinte minden nagyobb közkönyvtárban fellelhető bakelitlemezéről ismerte meg, Beethoven kései remekeit pedig a Smetana Kvartett örökbecsű korongjairól csodálhatta.

Az utóbbi időkben legtöbbször a Panocha, a Stamic vagy a Kocian Vonósnégyes került az érdeklődés homlokterébe, manapság pedig egy meglehetősen fiatal, alig több mint tíz éve megalakult vonósnégyes lett a cseh kamaramuzsika zászlóshajója: a Pavel Haas Kvartett. Nemrégiben jómagam is beszámolhattam világszerte körülrajongott Dvořák-lemezükről: bizony magasra tették a lécet. Mondhatnánk úgy is, nem engednek abból a minőségből, amit fenti jeles elődeik sok évtizedes kemény munka árán „leaszfaltoztak”. Most egy Schubert-műveket tartalmazó dupla CD-vel hallatnak magukról.

A d-moll vonósnégyes – ismert nevén „A halál és a lányka” – minden kisebb-nagyobb, jobb-rosszabb vonósnégyes repertoárján ott feszít; afféle kötelező repertoárdarab, a kelleténél talán többször is előveszik. Hogy remekmű, az nem kérdés, de afféle túljátszott remekmű… Hogy unnánk? No, azt azért mégsem, de jól esik néha a bájos „Rosamundekvartettel, a korai, de egyedi színezetű Esz-dúrral (D.87), vagy éppen a kései-komoly „nagy” G-dúrral átöblíteni a Schubert-vonósnégyesekről alkotott summás képünket.

A d-moll kvartett már a harmincas években referencia-értékű lemezfelvételeket ihletett, s azóta minden magára valamit adó vonósnégyes fölvette a maga verzióját a darabból, minekutána minden magára valamit adó zenebarát kiválaszthatta a saját, személyes kedvenceit. Nehéz amellett érvelni, miért vegyenek egy újabbat. Ugyanez a helyzet a C-dúr vonósötössel, mely ugyancsak az egyik leggyakrabban megszólaló és lemezre kívánkozó kamaradarab.

Hogy mi újat kínál a Pavel Haas Kvartett most megjelent lemeze a korábbi jól ismert olvasatokhoz képest? Voltaképpen semmit. Ne legyenek illúzióink, nem történik meg a kotta radikális újraolvasása, újraértelmezése, nincs eddig sosem látott „eredeti” vagy „revideált verzió”, melyet a molyette ős-kéziratokból sajtoltak ki. Még csak bélhúrok vagy akkurátus vibrató-kerülés sincs. Csak „a művek” vannak. A kvartett (kvintett) csupán elmesél egy sokszor idézett, sokszor átélt, sokszor megcsodált történetet, amit valahogy mindig jól esik újfent hallani. Akár a kiérdemesült hadastyánok száradt vonóján, akár egy ifjú és törekvő kamaraegyüttes friss hangján szólalnak meg, rendre valami régen látott ismerősként köszönnek ránk.

A Pavel Haas Kvartett pedig nem akarja újraírni a történelmet, csupán ott folytatni, ahol apáik és nagyapáik egykoron abbahagyták. Játékuk imponálóan magabiztos, határozott, minuciózusan pontos és a végletekig kiművelt. Talán túlzottan is akkurátus, így már-már a sterilitás, az akadémista iskolajáték, a „beteges” kottahűség érzetét kelti. Úgy is fogalmazhatnék: illetlenül pőrére vetkőztetik a kompozíciókat. De ez csak az első benyomás. Valójában a stúdióterem az, ami bántóan „süket” és kietlen, visszhangot alig hallani, így az éppen megszólaló hangok a teljes csendből érkeznek és nem lecsengenek, hanem végük van, mint a botnak. Az észrevehetetlenül csekély utózengés, a felhangdús akkordok hiánya nem keveri olyan jólesően „romantikus” fénybe az éppen rákövetkező passzázst.

Az előadások atmoszféráját nem az akusztika, a szonorikus illúziókeltés csalárd eszközei, hanem csakis a tiszta artikuláció, a finom „bécsies” rubatók kijátszása, az összeszokottságban beérett együttlélegzés, az „ihletett kontrolláltság” zárt terében való állandó mozgás teremti meg. A ma hitelesnek gondolt Schubert-hangzás csak vonakodva, szinte húzódozva tárulkozik ki, nehezen nyílik meg, nem adja könnyen magát. Schubert finoman csipkézett, delejes optimizmust sugárzó, mégis metsző komolyságú mikrovilága itt nem a romantika madárdalos erdejéből bukkan elő, hanem egyfajta márványkemény, szögletes, minimalista modernségből születik meg. De a fojtott, némelykor ostorcsapásszerűen előtörő, máskor feltartóztathatatlanul örvénylő drámát, vagy a formák és harmóniák belülről szabályozott játékát nem lehet csak úgy kilúgozni a kamarairodalom legnagyobb műremekeiből. Persze, tudjuk jól: sosem könnyű bensőséges hangulatot, intimitást kicsiholni a magukra hagyott, minden külső fogódzóiktól megfosztott hangokból, de ha átadjuk magunkat a kimeríthetetlen schuberti melodika szirénhangjainak, ezredszerre is nagy felfedezések alanyává válunk.

És hogy mit tegyünk a hagyománnyal? Dacolunk az érdemdús elődökkel, vagy az idővel meghaladjuk őket? Egyiket sem. A dac értelmetlen, a meghaladás értelmezhetetlen. A tradícióból néha elcsenünk valamit, máskor hozzábiggyesztjük a magunkét. Csak, hogy mi is kapcsolódjunk egy folyamatos, töretlen, időtlen minőséghez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció"
Audiencia a hangszerek királynőjénél

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Kolonits Klára (ének), Szűcs Máté, Homoki Gábor (brácsa), Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű); William Coleman (brácsa); Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
"kamara.huKAMARA.HU – Utas és holdvilág"
kamara.hu/1 - emlék
"A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja"
BEETHOVEN: 1. (F-dúr) vonósnégyes, op. 18/1
GRIEG: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45
LISZT: Die Loreley
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Mignons Lied
CSAJKOVSZKIJ: Firenzei emlék, op. 70
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, op. 21
DVORÁK: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)