vissza a cimoldalra
2019-11-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11449)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (996)
Kimernya? (3282)
Élő közvetítések (8238)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3503)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1801)
Franz Schmidt (3454)
Erkel Színház (10352)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2944)
Plácido Domingo (919)
Balett-, és Táncművészet (5939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Homo ludens (Rossini-nyitányok a Prague Sinfoniával)
Balázs Miklós, 2013-10-11 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Gioachino ROSSINI
Overtures (Complete)
Prague Sinfonia Orchestra • Christian Benda
Vol. 1 - 8.570933
Vol. 2 - 8.570934

ROSSINI Overtures
ROSSINI Overtures

Nehéz egyetértenem Richard Taruskin nagy tekintélyű zenetörténésszel abban, hogy Rossini operanyitányai sosem kapcsolódnak az adott darab dramaturgiai ívéhez, nem kötődnek az adott daljáték uralkodó hangulatához, hanem mindig egyféle alaphanghoz vannak csatolva, jelesül az ünnepélyesség alaphangjához – s ily módon csereszabatosak. Ez utóbbiban magam sem szeretnék vitatkozni a muzikológussal, hiszen több példa akad rá, hogy Rossini az újonnan bemutatandó operáihoz nem készít vadonatúj nyitányt, hanem egy korábbi darabjaiból kölcsönzi a zenekari előjátékot. Az is valós, hogy a két vonatkozó műnek nem kell okvetlenül ugyanazon a lélektani síkon lejátszódnia: vagyis – mint az Erzsébet, Anglia királynője, illetőleg A sevillai borbély esetében – egy történelmi király(nő)dráma és egy vaskos humorú, oldott vígjáték nyitánya is felcserélhető, pontosabban lehet egy és ugyanaz a zenemű.

Csakugyan, az olyan vértől nehezült sorstragédiák, mint a Semiramide vagy az Otello nyitányai akár egy mulattató komédia kezdő hangjai is lehetnének. De hogy valóban az ünnepélyesség állandó alaphangja csengene bennük, mely az operaestére mint egy szertartásos, fényűző ünnepélyre készíti fel a jelenlevőket, abban nem hiszek. Hallgatva a csokorba szedett Rossini-nyitányokat, inkább az az érzésem, nem annyira egy burzsoá rítus celebrálásában, mint inkább az önfeledt játékosságban kell keresnünk e darabok állandó közös nevezőjét. Hallgassuk csak A tolvaj szarka, a Bruschino úr, vagy A selyemlétra (csupa vígopera) előjátékát! Ezekben aligha találunk bárminő fennkölten ünnepélyeset, megindítót, semmi „celebrálót”. Ezen apró, finoman csipkézett, mégis zsíros szellemességgel átszőtt remekekből nem a nagyvilági elegancia pompája sugárzik, még csak nem is a nyers, rusztikus, földszagú elevenség, hanem a játékosság, a „játszó ember” minden köznapisága, földhözragadtsága, evilági bája, vagy ha tetszik, mértékletes és természetes bujasága. Valami kedves, de határozott szertelenség.

Rossini, ahogyan példaképe, Mozart, a síráshoz is a nevetés felől érkezik. Olyan széles, kaján, harsány vigyorral se őelőtte, se őutána nem kacagott senki az elkomorult európai „komoly” zenében. Hol itt a szertartásos komolyság? Hiába Otello, Erzsébet és Zsigmond király… A lapidáris, nagy tragédiák színpadiasan elhaló hős-hangjaiban is mindig van valami füttyös kedvű, komolytalanságot kergető kedélyesség, szolgálatkész bolondéria. Ezek a sokszor lármás, vérbő nyitányok minduntalan erre a sosem feledhető játékosságra intenek: amit a színpadon látsz, a csupán játék. Színjáték. Ahogyan az angolban: play (I.) – játszik, play (II.) – színdarab. Mert a játék az ember, a Homo Ludens vele született, ősi ösztöneit mozgatja meg.

És miért van olyan érzésünk minden Rossini-nyitány hallatán, még ha először halljuk is, mintha már hallottuk volna? Mert talán tényleg hallottuk korábban. Talán maga Rossini lopta a fülünk elé csintalan harmóniáit, csak akkor máshogyan modulált, más hangszercsoportokat mozgatott vagy egyszerűen csak másképp közelített a csúcsponthoz. Vagy csak a magakellető egyszerűséget, a mesterkéletlen vitalitást, a tenyeres-talpas buffo-dallamokat érzékeljük folyton jó ismerősként? A zene minden magabiztossága ellenére sosem erőszakos, hanem finom, könnyed és gördülékeny, cinkosan a fülünkhöz férkőzik. Hízeleg. Rossini játszik a dallamokkal, fölfűzi őket mint gömbölyű gyöngyöket a fonálra és színez, mint egy impresszionista festő, vastag nagy ecsettel. Élvezi a „szétmálló hangerdő” kéjsóvár, burjánzó gazdagságát, tobzódik a zene általa teremtett kimeríthetetlen-dús varázsában. A Tell Vilmos nyitányában több eredeti, dúdolható-fütyülhető melódia bukkan fel, olyan Lázáros dallambőség, ami más szerzőknek egész életművére elegendő lenne. Rossininál ez csak egy bő tízperces anziksz. A talján, dundi amorózó bárgyúan dúdol, csilingel és kedvesen hadar, nekünk pedig nincs egyéb dolgunk, mint fölülni a hullámok fodraira, és élvezni a délszaki pozsgás szenvedélytől ittas koloratúrákat.

Sokszor hallom: a Rossini-zenék csillogó-zengő, cintányéros hangszerelésének oka elsősorban a kor köznapi sajátosságaiban keresendő, jelesül az itáliai és párizsi operaházak száraz, visszhangtalan akusztikájában. Ezért a szertelen-nagy dinamika, ezért a sok cifraság: fanfárok, pergődob, miegymás. Jól tudja ezt Christian Benda karmester és az általa vezetett Prague Sinfonia zenekar is – szerény biográfiájuk szerint a Bársonyos Forradalom szolid, de értékhordozó-teremtő melléktermékei. A felvételek helyszíne ezért egy (valójában két) csillapított hangstúdió, ahol a felcsillanó visszhangot úgy üldözik, akár a pandúr a rablót, s elfojtják, mielőtt lábra tudna kapni. Ezért érezzük, hogy a mikrofon a hangszeresek szájában van, talán bele is akad a könyökük játék közben, s ettől olyan szokatlanul forrásközeli az élmény, mintha a pislákoló gyertyák fényében úszó zenekari árokra nézne a proszcénium, ahol a jó sors kegyelméből ülünk. Benda előadásai mindent bevilágítanak, nyíltan vállalják, mi több, töredelmesen bevallják saját hiányosságaikat, ezért tűnik néha dadogónak, máshol rekedtnek az együttes. A ívek meg-megtörnek a pertraktáló rézfúvósok alatt, s a vonósok is fénytelennek, matt színezetűnek hatnak sokszor, mert a fojtott akusztika nem engedi szabadjára a hangszínek kavalkádját – nyersen, egyenesen, kíméletlenül őszintén kapjuk a sorjázó hangokat. Ám, dacára minden kötözködésnek, a darabok esendő szépségét, örömittas derűjét, naiv dorombolását éppen így hallani igazán jól, s élvezni a kispolgári kötöttségek nyikorgó ellenvetései nélkül.

Taruskint cáfolom, de Wilhelm Scherernek, a tizenkilencedik század jeles német filológusának igazat kell adnom. Ő így nyilatkozott: „Csak azt lehet élvezni, amit az ember éppenséggel létre is tudott volna hozni.” Rossini nyitányai pont olyanok, mintha én magam írtam volna őket – talán a múlt nyáron, hőguta idején, játékos kedvemben. Huncut vén művek ezek, csak ízes tréfák, tudom, de azért rajtuk tartom a szemem.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Novák Anikó (zongora)
LISZT: Resignazione
KODÁLY: Hét zongoradarab, op. 11 – 1. Lento
DEBUSSY: A boldog sziget
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
J.S. BACH: e-moll toccata és fúga, BWV 914
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 1. Invocation
LISZT: Elfelejtett románc

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: A varázsfuvola

11:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Autizmusbarát kakaókoncertek"

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

16:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Ib Hausmann, Klenyán Csaba (klarinét), Alasdair Beatson, Várjon Dénes (zongora), Szűcs Máté (brácsa)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu – Utas és holdvilág"
kamara.hu/3 – fantázia
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 113
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
KURTÁG: Hommage à R. Sch., op. 15d
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 114

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth Dominika Lujza (klarinét), Tóth Anna (cselló)
Major Edit, Kontra Zoltán (zongora)
"Hangulatkoncert"
Bemutatkoznak a Szegedi Tudományegyetem hallgatói
WEBER: Grand duo concertante, op. 48 - I-II. tétel
BRAHMS: f-moll zongoraszonáta, op. 5 - III-IV. tétel
HONEGGER: Szonatina klarinétra és zongorára
FRÜHLING: a-moll trió, op. 40 - I. tétel
TOMASI: Concerto klarinétra és zenekarra - III. tétel
JOSEPH HOROWITZ: Szonatina klarinétra és zongorára - II-III. tétel

18:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Balog Alexandra (zongora)
SCHUBERT: Drei Klavierstücke, D.946
KECSKÉS D. BALÁZS: Partita
BEETHOVEN: f-moll ‘Appassionata’ szonáta, Op. 57

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
Posvanecz Éva (hegedű), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
Elek Szilvia csembaló DLA zárókoncertje
BULYOVSZKY: b-moll szvit – ősbemutató
J.S. BACH: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 3
HERMANN: Divertissement pour clavecin – ősbemutató
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
RAMEAU: Pièces de clavecin en concert No. 5

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós (cselló), Szűcs Máté (brácsa), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Rácz Zoltán, Holló Aurél (ütőhangszerek)
Cantemus Kórus Nyíregyháza (vezényel: Szabó Dénes)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu - Utas és holdvilág"
kamara.hu/4 – Bolyongás
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
J.S. BACH: A fúga művészete, BWV 1080 – részletek
MENDELSSOHN: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 49
KODÁLY: Hegyi éjszakák I.
LISZT: 1. elégia
BARTÓK: 27 két- és háromszólamú kórusmű gyermek- és nőikarra, BB 111 – Ne hagyj itt!, Bolyongás
LISZT: 2. gyászgondola
KODÁLY: Esti dal
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:30 : Budapest
Magyar Tudományos Akadémia

Rajk Judit (alt)
Budapesti Vonósok
"Menny és Pokol"
JAN DISMAS ZELENKA: F-dúr ouverture és suite
JAN DISMAS ZELENKA: O Magnum Mysterium, ZWV 171
Alma redemptoris, ZWV 126
Christe eleison, ZWV 29
JANÁČEK: Idyla és Suite
DVOŘÁK: Bibliai dalok op. 99. No. 1-10.
19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Eszenyi Zsombor (klarinét)
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel és a műsort ismerteti: Horváth Gábor
ROSSINI: Tolvaj szarka-nyitány
WEBER: f-moll klarinétverseny op. 73
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia-válogatás
A mai nap
született:
1766 • Rodolphe Kreutzer, hegedűs († 1831)
1895 • Paul Hindemith, zeneszerző († 1963)
elhunyt:
1993 • Lucia Popp, énekes (sz. 1939)