vissza a cimoldalra
2017-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6262)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11195)
A csapos közbeszól (94)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6423)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (559)
Kolonits Klára (1015)
Bartók Béla szellemisége (233)
Erkel Színház (8507)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1175)
Franz Schmidt (2953)
Verdi-felvételek (530)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2410)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (363)
Élő közvetítések (6678)
Kocsis Zoltán (640)
Operett, mint színpadi műfaj (3346)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2414)
Zenei témájú könyvek (92)
Nagy koncertek emlékezete (32)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lángelme rózsaszín hálóingben - (Barry Millington: Richard Wagner – Bayreuth varázslója)
Balázs Miklós, 2013-09-24 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Richard Wagner – Bayreuth varázslója Barry Millington: Richard Wagner – Bayreuth varázslója
RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA
320 oldal
ISBN: 9786155062100

Ha van a nagy operaszerzők kerek évfordulóinak valós, kézzel fogható hozadéka, akkor az nem feltétlenül a különböző rendű-rangú dalszínházak változatos minőségű felújításai, hiszen, ha valakinek, éppen Richard Wagnernek a korszakos zenedrámáit az évfordulóktól függetlenül is folyamatosan repertoáron tartják a Földgolyó jeles operaházai. A Nagy Férfiúk születésének vagy halálának örve alatt, centenáriumok és bicentenáriumok jókor jött ürügyén megszokhattuk, csaknem minden felpántlikázott bóvli eladható, legyen az a zeneszerző arcképével ékesített csokoládé, libamájpástétom vagy söröskrigli. És, ahogyan illik, jönnek az újabb hangfelvételek is sorra, ám ezek nagy többsége leginkább csak arra kínál indokot a vitriolos hajlamú kritikusoknak, hogy újfent elmerengjenek az operaéneklés – ezen belül is különösképpen a Verdi- és a Wagner-éneklés – dicstelen hanyatlástörténetén.

Az efféle évfordulós vásározás valódi és leghitelesebb profitja másutt keresendő. A könyvpiacon. Ezt a summás ítéletet vállalom még akkor is, ha iménti kijelentésemet a hazai könyvkínálatra kell leszűkítenem. Kevéssel a Bryan Magee-féle vaskos és elmés, bölcseleti-elemző igényű kötet megjelenése után (melyről volt alkalmam e lap kolumnáin beszámolni néhány hete), most egy újabb Wagner-könyv kapott helyet a honi könyvesboltok polcain. A szerzője, Barry Millington szintúgy brit, ahogyan Magee, ám jóval ifjabb nála. Az internetes források segítségével annyit tudhatunk meg róla, hogy vezető zenekritikusa a London Evening Standardnak, rendszeresen publikál zeneművészek elhalálozásáról szőtt gyászsorokat a jó nevű The Guardianban, továbbá az ugyancsak tekintélyes The Wagner Journal című monografikus periodika főszerkesztője. Saját elmondása szerint nyolc könyvet írt már Wagnerről, beleérte az itt tárgyalt Richard Wagner – The Sorcerer of Bayreuth címűt, melynek végére 2012-ben tett pontot.

Joggal hihetjük tehát, hogy egy szakavatott kutató tollából nemcsak értő, de kifejezetten korszerű képet kapunk a német komponistáról. Nem kell csalódnunk. Az az erős, karakteres, de korántsem felszínes következtetések alapján megrajzolt imázs, amit Millington sorai között kialakít Wagnerrel kapcsolatosan, csakugyan megfelel a mai várakozásoknak, jelentős részben erősen hasonlít is a Magee által festett portréhoz. Millington megközelítése azonban kevésbé elméleti, mint Magee-é, ugyanakkor kevésbé „szószátyár” is. Míg az idősebb filosz szívesen merítkezik meg önnön grafomániájának már-már Wagnerhez mérhetően bő és túláradó nyelviségében, addig Millington inkább törekszik „felülről” olvasni a wagneri életművet, s jóval tömörebben és lényegre törőbben fogalmaz.

A kötet mindahány fejezete egy-egy, a szerző által fontosnak ítélt témát villant fel, de terjedelmében egyiket sem munkálja meg olyan mértékig, hogy valódi mélyanalízis-kísérletként tárgyalhassuk. Így minden egyes problémafelvetésről úgy érezzük, külön könyvet érdemelne. E harminc, alaposan kigondolt, de nem mindig ugyanazzal a körültekintéssel és összeszedettséggel kidolgozott fejezetből csupán néhányban vagyunk kénytelenek a zeneszerzővel kapcsolatos, unalomig ismert paneleket végigolvasni (apasági kérdés, normális vagy aberrált szexuális viselkedés, zsidógyűlölet, pángermán kultúrsovinizmus stb.), a narrátor szívesebben oszt meg velünk eddig ritkán tárgyalt, de a szerző által lényegesnek ítélt mozzanatokat. Ilyen például az a fejezet (15.), melyben oldalakon keresztül Wagner beteges (?) vonzalmát tárgyalja a kifejezetten femininnek tartott színekhez, mint a lila vagy a rózsaszín, valamint az ilyen árnyalatokkal festett, puha ruha- és drapériaanyagokhoz, mint a selyem, a szatén vagy a bársony, melyeket viselni a zeneszerző kedvelt szenvedélye volt. Millington nagyrészt bulvármódra tárgyalja a témát, talán messze annak jelentőségén túl, s az egyetemes művészet eme óriását mint egy komikus, eltorzult szexussal kínlódó, nyavalyogó transzvesztitát állítja elénk.

Jóllehet Millington az Előszóban arról tájékoztatja az olvasóját, hogy könyvével eloszlatni kívánja az unalomig ismételt kliséket, tévhiteket és tévesen rögzült sztereotípiákat, ezt csupán néhány alkalommal képes kellő meggyőzőerővel megtenni. Nagyészt azért, mert ezek a „tévhitek”, „sztereotípiák” és „klisék” már jó ideje nem töltik be azt meghatározó a szerepet a Wagner-értelmezésekben, mint tették ezt évtizedekkel ezelőtt, így ezek a „feltisztítások” – ha mégoly hitelesen érvel is mellettük a szerző – nem ejtenek kiköszörülhetetlen csorbát a „régi iskola”, a „hagyományos” Wagner-olvasatok engesztelhetetlen híveinek meggyőződésén, lévén számos Wagner-tanulmány jelent meg az utóbbi években, melyek egymással versengve tárnak fel új és még újabb adalékokat az életrajzzal, a művek mögött meghúzódó filozófiai bázissal, illetőleg a posztumusz recepcióval kapcsolatban – bár kétségtelen, ezek magyar nyelven nem hozzáférhetők.

A violaszín selyemfehérneműk és flamingótoll-szőnyegek fetisizálásán túl természetesen a legkényesebb kérdés itt is a szellemi örökösöknek a hitleri Harmadik Birodalommal való leplezetlen és szégyenteljes kooperációja, vagyis a Bayreuth-ot uraló néhai Wagner-utódok letagadhatatlan jó baráti viszonya a fajüldöző nemzetiszocialistákkal és személyesen magával a Führerrel. Millington könyve ugyan csak érintőlegesen foglalkozik a wagneri gondolkodást és világnézetet leginkább uraló elméleti tendenciákkal, s kesztyűs kézzel bánik annak sokat emlegetett, engesztelhetetlen antiszemitizmusával és a konkrét bölcsészek neveivel fémjelzett filozófiai áramlatokkal (Feuerbach, Schopenhauer, Nietzsche), nagy előnye pl. Magee tanulmányával szemben, hogy összeszedettebben, s a széles spektrumú és imponálóan gazdag forrásanyag birtokában legalább annyira hitelesen és nagy történeti biztonsággal képes átlátni az életműnek a szerző halálát követő utóéletét. Ennek a több mind egy évszázados, szerfelett „felhangdús” és sokrétű befogadás-történetnek a nácikkal való kompromittálódás csupán egyetlen – ám annál kínosabb – epizódja, mert ami a fasiszta Németország bukását követő megtisztulás és a jelenig vezető recepciótörténet vitáit, fordulatait, szellemi irányváltásait illeti, Millington ugyancsak felkészült kutatónak, valamint lelkes opera-, film- és lemezbarátnak bizonyul. Ennek szép és nemes bizonyítéka, hogy nem pusztán egy újabb tudálékos, papírízű Wagner-értekezést tár elénk, de egy olyan kötettel szolgál, mely nem kevesebb, mint kétszáznyolcvanöt mellékelt illusztrációval igyekszik előmozdítani az egyes témákban való oldottabb elmélyedést.

Sőt, többről van itt szó, mint csupán a dolgozatot kísérő-keretező-színező képi illusztrációk hosszan a sorok közé tolakodó özönéről, melyek rendszerint az adott téma kulcskérdéseire, személyi főszereplőire, történelmi kontextusára referálnak. Ezek a rajzos és fényképes „mellékletek” a szöveg elbeszélő síkjával párhuzamosan, azzal szoros összhangban, egy önálló narrácót, ha tetszik ikonográfiát teremtenek, melyek a képiség sajátosságai mentén képesek a hajdani és új értelmezéseket azonnali vizuális ingerek nyomán is alá-, sőt föltámasztani. Ily módon egymás mellé rendelődnek korabeli színi tabló-metszetek és huszonegyedik századi színrevitelekről készült modern fotók, továbbá a régi, megsötétült dagerrotípiák szomszédságában megtalálni a legutóbbi idők vitatott rendezéseinek botrányt kavaró jeleneteit, mint az interpretációtörténet jelenidejének leginkább tanulságos botrányköveit. Ezeknek a médiumoknak az okos és érzékeny összjátéka pedig egy sajátos, rendre konfrontáló, már-már provokatív képi és nyelvi elbeszélést teremt, mely megítélésem szerint a legnagyobb nyeresége a kötetnek. Egy olyan tanulmánynak tehát, amely így jóval több pusztán a Wagner-év egy újabb színes trófeájánál, s egy mértéktartóan polgári ízléssel megírt, de igazi „főúri eleganciával” kiállított, kivételesen esztétikus kötetet ad az olvasó kezébe.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

"A hangszerek világa" – MVM Koncertek
Vigh Andrea hangszerbemutató koncertje gyerekeknek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Vokális univerzum"
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Akik mindig elkésnek
KODÁLY: Öregek
KODÁLY: Jézus és a kufárok
KODÁLY: Mátrai képek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Veronika Eberle (hegedű), Perényi Miklós, Marie-Elisabeth Hecker (cselló)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/4"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
SCHUMANN: Fantáziadarabok, Op.88
SOSZTAKOVICS: 9. (Esz-dúr) vonósnégyes, Op. 117
SCHUMANN: Meseképek, Op.113
SMETANA: g-moll zongoratrió, Op.15

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Énekeljen mindenki!"
KODÁLY: Háry János

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Parázsfuvolácska

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Illési Erika, Molnár Noémi, Nagy Gabriella (hegedű),
Gálfi Csaba, Juhász Barna, Yamamoto Nao (brácsa), Kertész György,
Mód Orsolya (cselló), Jóföldi Anett (fuvola), Szitka Rudolf (klarinét),
Polónyi Ágnes (hárfa), Teraszova Brigitta (zongora)
"Vasárnapi Kamarazene"
ENESCU: F-dúr hangversenydarab brácsára és zongorára
MOZART: A-dúr klarinétkvintett, K.581
BAC: Elegiac Trio
DVOŘÁK: Esz-dúr vonósnégyes, Op.51, No.10

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juhász István (tenorharsona), Veér Mátyás (basszusharsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
KODÁLY: Galántai táncok
HIDAS: Florida - kettősverseny
LAJTHA: VI. szimfónia, Op.61

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Környei Miklós (gitár), Pregun Tamás (zongora)
BEETHOVEN: G-dúr szonáta (Op.49, No.2)
TÁRREGA: Traviata fantázia
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
RAHMANYINOV: Etudes-Tableaux (Op.33)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Megyesi Zoltán (tenor), Muriel Cantoreggi (hegedű), Kim Kashkashian (brácsa), Perényi Miklós (cselló)
Klenyán Csaba (klarinét), Radovan Vlatković (kürt)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/5"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
BRAHMS: Változatok egy Schumann-témára, Op.23
SCHUMANN: A költő szerelme, Op.48
WOLF: Olasz szerenád
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Kemény Krisztina és tanítványai (gordonka)
Fauré, Glazunov, Popper, Klengel, Csajkovszkij és Dvořák művei

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Solymári Tímea (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Musica Nostra Nőikar, Szekér Bernadett (zongora)
vez.: Mindszenty Zsuzsánna
Meláth Andrea (mezzoszoprán), Szabó Ferenc János (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus, Baja Mónika (zongora)
vez.: Darázsdi Zita és Somos Csaba
Kolonits Klára, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Budapesti Monteverdi Kórus
Erdődy Kamarazenekar (koncertmester: Szefcsik Zsolt)
vez.: Kollár Éva
"A KÓTA ünnepi hangversenye Orbán György 70. születésnapja alkalmából"
ORBÁN GYÖRGY: Missa sexta
ORBÁN GYÖRGY: Kilenc dal Weöres Sándor verseire
ORBÁN GYÖRGY: Prédikátor-ének
ORBÁN GYÖRGY: Liber scriptus
ORBÁN GYÖRGY: Tószunnyadó
ORBÁN GYÖRGY: Zsoltárváltozat
ORBÁN GYÖRGY: Tavaszi szél
ORBÁN GYÖRGY: Stabat Mater
10:00 : Tatabánya
A Vértes Agorája

Tatai Ütőegyüttes:
Májer Dániel, Wéber Péter, Molnár Szabolcs
Szerkesztő, műsorvezető: Ocskai Gabriella
"Ráhangoló"
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)