vissza a cimoldalra
2019-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5886)
Élő közvetítések (8141)
Pantheon (2387)
Juan Diego Flórez (738)
A díjakról általában (1069)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4562)
Társművészetek (1411)
Erkel Színház (10315)
Kimernya? (3221)
A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Erkel Ferenc (1063)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Erős kezdés után jelentős javulás – Dvořák Requiem a Fesztiválzenekarral
- dni -, 2013-09-19 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Dvorák: Requiem 2013.09.13.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Dvořák: Rekviem, op. 89

Juliane Banse, Jolana Fogašová, Peter Berger, Alejandro Marco-Buhrmester
Cseh Filharmónia Kórusa, Brno
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván

Lehet, hogy már megint bennem van a hiba, ha a Dvořák életműből éppen a Requiem nekem kissé idegen. Mintha a szerzőhöz sokkal jobban illenék a gemütlich prágai stílus, a nagyvonalú szimfonikus – vagy éppen a könnyed kamarai hangvétel.

De a Requiem eleve „nagy” műnek készült, és bizony nagynak is akar látszani. A szándék ilyenkor gyakran szül súly helyett nehézkességet, monumentalitás helyett terjengősséget.

Persze aztán megint megcáfolnak az elhivatott és elszánt előadók, akik nem csak szépen muzsikálnak, hanem rávezetnek és bizonyítanak is, szinte kényszerítenek, hogy vegyem az egészet a legkomolyabban, hogy figyeljek még jobban és jobban.

Ahogy haladunk, egyre inkább látom és hallom, hogy ez igenis jelentős kompozíció. A vége felé már tudálékosan bólogatva idézem magamban Halász Péter bevezetését a műsorfüzetből. A Quam olim Abrahae fúga „a Requiem egyik igen lendületes és emlékezetes szakasza”, és a Pie Jesu „megfelelő előadásban, a Requiem ékkövévé, Dvořák legbensőségesebb vallomásává válhat”.

Hát igen: a „megfelelő előadásban”!

Kétségtelen, ez az előadás nagyon is „megfelelő” volt, azzal együtt, hogy az első félidőben még gyanakodva szemléltem a szerző és a muzsikusok erőfeszítéseit.

Juliane Banse mintha már túl lenne a pálya – és vokális képességei – zenitjén. Nagy baj persze nincsen, igazán szép amit csinál, de az első félidőben a mélyei picit kontrollálatlannak tűnnek, a középtartomány is inkább „huhogó”, mint tartalmas – igaz, a magasai szépek.

Peter Berger, a tenorista tisztán intonál, de a hangszíne nem túl előnyös. Érdesen-karcosan formálja a vokálisokat.

Fogašová kifogástalan, de a mű első felében-harmadában nincs túl jelentős szerepe, így (ugyanúgy ahogy a basszus szólista - Alejandro Marco-Buhrmester) kissé háttérbe szorul.

A Cseh Kórus nem szól annyira tömören, mint amit itthon megszokhattunk, habár a hangfajok minősége – különösen a férfi szólamoké – igen szép.

A második félidőre aztán már világos, hogy Fischer Iván tudatosan építkezik és tereli az egész együttesét előre. Feltűnően kerül helyére minden, ahogy megfontoltan, a megfelelő pillanatokban szabadjára ereszti őket.
És a nagy fortékban végül minden szólista feltűnően feljavul. A tenor hangjának ércessége most kifejezetten használ, arról pedig szó sincs, hogy Juliane Banse hangjának bármi baja lenne.
Ráadásul a Budapesti Fesztiválzenekar mindig lenyűgöz azzal, hogy nincs számukra jelentéktelen pillanat, vagy technikailag „könnyű” hangszeres feladat. Nagyon oda tudják tenni magukat.

A Quam olim Abrahae fúga aztán már kicsit sem nehézkes, hanem súlyos, nem terjengős, hanem monumentális.

A mű pedig megszületik. Először lábra, aztán szárnyakra kap.

Nem hiszem, hogy személyes tapasztalataim, pláne következtetéseim bárki számára kötelezőek lennének, de a magam részéről hajlandó vagyok öreg fejjel belátni, hogy pusztán egy-egy hangfelvétel alapján semmilyen darabról nem szabad végérvényes ítéletet mondanom.
Meg kell várni, amíg elhivatott művészek hoznak róla döntést, és – ahogy most is történt – kinyilatkoztatják azt.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós
"Különleges tehetségű hegedűsok gálakoncertje"
Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26 – 2. Adagio
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
RAVEL: Tzigane
Korb Vanessza (hegedű)
BRUCH: Skót fantázia, op. 46 – Bevezetés: Grave
Kuti Róbert (hegedű)
SAINT-SAËNS: Havanaise, op. 83
PAGANINI: Moto perpetuo, op. 11
Hodos Dániel (hegedű)
WAGNER: „O du, mein holder Abendstern” – Wolfram áriája a Tannhäuser 3. felvonásából
DONIZETTI: „Come Paride vezzoso” – Belcore áriája a Szerelmi bájital 1. felvonásából
Szenthelyi Krisztián (bariton)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 1. Allegro maestoso
Z. Lendvai József (hegedű)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 2. Adagio espressivo, 3. Rondo. Allegro spirituoso
Bácsy-Schwartz Zoltán

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nora Fischer (mezzoszoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
SCHUBERT-BERIO: Visszaadás
BERIO: Népdalok
J.S. BACH-RESPIGHI: Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659
RESPIGHI: Róma fenyői
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Győri Filharmonikus Zenekar
vez.: Medveczky Ádám
DUBROVAY LÁSZLÓ: Ünnepi zene
BARTÓK: A fából faragott királyfi - szvit, BB 74
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade, op. 35
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)