vissza a cimoldalra
2019-07-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6954)
Opernglas, avagy operai távcső... (20257)
Balett-, és Táncművészet (5840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3308)
Erkel Ferenc (1059)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (985)
Operett, mint színpadi műfaj (3989)
Kimernya? (3175)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1696)
Franz Schmidt (3374)
Élő közvetítések (8013)
Erkel Színház (10287)
Társművészetek (1320)
A nap képe (2136)
Udvardy Tibor (208)
Edita Gruberova (3086)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Figyelem és érdeklődés - Arcus Temporum X, Pannonhalmi Művészeti Fesztivál
- dni -, 2013-09-05 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Arcus Temporum 2013. augusztus 23.
Pannonhalma, Bencés Gimnázium

Arcus Ensemble,
Milan Pala, Marian Svetlik (hegedű), Peter Vrbinčik (brácsa), Jozef Luptak (cselló), Skuta Nóra (zongora)

Jeppe Just Christensen: 'Movin'
Robert Schumann: A-dúr vonósnégyes
Sergej Newski: Alles
Maksym Kolomiiets: Wer hat dies Liedlein erdacht
Robert Schumann: Esz-dúr zongoraötös Op. 44

„...Itt minden egyes koncert maga egy önálló kompozíció.”

Úgy gondoltam, értem az Arcus Temporum fesztiváligazgatójának, Varga Mátyásnak idézett szavait.
Persze, a művek válogatásában általában mások is kialakítanak valamilyen koncepciót, vagy legalábbis „harmóniát”, de találkoztam ennél sokkal összetettebb hatással is.

Szerintem semmi meglepő nincs abban, hogy a legszebb példám korábban is kortárs-zenei rendezvény volt. Kurtág György születésnapi fesztiválján hallottunk a Váci utcai templomban egy Obrecht misét, a tételek között pedig mai „kommentárokat” adtak elő, sokkal nagyobb és felemelőbb hatással, mintha bármelyik művet külön-külön hallottuk volna.

Erre a jelenségre számítottam, de Pannonhalmán, a Bencés Gimnázium termében ennél is több, valami egészen felemelő hatással találkoztunk.

Azóta gondolkodom, hogy vajon mitől volt ennyire különleges ez a hangverseny, mitől volt több, mint amiről az elhangzó művek szóltak.

Nem könnyű kérdés, mert a most megismert új művek jók és érdekesek voltak, de nem helyezték új alapokra mindazt, amit a kortárs zenéről eddig is tudtam. Jeppe Just Christensen 'Movin' című műve valahol a „minimal art” kompozíciókkal tart rokonságot. A preparált zongora és a kamaraegyüttes izgalmas hatásokat produkált, de a zenének mégiscsak volnának ezen kívül is fontos aspektusai.

Ezekből sokkal több jutott Sergej Newski darabjába. Az „Alles” egyszerre volt elgondolkodtató és szórakoztató. Külön szeretnék itt tisztelegni Bubnó Tamás - hogy is mondjam - alakítása előtt. Azt hiszem itt ez a helyes kifejezés. Az ő német nyelvű szólama nem ének, de nem is sprechgesang. Inkább versmondás, vagy még inkább valami parodisztikusan patetikus próza. Nagyszerű volt.

Maksym Kolomiiets „Wer hat dies Liedlein erdacht című triója viszont a szó eredeti értelmében véve volt szép. Szokatlan hangszerhasználat, mégis egy klasszikus trió.

Ha nem az elhangzott műveket, hanem az előadókat próbáljuk minden mástól elkülönítve értékelni, hasonló a kép. Nagyon jó – de nem különleges.
A hangszeres játék ugyanis nem makulátlan, a vonósnégyes tagjai nem is mindig tiszták, viszont megvan bennük az az elhivatott lelkesedés, sőt elszántság, ami minden technikai tökéletességnél többet ér. Fiatalosan, rokonszenvesen muzsikáltak.

De a kérdés még mindig nyitott: miért és mitől volt ekkora élmény ott lenni?

Talán azért, mert szinte sehol nem éreztem ilyen őszinte érdeklődést és figyelmet.
Ugyanazt az őszinte érdeklődést és figyelmet mutatták a közönség és az előadók is. A művek iránt, a zene iránt – és egymás iránt!

Mintha először hallottam volna – nem csak az új, kortárs darabokat – hanem általában zenét. A program Schumann Esz-dúr zongoraötösével végződött. Régóta kedvencem. (Kicsiny szülővárosom kultúrházában hallottam először élőben, az Éder vonósnégyes és Gulyás Márta előadásában, úgy negyven évvel ezelőtt...) Mondhatni, kívülről ismerem, most teljesen újként hatott, és felkavart. Mondhatná bárki is ezek után, hogy „Schumann is modern volt a maga korában”? Nem kérem, Schumann itt és most modern. Ugyanazok a feszültségek, disszonanciák és drámák. Jelentőségteljes volt és friss.

Nekem ez volt az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál tanulsága.

Az őszinte érdeklődésből és figyelemből fakad a megismerés, abból pedig az öröm.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Hagyományok Háza

"III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny" - Elődöntő

19:00 : Budapest
Kiscelli Múzeum

Anima Musicae Kamarazenekar
"A barokk zene bölcsője"
VIADANA: Sinfonia a „Padovana”
CASTELLO: Sonata Prima
CIMA: Sonata a 2
FONTANA: Sonata 16 a 3 Violini
FRESCOBALDI: Canzon Sesta a 4
GABRIELI: Canzona due a septimi toni a 8
VIVALDI: Concerto a L’estro Armonicoból, Op. 3. No. 11.

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

A hongkongi Egyházmegyei Fiúiskola Szimfonikus Zenekara
19:00 : Szombathely
Savaria Egyetemi Központ

Sebestyén Márta
Szent Efrém Férfikar

19:30 : Eger
Egri Bazilika

Keith John (orgona)
A mai nap
született:
1927 • Kurt Masur, karmester († 2015)
1954 • Hollós Máté, zeneszerző