vissza a cimoldalra
2018-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61189)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (2775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2937)
Zenetörténet (244)
Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1124)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Marisvarrta télikabátakasztó hiteles története – Bartók Béla és Paul Sacher levelezése
- zéta -, 2013-08-15 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók Béla és Paul Sacher levelezése Bartók Béla és Paul Sacher levelezése
(közreadja és fordította Bónis Ferenc)
ISBN 978-963-506-889-0
332 oldal
4500,- Ft
Balassi Kiadó, 2013

Fölöttébb izgalmas olvasmányban lehet része annak, aki a Balassi Kiadó egyik legújabb kiadványát a kezébe veszi. Bónis Ferenc közreadásában és fordításában Bartók Béla életébe, gondolkodásába és komponálási technikájába nyerünk betekintést, persze csak áttételesen. Azért áttételesen, mert a közreadott dokumentumok levelek, melyek nem e célból születtek, viszont a kései utókor mégis pompás lehetőséget kap a zeneszerző-géniusz kulisszatitkainak elleséséhez.

A történet 1936 júniusában kezdődött, amikor a fiatal (ám jómódú) svájci karmester, Paul Sacher felkérte az akkor már világszerte egyre növekvő szakmai elismertségnek örvendő Bartókot, hogy zenekara számára új művet alkosson. S a komponista – akit egész pályáján végigkísértek az anyagi nehézségek – örömmel lecsapott a lehetőségre, így született meg a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára még ugyanebben az évben.

Az egyértelmű siker (a premieren az utolsó tételt meg kellett ismételni – nem gyakori még Bartók-nagyságrendű komponistáknál sem) újabb művek felkérésére sarkallta a kétségkívül jószemű- és fülű megrendelőt. Előbb a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, majd 1940-ben a Divertimento született szintén Sacher felkérésére. Három megkerülhetetlen remekmű, melyek kiragyognak Bartók amúgy is egyenletesen magas színvonalú alkotói terméséből. (Sacher nevéhez egyébként még egy Bartók-ősbemutató fűződik, Geyer Stefi a halála előtt ugyanis őrá bízta a neki szánt, ám általa sosem játszott Ifjúkori Hegedűversenyt, az végül 1958-ban hangzott fel először Bázelben.)

A Balassi Kiadó könyve elsősorban e művek születésének technikai körülményeire engednek betekintést, hiszen olvashatjuk a megrendelő és a komponista olykor finom részletekbe menő aprólékos levelezését. De Bónis Ferenc itt nem állt meg szerencsére, hanem belekotort még a tekintélyes Bartók-archívumba és mellétette azokat a leveleket, amelyek a bemutatók technikai körülményeit taglalják. Egyebek mellett olyan apróságokra derül fény, hogy például hogyan kapott a svájci fél a műsorfüzethez megfelelő fotót a zeneszerzőtől, s azt – felhasználás után – hogyan juttatta vissza.

De Paul Sacher nem elégedett meg a megrendelői szereppel, mert sejthetően ráérzett a híresen távolságtartó komponista gyengéjére: állandóan gyötrődött a számára nem igazán megfelelő komponálási lehetőségek miatt. Felajánlotta, hogy költözzön néhány hónapra a nyugodt és tágas saanen-i vendégházába, ahol még házvezetőnőt is biztosít, hogy semmi más gondja ne lehessen az alkotáson kívül. (Ott komponálta a Divertimentót.) A levelezésbe ezen ponton bekapcsolódott Maja Sacher, a dirigens felesége, majd Pásztory Ditta is. Ha barátság nem is lett a dologból (Bartók majd negyedszázaddal idősebb volt), a kölcsönös tisztelet kétségkívül létrejött.

A komponista gondolkodását nagyszerűen jelzik azok a levelek, amelyekkel Bónis kiegészítette a felek levélváltását, ezekben ugyanis Sacherről írt Bartók. Eleinte még kicsit cinikusan kibeszéli a milliomos feleség vagyonából zenekart fenntartó Sachert, de már akkor is egyértelmű volt számára, hogy a Bázeli Kamarazenekar tagjai szeretettel és lelkesedéssel vettek részt a darabja bemutatóján. Nekem a Dittának írt egyik levelének utóirata mondott a legtöbbet Bartók különc személyiségéről: „A Marisvarrta télikabátakasztó persze hogy már elszakadt; itten varrtak rája újat! – Sejtettem én ezt!”

A könyvben megtalálhatjuk még Sacher Bartókról 1981-ben írt visszaemlékezését és Bónis 1995-ben Sacherrel készített nagyinterjúját is, ezek teszik teljessé a két muzsikus kapcsolatáról alkotott képet. A fölöttébb gondosan kivitelezett kötet kétnyelvű, a leveleket és kiegészítéseket magyarul és az eredetiben, németül olvashatja az érdeklődő.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)