vissza a cimoldalra
2018-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4031)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60868)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20099)
Erkel Ferenc (1044)
Jacques Offenbach (471)
Pantheon (2229)
Bánk bán (2965)
Palcsó Sándor (214)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2768)
Erkel Színház (9339)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Wagner (2593)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)
A díjakról általában (1026)
Élő közvetítések (7243)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Változatlan hőfokon - Vásáry Tamás és a Nemzeti Filharmonikusok Martonvásáron
- szike -, 2013-08-11 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Vásáry Tamás & Kokas Katalin 2013. augusztus 3.
Brunszvik-kastély parkja, Martonvásár

Beethoven: VIII. szimfónia F-dúr, op. 93
Beethoven: F-dúr románc
Beethoven: G-dúr románc
Beethoven: V. szimfónia c-moll "Sors", op. 67

Vezényel: Vásáry Tamás
Közreműködik: Kokas Katalin (hegedű)

Martonvásáron a Nemzeti Filharmonikus Zenekar minden nyáron három koncerttel tiszteleg Beethoven emléke és művészete előtt. Ehhez itt minden külsőség adott, a pódiumon Pásztor János kivilágított Beethoven szobra néz farkasszemet az est karmesterével. Ez alkalommal a szobor egy másik ünnepeltre tekintett, olyas valakire, aki hetven éve közvetíti zenéjét.

Isten éltesse a nyolcvan esztendős Vásáry Tamást, aki a kerek születésnapját – ha minden igaz – épp e cikk megjelenésének napján ünnepli!

Nem tudom, hogy milyen mértékben haladja meg egy koncertbeszámoló kereteit az a néhány mondat, mellyel méltatni szeretném a karmester eddigi pályáját. Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nincs szó itt életrajzról, vagy annak rezüméjétől. Nyilván ezekben a napokban számos interjú megjelenik vele, sőt a Mester háromezer oldalas önéletrajzi írásából 1500 oldalnyi hamarosan kikerül a nyomdából.

Generációmnak Vásáry Tamást, a zongoraművészt a hetvenes évek elején lett alkalma megismerni. Jómagam már az első budapesti koncertjét hallottam 1973-ban, az 1956-os emigrálása utáni hazatértekor. Azon a zeneakadémiai szólóesten Chopin és Debussy összes prelűdjét eljátszotta. Korábban Vásáryt és Frankl Péter-t csak a legendákból ismertük. Kortársaik közül, akik kalandvágyból itt honmaradtak – Rados Ferencen kívül – senki nem volt rajongásunk tárgya. Az ominózus este, viszont meggyőzött, hogy volt élet a zongoratanszéken, nagy kedvenceim, a Kadosa tanítványok előtt is. Ennek az élménynek a hatására Frankl Péter és Vásáry Tamás zongoraestjeit egyaránt rendszeresen látogattam.

Vezényelni Vásáryt csak akkor hallottam először, amikor a ’90-es években kinevezték a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara élére, főzeneigazgatónak. Akkor kezdődtek a televízióban a Zenén túl címmel ismeretterjesztő előadásai. Szerintem lenyűgözők voltak, pedig aki ilyet vállal az nagyot kockáztat. Bernstein előadásai óta számos muzsikus feljogosítva érzi magát, hogy „beszéljen” a zenéről gyerekeknek, vagy laikusoknak. Vannak néhányan, akik elképesztő butaságokat képesek mondani, sőt egyesek fájdalmasan alacsony értékű világlátást árulnak el magukról, ami persze egy kiváló hangszeres esetében, borzasztó illúzió romboló . Vásáry viszont kora gyerekkora óta értelmesen olvas, folyamatosan verseket ír, filozófiával, ezotériával elmélyülten foglakozik, és ez mind beépült személyiségébe. Személyesen nem ismerem, de azt hiszem jó ember, a zenekar tagjai láthatóan szeretik, lelkesen játszanak „neki”.

A laudáció után térjünk át az augusztus 3-i koncertre, ami a 8. szimfóniával kezdődött. Az 1812-ben keletkezett darabot a szerző kortársai nem tartották egyenrangúnak a többi szimfóniával. Beethoven maga igen, e sorok írója pedig, maximálisan osztja a szerző véleményét. Nála ez egy korszak lezárása, a „klasszikus szimfónia” vége. Nosztalgiázik, vagy odamondogat a kortársszerzőknek, nem tudom . A tréfás lassútételt – emlékezvén a régi szép időkre – scherzo helyett menüett követi. A zárótétel is inkább az 1. és 2. szimfónia világa, mint az Eroicával kezdődő időszaké.

Hagyományos koncerten két szimfónia közé valamilyen versenyművet szoktak beiktatni. Beethoven szerzői estjein ebben nem könnyű változatosnak lenni, összesen írt öt zongoraversenyt, egy hegedűversenyt és a hármasversenyt. Ezen kívül van zenekarra és hegűre az a két románc, melyek ezen az estén is felcsendültek: a ritkán játszott G-dúr, valamint a népszerű F-dúr.

Nem csak a közönség örült, a zenekar is láthatóan jó barátként fogadta az est szólistáját Kokas Katalint. Ezen a szinten nyilván mindenki jó, és hogy kinek ki és miért tetszik, az egy külön tanulmány tárgya lehetne. Nekem az ő játéka mindig „bejön”, szerintem maga Beethoven sem fanyalgott volna, ha hallja ezt a produkciót.

Amin Kokas Katalin játszott, az egy felbecsülhetetlen értékű, valószínűleg 1697-ből való, eredeti Stradivarius hegedű. Lenyűgöző volt, elmondhatatlanul szépen szólt. Az előadás alatt eszembe jutott az a sokak által ismert beszélgetés, mely egy rajongó idősebb hölgy, és Yasha Heifetz között zajlott, a kiváló hegedűs egyik hangversenye után. A hölgy el volt ragadtatva, hogy Heifetz hegedűjének milyen csodálatos a hangja. Erre a művész odatette a hangszert a füléhez, vagy tíz másodpercig ott tartotta, majd megszólalt: „Én nem hallok semmit…”.

A „versenyművek” után befejezésül Beethoven egyik legnépszerűbb művét, az 5. szimfóniát vezényelte Vásáry Tamás. Lehet, hogy a „Sors”, és a 80 esztendő között kellene valami összefüggést keresnünk, de gyanítom, hogy az eredmény csak erőltetett belemagyarázás lenne. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy 33 fokos melegben, Vásáry frakkban, kotta nélkül olyan energiákat adott át az NFZ muzsikusainak, és hoztak létre együtt értékes zenei produkciót, hogy az egy harminc éves karmesternek is becsületére vált volna. Szép volt ez az 5. szimfónia (sőt az egész este), és hát ilyen a zenész sors: a karmester az ünnepelt, és mi kapjuk tőle az ajándékot…

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

18:00 : Budapest
Győri Nemzeti Színház

"Győri Táncfesztivál"
VENEKEI MARIANNA, TENNESSEE WILLIAMS, DÉS LÁSZLÓ: A vágy villamosa

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Kristóf Réka (ének)
Szüts Apor (zongora)
MOZART: D´Oreste, d´Aiace az Idomeneo c. operából
MOZART: Fantázia és fúga
SMETANA: Och, jaký žal az Az eladott menyasszony c. operából
BIZET: Je dis que rien a Carmen c. operából
LISZT: XI. Magyar rapszódia
JOHANN STRAUSS: Klänge der Heimat a Denevér c. operettből
KODÁLY: Zöld erdőben
KODÁLY: Tücsöklakodalom
KODÁLY: A csitári hegyek alatt a Székelyfonó c. daljátékból
BARTÓK: Piros rózsát szedtem én
LIGETI: Öt Arany-dal (Csalfa sugár, A legszebb virág, A csendes dalokból, A bujdosó)
GERSHWIN: Fascinating rhythm, The man I love, Swanee
RICHARD STRAUSS: Fünf kleine Lieder op. 69 (Der Stern, Pokal, Einerlei, Waldesfahrt, Schlechtes Wetter)
MOZART: h-moll Adagio
RICHARD STRAUSS: Tavaszünnep op 56. No. 5
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)