Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Wagner, Liszt, Wiedemann, Virág - (Kodály Művészeti Fesztivál, Kecskemét)

2013-08-01 11:13:20 - eszbé -

Wiedemann Bernadett 2013. július 30.
Kecskemét, Református Újkollégium

Wagner és Liszt

Wiedemann Bernadett,
Virág Emese

Liszt: Vergiftet sind meine Lieder, Es rauschen die Winde, Freudvoll und Leidvoll
Wagner–Wolf: Die Meistersinger von Nürnberg – zongora parafrázis, 2. rész
Wagner: Rheingold – Erda jelenete
Liszt: Über allen Gipfeln ist Ruh, Die drei Zigeuner
Wagner: Esz-dúr albumlap – zongorára

Wagner: Tannenbaum, Meine Ruh ist hin, Attente
Wagner–Liszt: Isoldes Liebestod – zongora parafrázis
Wagner: Wesendonck-Lieder

Még nálunk is meglehetősen szokatlan, ahol pedig Lisztnek sokal nagyobb becsülete van, mint a világ más részein, hogy e két szerző műveiből szülessen meg egy teljes koncert műsora. Szokatlan, de annál örömtelibb. Az ok is kézenfekvő: az idei évben Wagner-bicentenárium van, a beszámoló alapjául szolgáló hangverseny másnapja pedig Liszt halálának évfordulója, és akkor arról még nem is szóltunk, hogy hány szállal kötődik egymáshoz e két szerző.

A konkrét műsort tovább böngészve is számos csemegét találhat a figyelmes olvasó, hadd említsek két példát: Hugo Wolfnak a "Mesterdalnokok" témáiból írt parafrázisának a létezéséről is kevesen tudnak, ahogyan arról is, hogy a Schubert által "Margit a rokkánál" - "Gretchen am Spinnrade" címmel megzenésített vers szövege Wagnert is megihlette, mi tobb, ha már bicentenáriumot emlegettünk, akkor Verdi neve sem hiányozhat innét, ő ugyanis a költemény olasz fordítását tette énekelhetővé.

A hangverseny a Református Iskola dísztermében került megrendezésre, és feltétlenul meg kell állapítani, hogy sokkal jobb helyen volt itt, mintha az előző napi koncert helyszínére tették volna. Ez a terem szebb is, jobb akusztikájú is - és hűvösebb is...

Mint az látható, a vokális műsorblokkokat szóló zongoraszámok választották el egymástól. Az első dalblokkban két ismertebb Liszt-dal fogott közre egy kevésbé népszerűt. E művek úgy szólaltak meg, ahogy általában az operaénekesek által előadott dalok szoktak: olyan zenei gesztusokkal (vagy nevezzük talán maníroknak, bár a szó kicsit erős ide) fűszerezve, melyek az operák világában jól mutatnak, mi több, néha kifejezetten kellenek is, de ide soknak tűnnek. Következett a már említett Wolf-átirat, amely inkább tűnt az átdolgozást készítő komponista művének, mint eredeti Wagnernek.

Erda jelenete volt az este leginkább eltalált darabja, itt mutatkoztak meg legjobban Wiedemann Bernadett énekesi-muzsikusi kvalitásai. Az ezt követő két Liszt-dal is kiemelkedett a produkciók közül intimitásával, vagy éppen szellemességével. A Wagner zongoradarabot gyorsan felejtsük is el, annak legfeljebb zenetörténeti érdekessége van...

A szerző ezután megszólaló három dala már több figyelmet érdemel, de még nem hordozzák magukon az est befejező számában, a Wesendonck-dalokban megszólaló Richard Wagner stílusjegyeit.

Izolda szerelmi halála kulturált interpretációban hangzott el, de hallottam ár ennél ihletettebb, színesebb tolmácsolásban is, a Wesendonck-dalok viszont igen érett produkció benyomását keltette.

Mindent összegezve megbízható produkciókat hallhatott a teli terem közönsége, köztuk egy-egy igen magas színvonalú műsorszámmal.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.