vissza a cimoldalra
2019-04-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Erkel Színház (9931)
László Margit (194)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (8)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4326)
Élő közvetítések (7828)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)
Udvardy Tibor (207)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Halhatatlan kedves, hallhatatlan zenemű - Martonvásár 2013
- szike -, 2013-07-26 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán Martonvásár, 2013 2013.07.20. Martonvásár
Beethoven: III. Leonóra-nyitány, op. 72
Beethoven: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19
Beethoven: A dicsőséges pillanat, op. 136 - kantáta

Ránki Fülöp (zongora),
Szabóki Tünde (szoprán),
Csereklyei Andrea (szoprán),
Horváth István (tenor),
Cser Krisztián (basszus),
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás),
Gyermekkórus (karigazgató: Thész Gabriella)

vez.: Kocsis Zoltán

*

Jó tíz évvel ezelőtt a beszámolómban úgy találtam fogalmazni, hogy Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetése, észrevehetően keresik azokat a lehetőségeket, melyekkel megújítható, korszerűsíthető a martonvásári hangversenysorozat. Mélyreható változások ugyan azóta sem történtek, de minden bizonnyal az elmúlt évtized apró módosításainak is köszönhető, hogy a „teltház” mindig biztosított a szigeten, a közönség nagy része a koncertek végeztével általában elégedetten távozik.

A hatvanas-hetvenes években a három martonvásári hangversenyt időben széthúzták. Akkoriban az első koncertre június végén, a másodikra július második felében, a harmadikra pedig, augusztus közepén került sor. A korabeli életritmusnak ez tökéletesen megfelelt. Nyáron a színházak és koncerttermek egyaránt zárva voltak. A színészek, a muzsikusok szabadságukat töltötték, vagy üdülőhelyeken hakniztak. Martonvásár egyfajta „kultúrigényt” elégített ki. A közönség vágyott valami klasszikusra, az előadók viszont azt hiszem kevésbé. A korabeli szemléletet az uborkaszezonos koncerttel kapcsolatban jól szemlélteti az a beszélgetés, ami állítólag Ferencsik János akkori főzeneigazgató-karnagy és Szebenyi János az ÁHZ hajdani első fuvolása között zajlott. Azt, hogy ez a telefonbeszélgetés hogyan lett közkincs, vagy egyáltalán megtörtént-e, és ha igen, akkor pontosan így hangzott-e el minden, most ne firtassuk. Lényeg, hogy tömören kifejezi, hogy a vezető muzsikusok, hogyan gondoltak ezekre a nyári hangversenyekre. Szebenyi felhívta Ferencsiket és a következő kérdést szegezte neki: Ki lesz a fuvolista hétvégén Martonvásáron? Erre Ferencsik visszakérdezett: - Nem mindegy magának, hogy ki játszik a kabócáknak?
Kabócával ugyan még nem találkoztam a parkban, medvehagymával, denevérrel igen, a vonatfütty pedig, az új vonatok megjelenéséig, minden alkalommal elidegeníthetetlen része volt a zenei produkciónak.

Manapság kulturális uborkaszezonról nem beszélhetünk, mi több, nyaranta fesztiváldömping van. Az NFZ is évek óta fesztiválszerűen, három egymást követő szombatra, délutáni kedvcsináló kamarakoncerttel rendezi meg a hangversenysorozatot. Annak érdekében, hogy még többen beférjenek a „Beethoven” szigetre, a terület bérlői évek óta hátra betesznek egy nézőtéri emelvényt. Aki oda kap jegyet - most én is a „szerencsések” közé kerültem – kakasülő ide, vagy oda kitűnően lát (amennyiben jó a szeme), de hallani keveset hall, ami szerény véleményem szerint egy koncerten nem feltétlen előny.

A Kocsis Zoltán vezényelte zenekar esetében mindenképpen észrevehető gond, mert a karmesterre már ifjú zongorista korában jellemző volt, az analitikus, láttató zenélés, amivel kevésbé gyakorlott zenehallgatóknak képes bemutatni olyan szólamokat, melyeket ők, nem biztos, hogy érzékelnének. Nos, a martovásári „akusztika” ezt nem teszi lehetővé. Bizonyos hangszereket, hangszeregyütteseket nem, vagy alig lehetett hallani. Nem süketültünk meg a fortisszimóktól, viszont süketnek éreztük magunkat a III. Leonóra nyitány és a zongoraverseny mezzofortéi és pianói alatt. A B-dúr zongoraverseny viszonylag ritkán hallható a másik négyhez képest. A választás kimondottan szerencsés volt. Ez a darab jól állt az ifjú szólistának, akit először volt alkalmam hallani.

Ránki Fülöp Martonvásár, 2013 Ránki Fülöp stílusosan, jó ízléssel, természetesen – és amennyire hallottam a darabból – igen jól zongorázott. Hogy a szép nyári estén egy fekete pólóingben ült le hangszeréhez? Szerintem ebben sem volt semmi polgárpukkasztó manír. Öltözéke egyéniségéhez illő volt. A tizennyolc éves, sokoldalúan tehetséges fiatalember abszolút hiteles személyiség. Hogy a hangszeres karrierépítésben előny, vagy hendikep-e az hogy valaki Klukon Edit és Ránki Dezső fia, azt nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy Kocsis Zoltán nem az egykori jó barát és pályatárs fiát kérte fel személyében, hanem a tehetséges fiatalembert. Az elmúlt évtizedben ugyanis a Kocsis által vezényelt martonvásári koncerteken, a versenyművek szólistái tizennyolc és huszonöt közötti tehetséges ifjak voltak.

A versenymű befejezése után – ez is az utóbbi évtized újítása – szünet nélkül folytatták a hangversenyt. Így, húsz perccel előbb érkezett el A dicsőséges pillanat. Beethoven kantátája opusz szám szerint a 136-os, amiből arra következtethetnénk, hogy a szerző legkésőbbi korszakából, már a vonósnégyesek után született. Megvallom, én is gyanútlan voltam, de furcsálltam, hogy a szerzőnek ezt művét még hallomásból sem ismerem. Számomra is most derült ki, hogy az 1814-es esztendő terméséről van szó és Beethoven felkérésre komponáltra a kantátát. A mű szövegkönyvét Aloys Weissenbach írta, és Joseph Karl Bernard dolgozta át. Az alkalom, amire a kantáta született, az 1814-ben megnyitott Bécsi Kongresszus volt. Lehet, hogy Beethoven az Eroica szimfónia ajánlásának összetépése, majd a francia katonák bécsi tartózkodása, és számos barátjának időleges emigrálása miatt, olyan mértékben csalódott Napóleonban, hogy egy ilyen mű megkomponálásának volt valami érzelmi motivációja is. Beethoven Bécsben élt, Ausztriának pedig különösen borzalmas és megalázó lehetett a napóleoni háborúk időszaka. Számomra mégis furcsa a kor legnagyobb zeneszerző-tekintélyének ilyen – még ha felkérésre is – politikai szerepvállalása. Beethoven persze a legnagyobb szerzők egyike, aki valaha is komponált. A szövegkönyvtől függetlenül is, ez a zene van olyan jó, hogy megismerése nem értékelte le a szerzőt. Ráadásul a nagyobb apparátusnak köszönhetően ez a darab,(szemben a versenymű kamaraterem igényével) még valamelyest elbírta a sziget katasztrofális akusztikus viszonyait is. Az énekes szólisták mindegyike tetszett. A vonatok hangja nekik, így fütty nélkül, gondolom kevésbé. A Nemzeti Énekkarnak ártott legkevesebbet a pocsék akusztika, ezzel a hanganyaggal közel annyira élvezhetőek, mintha teremben lépnének fel. A kantáta végén a gyerekkórus is megszólalt. (Nem túl eredeti dramaturgia.) Thész Gabriella viszont, igen rövid idő alatt, ismét kiváló munkát végzett.

Kocsis Zoltán Martonvásá, 2013

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Lesták Bedő Eszter, Molnár Noémi, Nagy Gabriella, Pilz János, Szlávik Zsuzsanna, Gulyás Emese (barokk hegedű, barokk brácsa), Oláh Gyöngyvér (barokk hegedű, barokk brácsa)
Reinhardt Nikoletta (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba, barokk cselló), Kertész György, Mahdi Kousay (barokk cselló)
Sipos Csaba, Lévai László, barokk bőgő, Csalog Benedek (barokk fuvola), Farkas Gergő (barokk fagott), Hara Fruzsina (barokk trombita), Sztán Attila (barokk harsona), Herboly László (ütőhangszerek), Tokodi Gábor (lant, gitár), Dinyés Soma (csembaló, orgonapozitív)
Csizmadia Angelika, Varga Judit (csembaló)
"Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken"
CASTELLO: Sonata concertata, Libro II, No. 12
CORELLI: D-dúr triószonáta, Op. 1, No. 12
TELEMANN: G-dúr triószonáta, TWV 42:g1
J.S. BACH: C-dúr triószonáta, BWV 1037
BIBER (?): Sonata a tre, C App. 117
JOHANN RÖSNMÜLLER: Sinfonia seconda
BIBER: C-dúr szonáta (Sonatae tam aris quam aulis servientes IV.)
BIBER: a-moll szonáta (Fidicinium sacro-profanum VI.)
BIBER: g-moll szonáta (Sonatae tam aris quam aulis servientes X.)
JARZEBSKI: Sentinella
VEJVANOVSKY: g-moll szonáta
SCHMELZER: Lengyel dudák
SCHMELZER: Sonata a cinque

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

MASCAGNI: Parasztbecsület; Messa di gloria
Koncertszerű előadások
A mai nap
született:
1814 • Egressy Béni (Galambos Benjámin), zeneszerző († 1851)
elhunyt:
1991 • Willi Boskovsky, karmester (sz. 1909)