vissza a cimoldalra
2018-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61171)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2935)
Lisztről emelkedetten (923)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Élő közvetítések (7461)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1121)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Halhatatlan kedves, hallhatatlan zenemű - Martonvásár 2013
- szike -, 2013-07-26 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán Martonvásár, 2013 2013.07.20. Martonvásár
Beethoven: III. Leonóra-nyitány, op. 72
Beethoven: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19
Beethoven: A dicsőséges pillanat, op. 136 - kantáta

Ránki Fülöp (zongora),
Szabóki Tünde (szoprán),
Csereklyei Andrea (szoprán),
Horváth István (tenor),
Cser Krisztián (basszus),
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás),
Gyermekkórus (karigazgató: Thész Gabriella)

vez.: Kocsis Zoltán

*

Jó tíz évvel ezelőtt a beszámolómban úgy találtam fogalmazni, hogy Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetése, észrevehetően keresik azokat a lehetőségeket, melyekkel megújítható, korszerűsíthető a martonvásári hangversenysorozat. Mélyreható változások ugyan azóta sem történtek, de minden bizonnyal az elmúlt évtized apró módosításainak is köszönhető, hogy a „teltház” mindig biztosított a szigeten, a közönség nagy része a koncertek végeztével általában elégedetten távozik.

A hatvanas-hetvenes években a három martonvásári hangversenyt időben széthúzták. Akkoriban az első koncertre június végén, a másodikra július második felében, a harmadikra pedig, augusztus közepén került sor. A korabeli életritmusnak ez tökéletesen megfelelt. Nyáron a színházak és koncerttermek egyaránt zárva voltak. A színészek, a muzsikusok szabadságukat töltötték, vagy üdülőhelyeken hakniztak. Martonvásár egyfajta „kultúrigényt” elégített ki. A közönség vágyott valami klasszikusra, az előadók viszont azt hiszem kevésbé. A korabeli szemléletet az uborkaszezonos koncerttel kapcsolatban jól szemlélteti az a beszélgetés, ami állítólag Ferencsik János akkori főzeneigazgató-karnagy és Szebenyi János az ÁHZ hajdani első fuvolása között zajlott. Azt, hogy ez a telefonbeszélgetés hogyan lett közkincs, vagy egyáltalán megtörtént-e, és ha igen, akkor pontosan így hangzott-e el minden, most ne firtassuk. Lényeg, hogy tömören kifejezi, hogy a vezető muzsikusok, hogyan gondoltak ezekre a nyári hangversenyekre. Szebenyi felhívta Ferencsiket és a következő kérdést szegezte neki: Ki lesz a fuvolista hétvégén Martonvásáron? Erre Ferencsik visszakérdezett: - Nem mindegy magának, hogy ki játszik a kabócáknak?
Kabócával ugyan még nem találkoztam a parkban, medvehagymával, denevérrel igen, a vonatfütty pedig, az új vonatok megjelenéséig, minden alkalommal elidegeníthetetlen része volt a zenei produkciónak.

Manapság kulturális uborkaszezonról nem beszélhetünk, mi több, nyaranta fesztiváldömping van. Az NFZ is évek óta fesztiválszerűen, három egymást követő szombatra, délutáni kedvcsináló kamarakoncerttel rendezi meg a hangversenysorozatot. Annak érdekében, hogy még többen beférjenek a „Beethoven” szigetre, a terület bérlői évek óta hátra betesznek egy nézőtéri emelvényt. Aki oda kap jegyet - most én is a „szerencsések” közé kerültem – kakasülő ide, vagy oda kitűnően lát (amennyiben jó a szeme), de hallani keveset hall, ami szerény véleményem szerint egy koncerten nem feltétlen előny.

A Kocsis Zoltán vezényelte zenekar esetében mindenképpen észrevehető gond, mert a karmesterre már ifjú zongorista korában jellemző volt, az analitikus, láttató zenélés, amivel kevésbé gyakorlott zenehallgatóknak képes bemutatni olyan szólamokat, melyeket ők, nem biztos, hogy érzékelnének. Nos, a martovásári „akusztika” ezt nem teszi lehetővé. Bizonyos hangszereket, hangszeregyütteseket nem, vagy alig lehetett hallani. Nem süketültünk meg a fortisszimóktól, viszont süketnek éreztük magunkat a III. Leonóra nyitány és a zongoraverseny mezzofortéi és pianói alatt. A B-dúr zongoraverseny viszonylag ritkán hallható a másik négyhez képest. A választás kimondottan szerencsés volt. Ez a darab jól állt az ifjú szólistának, akit először volt alkalmam hallani.

Ránki Fülöp Martonvásár, 2013 Ránki Fülöp stílusosan, jó ízléssel, természetesen – és amennyire hallottam a darabból – igen jól zongorázott. Hogy a szép nyári estén egy fekete pólóingben ült le hangszeréhez? Szerintem ebben sem volt semmi polgárpukkasztó manír. Öltözéke egyéniségéhez illő volt. A tizennyolc éves, sokoldalúan tehetséges fiatalember abszolút hiteles személyiség. Hogy a hangszeres karrierépítésben előny, vagy hendikep-e az hogy valaki Klukon Edit és Ránki Dezső fia, azt nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy Kocsis Zoltán nem az egykori jó barát és pályatárs fiát kérte fel személyében, hanem a tehetséges fiatalembert. Az elmúlt évtizedben ugyanis a Kocsis által vezényelt martonvásári koncerteken, a versenyművek szólistái tizennyolc és huszonöt közötti tehetséges ifjak voltak.

A versenymű befejezése után – ez is az utóbbi évtized újítása – szünet nélkül folytatták a hangversenyt. Így, húsz perccel előbb érkezett el A dicsőséges pillanat. Beethoven kantátája opusz szám szerint a 136-os, amiből arra következtethetnénk, hogy a szerző legkésőbbi korszakából, már a vonósnégyesek után született. Megvallom, én is gyanútlan voltam, de furcsálltam, hogy a szerzőnek ezt művét még hallomásból sem ismerem. Számomra is most derült ki, hogy az 1814-es esztendő terméséről van szó és Beethoven felkérésre komponáltra a kantátát. A mű szövegkönyvét Aloys Weissenbach írta, és Joseph Karl Bernard dolgozta át. Az alkalom, amire a kantáta született, az 1814-ben megnyitott Bécsi Kongresszus volt. Lehet, hogy Beethoven az Eroica szimfónia ajánlásának összetépése, majd a francia katonák bécsi tartózkodása, és számos barátjának időleges emigrálása miatt, olyan mértékben csalódott Napóleonban, hogy egy ilyen mű megkomponálásának volt valami érzelmi motivációja is. Beethoven Bécsben élt, Ausztriának pedig különösen borzalmas és megalázó lehetett a napóleoni háborúk időszaka. Számomra mégis furcsa a kor legnagyobb zeneszerző-tekintélyének ilyen – még ha felkérésre is – politikai szerepvállalása. Beethoven persze a legnagyobb szerzők egyike, aki valaha is komponált. A szövegkönyvtől függetlenül is, ez a zene van olyan jó, hogy megismerése nem értékelte le a szerzőt. Ráadásul a nagyobb apparátusnak köszönhetően ez a darab,(szemben a versenymű kamaraterem igényével) még valamelyest elbírta a sziget katasztrofális akusztikus viszonyait is. Az énekes szólisták mindegyike tetszett. A vonatok hangja nekik, így fütty nélkül, gondolom kevésbé. A Nemzeti Énekkarnak ártott legkevesebbet a pocsék akusztika, ezzel a hanganyaggal közel annyira élvezhetőek, mintha teremben lépnének fel. A kantáta végén a gyerekkórus is megszólalt. (Nem túl eredeti dramaturgia.) Thész Gabriella viszont, igen rövid idő alatt, ismét kiváló munkát végzett.

Kocsis Zoltán Martonvásá, 2013

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Zeneakadémia megújult orgonája
Nyilvános családi rendezvény

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Gál-Tamási Mária, Gátay Tibor, Illési Erika, Mózes Anikó, Bodó Antónia (hegedű), Csoma Ágnes, Polónyi István (brácsa), Kertész György, Liptai Gabriella, (cselló), Kovalszki Mária, Taraszova Brigitta (zongora)
HAYDN: D-dúr („A pacsirta”) vonósnégyes, Op. 64, No. 5
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
BRAHMS: f-moll zongoraötös, Op. 34

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

The King's Singers:
Patrick Dunachie, Timothy Wayne-Wright
Julian Gregory
Christopher Bruerton, Christopher Gabbitas
Jonathan Howard
The King's Singers
16:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Zhang Márkó, Radnóti Róza (zongora), Kapor Andrej (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Szilasi Dávid (zongora)
BEETHOVEN: Hét variáció egy Mozart témára WoO 46 “Bei Männern welche Liebe fühlen”
SCHUMANN: Adagio és Allegro Op. 70.
DEBUSSY: Szonáta csellóra és zongorára
CHOPIN: g- moll ballada op 23.
LISZT: E-dúr Legenda
GRIEG: Norvég tánc Op.35 No.1
DVOŘÁK: Szláv tánc Op.72 No.2
RACHMANINOV: Orosz dal Op.11 No.3
BRAHMS: Magyar táncok No.2, No.1

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: V. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)