vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2733)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (581)
Operett, mint színpadi műfaj (3605)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2530)
Élő közvetítések (7199)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (845)
Erkel Színház (9289)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tanmese egy balul sikerült Wagner-lemez kapcsán
- zéta -, 2013-07-09 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Jonas Kaufmann | Wagner Jonas Kaufmann | Wagner
Jonas Kaufmann, Markus Brück
Orchester & Chor der Deutschen Oper Berlin
Donald Runnicles
UNIVERSAL 478 5189

Pedig a jó szándék megvolt bennem. Felejtsük el a múltat, hagyjunk minden korábbi Wagner-tenort, koncentráljunk egyes egyedül a jelenre, a ma hősére. És egy nagy levegőt véve betettem a lejátszóba Jonas Kaufmann mostanában megjelent CD-jét, melyben Wagner operarészleteit és dalait énekli zenekari kísérettel. És összeszorított fogakkal meg se szólaltam, amíg a végére nem értem.

Három énekest hallottam gyors egymásutánban. A forték régivágású hangon szólaltak meg, úgy 70-80 év távlatából, talán Max Lorenz lehetett. A mezza voce egészen könnyen felismerhető, hiszen itt van a fülünkben naponta: Plácido Domingo. A harmadikon, a piano hangokon sokat kotlottam, mert kicsit ismerős volt egyes régizenei felvételekről a nyávogós kontratenor, de végül inkább nem sértek meg senkit a tippeléssel. Hogy a lemezen Jonas Kaufmann énekelt? Hát igen, pont itt a bibi… A felvételt tavaly szeptemberben követték el Berlinben, s a booklet tanulsága szerint tényleg végig Jonas Kaufmann állt a mikrofonok mögött.

Az első szám a Kard-monológ A walkürből („Ein Schwert verhieß mir der Vater”). Az előadás nagyjából megfelel az előadói hagyományoknak, mint később kiderült, ez annyira nem is természetes. Kicsit recsegős, picit öreges tenort hallunk, leszorított gégével megszólaltatott, de kétségkívül hősies hangot, némileg darabosan, s enyhe tájszólással. Ha ez menne végig az egész lemezen, egy szót sem szólnék. Talán kicsit piszkálnám a végletekig lelassult tempót, a fénytelen magasságot. Viszont néha váratlanul bizsergetően meleggé vált ez a hang, igaz ugyanekkor kicsit tisztátalanná is.

Ugyanez volt a második számnál, Siegfried II. felvonásbeli monológjában, az Erdőképben. Eddigre beazonosítottam a bizsergető hangot is (ilyenkor váltott át Lorenz Domingoba). Azt hittem, nagyjából tudom, mi vár rám a lemez hátralévő részein is. De nem.

Rienzi híres imája felborította az előzetes várakozásokat. Az „Allmächt’ger Vater” úgy szólalt meg, mint egy gyáva nyüszítés. Egy tartás nélküli hang, egy depressziós, alárendelt személyiség sápadt és félénk susogása a kápolna sarkában. De Rienzi nem beosztott, hanem hadvezér! És bármennyire nem akartam, elém tolakodott James King pazar és félelmetes előadásában ugyanez az ima.

A Tannhäuser Római elbeszélésében a helyzet csak tovább romlott. Kaufmann a végletekig variálta a három hangütést, olykor egy frázison belül. Teljesen figyelmen kívül hagyta a Szerző instrukcióit, a zenekar hangszerelését, egyes dallamívek felépítését éppúgy, mint az előadói hagyományt. Önhatalmúan úgy szabta át Wagner remekét, ahogy az neki az adott pillanatban a legjobban esett. És valahol itt vált világossá, hogy ez az előadásmód nem más, mint a saját képességek és a darab önkényes szintézise.

Előfordulhatott volna ilyen előadás 30-40 éve? Aligha, bár első jelei már akkor feltűntek. Emlékszem egy Lohengrinre, melyet Siegfried Jerusalem abszolvált az Erkel Színházban, a kényesebb részeken olyan tempóban süvített át, mintha félt volna, hogy lekési a Ferihegyi csatlakozást. Morgott is Faragó András, hogy „már Bayreuthban is operett-tenorok léphetnek fel”.

Nem elszigetelt jelenséggel állunk tehát szemben, ha jól belegondolunk, ma is nap mint nap találkozunk hasonlóval élőben és felvételről. Az Operaház idei Wagner-bemutatóján egy nem különösebben ismert Erik verte ki a biztosítékot sokaknál, pedig nem csinált mást, mint most Kaufmann (persze némileg gyengébb kivitelben): a saját hangi képességeinek megfelelően dudorászta el a vadász szólamát, jóindulatú karmesteri asszisztenciával. Sőt, a múlt hónapban – indiszpozíciónak álcázva – a szintén Bayreuthot megjárt Klaus Florian Vogt művelte ugyanezt A nürnbergi mesterdalnokokban, háromszor is.

Nyugodtan tekinthetjük tehát világjelenségnek Jonas Kaufmann megoldásait. Olyan énekesek, akik negyed-félévszázada maximum comprimario szerepkörben próbálhatták ki magukat az operaszínpad világában, ma főszerepekben virítanak komolynak hitt helyeken. De persze a szólam ellenkezik, ilyenkor jön a lassítás, a dallam elhúzása, az ívek földarabolása.

Kaufmann Tannhäusere a Római elbeszélésben nem egy megtisztult lélek meghasonlása, hanem egy sima mezei hiszti. Önkényes lassítgatásokkal, forték és pianissimók, crescendók és decrescendók ad hoc váltakozásával. Persze mindez nem lehetne, ha lenne egy határozott dirigens, aki azt mondaná, hogy „nem, tessék úgy énekelni, ahogy a kottában írva vagyon”. Biztos van ilyen is, de Donald Runniclest nem ebből a fából faragták. Avatott kezű mester lehet egyébként, hiszen a zenekari előjátékokban pompás és gyönyörű megoldásokkal rukkolt elő a berlini Deutsche Oper Zenekara élén.

A nürnbergi mesterdalnokokból Walter bemutatkozása („Am stillen Herd”) szintúgy felemásra sikeredett. Kaufmann édelgő finomságú frazírozása a szerep és a szituáció abszolút figyelmen kívül hagyásával jöhetett csak létre. Walter lovag idegenek előtt nyilvánvalóan nem ilyen nyálasan mutatkozna be.

A legegységesebb produkciót a Lohengrinben kapjuk. A Grál-elbeszélés és az (ősváltozat szerint) azt követő jelenetben Kaufmann viszonylag homogén hangképzést használ. Ez a produkció sem teljesen mentes a kaufmanni maníroktól, de az előadásmód összességében jóval közelebb áll a Wagner által megteremtett figurához, mint az előbbiek. Az ősváltozattal kapcsolatosan azért hangoztatnám szkepszisemet: a rövid részlet alapján nem érzem tévedésnek, hogy a komponista átdolgozta a jelenetet.

Ugyanúgy nem gondolom értelmetlennek, hogy a Wesendonck-dalokat eleddig szinte kizárólag hölgyek énekelték, s nyilván oka volt, hogy nem tűzte repertoárjára Windgassen, Svanholm, Suthaus és a többiek, ellenben előszeretettel énekelte Flagstad, Nilsson, Crespin vagy Christa Ludwig. A szöveg ugyan nem egyértelmű, de a dallamvezetés annál inkább női hangot kíván.

Kaufmann persze itt sem fukarkodik a feminin megoldásoktól (nem is teljesen értem a női rajongókat, de ebbe ne menjünk bele), de az előadás nem lett ettől szenvedélyesebb, hanem csak unalmasan édelgő. A dalok alig szólnak valamiről, mindössze énekesünk meglehetősen felületes dallamkezeléséről.

Félreértés ne essék, pontosan értem, hogy Jonas Kaufmann ma sláger. Szeretik és megveszik százezrek, akkor pedig adni kell. Nem lenne tehetségtelen amúgy, Oberon-lemezéért magam is lelkesedtem, de tényleges szerepköre fényévekre van Wagner főszerepeitől. Olyan énekes tehát, akit saját belső jóízlése nem tart vissza olyan megoldásoktól, melyek az őt megelőző cirka százötven évben egyszerűen nem voltak szalonképesek.

És a divat diktál, már látom a hamarosan megjelenő Wagner-operák főszerepeiben. Jól mutatnak majd a kirakatban Andrea Bocelli Trubadúr- és Bajazzók-felvétele mellett.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)