Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

A mutatványos és a művész (A BFZ Csajkovszkij/Bruckner hangversenye)

2013-07-01 10:00:59 - dni -

Takács-Nagy Gábor 2013. június 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, op. 23
Bruckner: IV. (Esz-dúr, "Romantikus") szimfónia

Budapesti Fesztiválzenekar
Közreműködik: Danyiil Trifonov - zongora
Vezényel: Takács-Nagy Gábor

*

A b-moll zongoraversenyről valahogy úgy él a tudatalattimban, mintha túl sokszor hallottam volna, pedig hangversenyen biztosan nem volt hozzá szerencsém az utóbbi néhány évtizedben. Nem túl tartalmas opusz, se nem magas röptű, se nem mélyen szántó, de hát erről szól a műfaj. Egy fiatal, versenygyőztes szólista megmutathatja rajta, hogy mit tud.
A második félidőre szánt Brucknert nagyon kevesen képesek egyáltalán elfogadhatóan előadni. Nem árt, ha van hozzá egy remek zenekar, de a karmester még fontosabb, talán sehol nem múlik rajta olyan sok, mint itt.

Sokáig úgy nézett ki, hogy beválik a műsorterv, Trifonov mindent megcsinált, amit meg kellett csinálni. Tudott gyorsan és hangosan zongorázni, és a pianisszimókat is megtanulta, gyanítom, hogy a gesztusokkal és az arckifejezéssel együtt...

Mi tagadás, kissé modorosnak tűnt, de hát ez a zongoraverseny magában is elég modoros, ő pedig, mint tehetséges, fiatal zongoraversenyző, megfelel a darab támasztotta követelményeknek.

Talán szerencsésebb lett volna, ha egyáltalán nem játszik ráadást, pláne hármat...

Az a zeneiség és kifejezőerő, amivel Trifonov nem rendelkezik, nem hiányzott feltétlenül a Csajkovszkij zongoraversenyből. De a Schumann dal-átiratból annál inkább. A Fledermaus parafrázis pedig már inkább volt cirkuszi mutatvány, mint hangszeres művészi teljesítmény. Mint amikor egy részeg házibuliban valaki fölfedezi a zongorát a sarokban...

A versenymű alatt arra gondoltam, hogy zongorázni már tud, zenélni pedig még megtanulhat. Nos, a ráadások alatt nyilvánvalóvá lett, hogy nem fog. Egyrészt, ezekben darabokban erre nem mutatott különösebb tehetséget, másrészt pedig miért is fárasztaná magát, amikor a közönség így is hangosan bravózva ünnepelte. A szünetben elég rossz hangulatban levegőztünk a teraszon. Tényleg ennyire fogékonyak vagyunk a tartalmatlan handabandázásra, a szemfényvesztésre?

Mindenesetre abban biztosak voltunk, hogy a második félidő előadóinak már semmi esélyük arra, hogy hasonlóan tartalmatlan csillogással kápráztassanak el bennünket. A Bruckner már nem csak a manuális képességeket teszi próbára, egy virtuóz mutatványos itt már nem él meg.

A karmesternek szemlélődőnek, türelmesnek, ugyanakkor szenvedélyesnek kell lennie. Ellentmondó követelmények, melyeknek tényleg csak a bölcs, a dolgokat felismerni és áttekinteni képes muzsikus felelhet meg. Lehet, hogy Celibidache esetében a zen volt a kulcs? Ő tényleg képes volt kivárni, amíg megtörténnek a dolgok.

Vagy a másik kedvenc Bruckner-interpretátor, Eugen Jochum, aki szinte egy német beamter szerénységével engedte, hogy magától ragyogjon fel a zene?

Azt hiszem Takács-Nagy Gábor titka a kamarazenész múltjában van. Külsőségeiben, a pálca nélküli vezénylésben is érezhető, hogy most sem tekinti magát karmesternek, legalábbis a szó közkeletű értelmezése szerint.

Azt hiszem, Bruckner zenéje pontosan azért nehéz sokaknak, mert – irodalmi párhuzammal élve - kevéssé hasonlít a versre. Nem feltétlenül fontos eleme a versszak-tagolás, a rím és a refrén, illetve hasonlók. Bruckner sokkal inkább próza.

Próza, a maga terjedelmes, néha körülményes, de logikusan haladó módján és a műalkotás végül bennünk, a mi értelmünkben születik meg.

A Budapesti Fesztiválzenekar, Takács-Nagy Gábor vezetésével „csak” felolvasták ezt a szimfóniát. Kifogástalanul artikulálva és érthetően.

Ez az előadás, különösen az első félidőben hallottak után, rendkívüli mód jól esett. Nagyon hálás vagyok érte.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.