vissza a cimoldalra
2019-02-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (225)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4223)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Társművészetek (1289)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

modern eszement rendezesek (241)
Kolonits Klára (1085)
Edita Gruberova (3073)
Balett-, és Táncművészet (5611)
Élő közvetítések (7723)
Erkel Színház (9680)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3138)
Franz Schmidt (3276)
A MET felvételei (128)
Momus-játék (5607)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1591)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (161)
Lapról játék (1)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1280)
Belcanto (917)
Diana Damrau (438)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Auer Trió:
Fülei Balázs (zongora), Kováts Péter (hegedű), Varga István (cselló)
SCHUBERT: B-dúr trió, D 898
SCHUBERT: Esz-dúr trió, D 929

18:30 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

I Bassifondi:
Simone Vallerotonda (theorba, gitár, művészeti vezető), Stefano Todarello (lant, gitár), Gabriele Miracle (ütőhangszerek)
FOSCARINI: Gagliarda francese; Passacaglio sopra la lettera del O; Aria di Firenze per la A e C
KAPSBERGER: Toccata II; Sfessania; Passacaglia; Colascione
CARBONCHI: Scaramanzie; Mariona
BARTOLOTTI: Passacaglia per la D
CORBETTA: Passacaglia per la X
PICCININI: Partite sopra quest’aria francese detta l’Alemana (Corrente)
SANZ: Jacaras
MURCIA: Folias gallegas; Zarambeques o Muecas; Cumbées; Tarantelas

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Catherine Nardiello (zongora), Litván Erika (hegedű)
Giusto Kamarazenekar
vez: Tőri Csaba
SUGÁR REZSŐ: Rondó zongorára és vonósokra
HARRI WESSMAN: Concertino nr. 2 zongorára és kamarazenekarra
MENDELSSOHN: d-moll versenymű hegedűre és vonósokra
ERNEST BLOCH: Concerto Grosso vonósokra és zongorára

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Isabelle Faust (hegedű)
Gürzenich Zenekar, Köln
Vezényel: François-Xavier Roth
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
MAHLER: V. (cisz-moll) szimfónia

19:30 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Bognár Szilvia (ének), Kónya István (lantok), Bede Péter (furulyák)
Bálint napi koncert - „Egy szép táncot jókedvemből”

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rost Andrea, Sebestyén Miklós, Rab Gyula
Purcell Kórus
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
HAYDN: A Teremtés Hob. XXI:2

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Baráti Kristóf (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hartmut Haenchen
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, op. 77
SOSZTKOVICS: VIII. (c-moll) szimfónia, op. 65
19:00 : Sülysáp
Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár

Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
ROBERT FUCHS: D-dúr Szerenád
SCHUBERT: Serenade D 957
CSAJKOVSZKIJ: C-dúr vonósszerenád
A mai nap
született:
1571 • Michael Praetorius, zeneszerző († 1621)
1937 • Peskó Zoltán, karmester
1947 • John Adams, zeneszerző
1975 • Bársony Péter, brácsás
elhunyt:
1621 • Michael Praetorius, zeneszerző (sz. 1571)
1857 • Mihail Ivanovics Glinka, zeneszerző (sz. 1804)
1885 • Leopold Damrosch, karmester (sz. 1832)
1981 • Karl Richter, karmester (sz. 1926)