vissza a cimoldalra
2019-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2945)
OperaDigiTár (34)
Erkel Színház (10389)
Opernglas, avagy operai távcső... (20360)
modern eszement rendezesek (336)
Bánk bán (2973)
Élő közvetítések (8264)
Nagy koncertek emlékezete (37)
Zenei események (1005)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1364)
Help me! (1106)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3525)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1814)
Franz Schmidt (3464)
Palcsó Sándor (273)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7233)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Sean Shibe (gitár)
"Halk húrok"
OSWALD: 1. divertimento (Sean Shibe átirata gitárra)
Lantművek a Wemyss, Balcarres, a Straloch és a Rowallan kéziratból (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: From Galloway (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: Since It Was the Day of Preparation – Motet I (Sean Shibe átirata gitárra)
MAXWELL DAVIES: Farewell to Stromness (Sean Shibe átirata gitárra)
STEVE REICH: Electric Counterpoint
JULIA WOLFE: LAD (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
DAVID LANG: killer (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
21:00 "Kóda" Beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:00 : Budapest
Duna Palota

Radnai Róbert (brácsa)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ligeti András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"A változatosság gyönyörködtet"
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op.48
DÁVID GYULA: Brácsaverseny (1950)
SCHUMANN: 4. (d-moll) szimfónia, op.120

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Faludi Judit (cselló), Szenthelyi Krisztián (ének)
Kautzky Armand (színművész)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
Vezényel: Werner Gábor
"Adventi koncert"
VIVALDI: h-moll csellóverseny
HÄNDEL: Dignare Domine
VERDI: Non t’accostare
CORELLI: Karácsonyi concerto
WOLF PÉTER: Ave Maria
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő – Hattyúk tava balettfantázia csellóra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Louis Schwizgebel (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Mischa Damev
"Faunok és szellemek"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
SAINT-SAËNS: 2. (g-moll) zongoraverseny, op. 22
ELGAR: 2. (Esz-dúr) szimfónia, op. 63

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)