vissza a cimoldalra
2019-10-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7223)
Simándy József - az örök tenor (630)
Bende Zsolt (157)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3451)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2679)
Opernglas, avagy operai távcső... (20323)
Rost Andrea (2047)
Erkel Színház (10327)
Momus-játék (5741)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1778)
Franz Schmidt (3434)
Plácido Domingo (910)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1357)
Élő közvetítések (8191)
Kolonits Klára (1134)
Operett, mint színpadi műfaj (4081)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László – OperaKaland
ismétlés: 16:00

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Szalai Éva - zongora
moderátor: Tóth Endre, zenetörténész
"Klasszikus kortársak - Kortárs klasszikusok" 2/1
DERECSKEI ANDRÁS: Etude No. 3 (ősbemutató)
LIGETI GYÖRGY: Étude No. 5 „Arc-en-ciel”
DERECSKEI ANDRÁS: Prelude No. 3 (ősbemutató)

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

"Mester és tanítványai"
Hőna Gusztáv harsonaművész növendékeinek hangversenye
FOX: Fanfar for Trombones
GABRIELI: Sonata Pian e Forte m: összes hallgató
NINO ROTA: Concerto per Trombone előadja: Czirok Zoltán
KOCSÁR: Tavaszköszöntő Fanfár
SCHNYDER: Sub Zero előadja: Sztranyák Dávid
SZŐLLŐSY: Quartet per Tromboni
DEFAYE: À la manière de Debussy
LEBEGYEV: Concertino Basszus Harsonára
HIDAS: Hét Bagatell 12 harsonára – 4 tétel

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kővári Eszter Sára, Antal Lívia (szoprán), Szakály Ágnes (cimbalom),
Rozmán Lajos (klarinét), Ferenczy Endre (hegedű, koncertmester),
Horváth Zoltán, Demény Balázs (zongora), Csergő Domokos (vibrafon), Laczkó Róbert, Viola Gábor (színész, bariton), Bardon Tony (tenor), Sándor Árpád (basszus), Bogdán Zsolt (színész, narrátor), Szent Efrém Férfikar, Bubnó Tamás (karmester), A Kolozsvári Magyar Opera Kamarazenekara, Incze Gergely Katalin karmester, Bogdán Zsolt, Demény Attila, rendező
"Demény Attila szerzői estje"
DEMÉNY ATTILA: Tíz zongoradarab
DEMÉNY ATTILA: Öt dal (szoprán hangra és klarinétra Weöres Sándor versei nyomán)
DEMÉNY ATTILA: Csontváry és Kafka találkozása (szoprán hangra, hegedűre, vibreafonra és zongorára Szőcs Géza verse nyomán)
DEMÉNY ATTILA: Négy bagatell (szoprán hangra és cimbalomra Szőcs Géza versei nyomán)

20:00 : Budapest
Németajkú Református Gyülekezet

Mészáros Zsolt Máté (orgona)
Dobra János és a Budapesti Tomkins Énekegyüttes
"Négy Generáció"
SZŐNYI ERZSÉBET: 42. zsoltár
19:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

Szecsődi Ferenc (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
BACH: d-moll kettősverseny BWV 1043
BACH-HUBAY: Ária a „G” húron
MOZART-KREISLER: G-dúr rondó
SARASATE: Faust fantázia
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád
LISZT: 2.magyar rapszódia
A mai nap
elhunyt:
1568 • Jacques Arcadelt, zenesezrző (sz. kb. 1504-1505)
1985 • Emil Gilelsz, zongorista (sz. 1916)
1990 • Leonard Bernstein, karmester, zeneszerző (sz. 1918)