vissza a cimoldalra
2018-11-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61310)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4092)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6693)
Operett, mint színpadi műfaj (3760)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4371)
Kimernya? (2804)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)
Franz Schmidt (3220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1527)
Simándy József - az örök tenor (557)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2967)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1153)
A nap képe (2106)
Ilosfalvy Róbert (820)
musical (179)
Élő közvetítések (7501)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (58)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tanári (William Butt Bach-lemezéről)
Balázs Miklós, 2013-04-15 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

William Butt, Bach Cello Suites William Butt

Bach J.S.: Cello Suites
2 CD
Warner Classics
825646542277

Azt mondják, a mikrofon nem hazudik. Neki nem is kell, arra ott van a keverőpult, azt éppen erre találták ki. Hogy hazudjon, lódítson, füllentsen szemérmetlenül. Ha „lecsúszik” egy hang, azt mondja a hangmérnök: majd „fölhúzzuk”, ne aggódj. Ha félresiklik, semmi gond, bevágjuk a jót a reprízből. Túl száraz az akusztika? Rákapcsoljuk a „zengetőt”. Nem elég snájdig a dinamika? Csak pár gombnyomás és úgy emelkedik fff-ra a ppp, mint a parancsolat. A fülünk már megszokta az ilyen kegyes csalásokat, annyi lemezt hallgatunk, hogy már természetesnek vesszük, hogy a kompresszor működik és teszi a dolgát – sőt, talán el is várjuk.

A koncert persze teljesen más. Az esetleges rossz hangzást betudjuk annak, hogy nem jó helyen ülünk, sokan köhögnek körülöttünk, talán a zengőkamrák beállítása sem optimális és így tovább. Az ún. koncertfelvétel így afféle hibrid. Élő is meg nem is. Élőben rögzíteni persze mindig kockázatos, de sokszor megéri, mert nemcsak olcsóbb, de néha a hangverseny éltető feszültséggel terhes, ihlető légkörét is sikerül megörökíteni. A keverőpult persze ott van a „vonal” végén és, mint mindig, végzi a feladatát, de ez ellen úgysem tehetünk semmit.

Johann Sebastian Bach szólógordonka-szvitjeit lemezre venni minden csellistanövendék álma-vágya, ami rendjén való, ám a tény, hogy mára minden féltehetségű csellista valóra is válthatta az álmát, az már nem akkora élmény. Talán nem is annyira nagy baj, hogy nincsenek már lemezboltok, mert nem kell kerülgetni a sok egyszeri gordonkás leány és fiatalúr unalmas hangicsálásának legújabb plasztik-lenyomatát, melynek valamely kisebb-nagyobb kiadó valami rejtélyes okból esélyt adott.

William Butt angol gordonkaművész nem mai legény, de nem is épp matuzsálem; mivel még saját Wikipedia-szócikke sincs (ahogyan Facebook-profilja sem), így csupán weboldalának erősen hiányos biográfiájából táplálkozhatom. Az, hogy a Royal Irish Academy of Music tanára, nekem nem sokat mond… legfeljebb azt, hogy tanít. Gondolom, csellójátékot. Mindenesetre megpróbálkozik azzal a bravúrral, amivel talán csak kevesen mernének, jelesül, hogy a Bach-szviteket élőben rögzítse, közönség előtt, méghozzá az illusztris St John’s Smith Square-ben, Londonban. Nem ez az úzus, ezt lássuk be. Kényelmesebb egy jól befűtött rádióstúdióba bevackolni és akár húszadszorra is újrakezdeni egy-egy tételt, ha valami nem az igazi – a láncdohányos hangmérnök kolléga meg küldi rá a naftát az üveg mögött. De Butt nem ezen az úton halad, ő vállalja a kockázatot. És nem csupán az élő előadás rizikóját, hanem az utómunkák – meglehet, látszólagos – hiányáét is. Mert ezen a dupla CD-n alig érzem nyomát a keverőpult jótékony „make-upjának”. Mintha a legelső sorban ülnénk, s mintha minden közvetlenül a szemünk-fülünk előtt zajlana, annyira nyers és „egyenes” a hang. Meg lehet szokni pár tétel után, természetesen, de nem könnyű: a hangzás erős, kemény és direkt, mondhatni tolakodó – mintha semminemű szolgálati gépállat sem állna a húrok és hallójárataim közé. Pedig áll. Van keverőpult is nyilván, s van lejátszó, erősítő, kábelek, hangfalak, szobaakusztika, csak mintha kikapcsolták volna őket.

Butt pedig tanárian játszik. De ezúttal a tanári kifejezést nem a mesteri szinonimájaként használom. Ahogy Butt csellózik, abban van valami remetei szigor, valami merev, klasszikus, visszahúzódó, magányos rigorózusság. Úgy hiszem, Butt jó tanár lehet, olyan, aki mindig tudja, mikor lapogassa hátba a növendéket, s mikor suhintsa meg a nádpálcát; más szóval: éppen így képzelek el egy gordonkatanárt. Aki megtanít a hangszeren játszani, elmondja, megmutatja, mit miért és hogyan tedd, de arra nem, hogyan legyél önálló muzsikusegyéniség, hogyan hívd elő azt a belső embert, melyből a saját művészeted fakad, ami hasonlíthatatlanul te vagy. Mindent tud a hangszerről, de nem kérkedik vele, nem használja azokat a szokásos manírokat, melyeket számos mai csellistától hallani, nem él olyan közkedvelt, hatáskereső eszközökkel, melyekkel a legtöbb pályatársa. Pedig széles a spektrum a bájgúnár dzsigoló Zuill Balileytől a puritán Truls Mørkig, hisz százféleképpen lehet jól csellózni. Előbbi attól olyan népszerű, hogy nem restelli a legvadabb romantikus szenvedélyt keverni mindenbe, amihez csak hozzáér, utóbbit azért halmozzák el szuperlatívuszokkal az ítészek, mert szinte aszkétikus önfegyelemmel és példás precizitással játszik – a cinkos mosolyú bel ami, Gautier Capuçon meg valahol a kettő között pilinckázik...

Butt nem illik a sorba. Nem találom a fogást rajta. Nem érzem elég egyéninek, elég karakteresnek, sem elég karcosnak, sem elég kifinomultnak, sem elég ravasznak, sem elég virtuóznak. Nem érzem, hogy valami mondanivalója lenne; mintha csak biflázná a szöveget, de megérteni, magáévá tenni nem célja, pusztán fölmondani a leckét. Semmi önálló lelemény, invenció. S mintha egy szökelléssel átkerült volna a katedra túloldalára. Akit hallunk, egy diák, nem is tanár, s ügyetlen, rossz hangsúlyokkal próbál el-elkülönböző arcot kölcsönözni a sorjázó tételeknek. De valahogy nem megy: a játéka sokszor unalmas, tartalmatlan, erőltetett. Pedig nem játszik rosszul, csak mintha már maga is unná az ezredszer is átismételt kötelező tananyagot. Talán nem hat rá elég ösztönzőleg a hangverseny légköre. Bach mester pedig ezt nemigen tűri. Jó, jó – mondja unottan –, megfelelt – azután hazamegy.
Gyér taps.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"Érzékenység és érzékiség" - az előadói őszinteség stádiumai
CHOPIN: 4 mazurka, Op. 17
LISZT: Bénédiction de Dieu dans la Solitude
CHOPIN: f-moll ballada, Op. 52

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Lucyna Jarząbek (szoprán), László Boldizsár (tenor)
Anna Lasek-Starzec (zongora)
Ének karnyújtásnyira
Szláv dalok és népszerű operaáriák
SZYMANOWSKI: Tizenkét dal Kurpiéből, op. 58 – 1. Lecioły zórazie (A fehér hattyúk), 4. U jeziorecka (A tónál), 7. Ściani dumbek (A sötét erdőben)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 73 – 6. Snova, kak prezhde (Újra egyedül, mint rég)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 63 – 6. O, ditya! Pod okoshkom tvoim (Ó, gyermek! Az ablak alatt)
RACHMANINOV: Tizenkét dal, op. 14 – 11. Vesenniye void (Tavaszi vizek)
SZYMANOWSKI: Három töredék Jan Kasprowicz verseire, op. 5 – 2. Jestem i placze (Szenvedek és sírok)
MONIUSZKO: „Paria! On Paria!” – Neali recitativója és románca a Paria című operából
MOZART: „Temerari! Sortite fuori di questo loco!... Come scoglio” – Fiordiligi recitativója és áriája a Così fan tutte című operából
GOUNOD: „O Dieu! que de bijoux!... Ah, je ris” – Margit recitativója és áriája a Faust című operából
PUCCINI: „Recondita Armonia” - Cavaradossi áriája a Tosca című operájából
PUCCINI: „Donna non vidi mai” - Il Cavaliere Renato Des Grieux áriája a Manon Lescaut című operából
MASSENET: „Il est doux, Il est bon” – Salome áriája a Heródiás című operából
MENOTTI: „To this we've come” – Magda áriája A konzul című operából
PUCCINI: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut című operából
PUCCINI: „Mario! Mario! Mario!” – Tosca és Cavaradossi duettje a Tosca című operából
PUCCINI: „Tu, tu, amore? tu?” – Manon és Des Grieux duettje a Manon Lescaut című operából

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Közreműködik: Kubina Péter (nagybőgő)
Radoslav Šašina (nagybőgő) Dana Šašinová (zongora)
ECCLES: a-moll szonáta
SUK: Pieseň lásky (Liebeslied)
BOTTESINI: Elégia
BOTTESINI: Variációk Paisiello „Nel cor piú non mi sento” című témájára
BRUCH: Kol Nidrei
FAURÉ: Elégia, op. 24
PIAZZOLLA: Kicho
BOTTESINI: Nagybőgő-kettősverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Gál Erika (szoprán), Fekete Attila (tenor), Molnár Levente (bariton)
Aiko Heidi Dillon (hegedű), Világi Áron, Világi Dávid (zongora)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel és előad: Vásáry Tamás
Vásáry Tamás beszélgetős koncertje
A mai nap
született:
1873 • Egisto Tango, karmester († 1951)
1958 • Tony Lakatos, jazz-muzsikus
elhunyt:
1868 • Gioacchino Rossini, zeneszerző (sz. 1792)
1988 • Doráti Antal, karmester (sz. 1906)
1989 • Lakatos Gabriella, balett-táncos (sz. 1927)