vissza a cimoldalra
2020-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4443)
Eiffel Műhelyház (293)
Társművészetek (2082)
Bartók Béla szellemisége (283)
Bartók Béla (1881-1945) (217)
Jazz (80)
Bartók Rádió (780)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (307)
Opernglas, avagy operai távcső... (20660)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62451)
Kimernya? (3772)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4934)
Balett-, és Táncművészet (6037)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1449)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4108)
Franz Schmidt (3691)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tiszta zene (Joshua Bell és az Academy of St Martin in the Fields)
Matheika Gábor, 2013-04-11 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Joshua Bell 2013. április 4.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Academy of St Martin in the Fields
Joshua Bell (hegedű)

BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, op. 77
BEETHOVEN: V. (c-moll) szimfónia, op. 67

Különös, hogy Claudio Abbado egy héttel korábbi koncertjéhez hasonlóan a St Martin in the Fields kamarazenekar és Joshua Bell hangversenyén is kicserélődött a program. Beethoven maradt, de más művekkel, Bruch helyett Brahms került a programba, Mendelssohn pedig a ráadásba száműződött. Az eredeti műsor sem lett volna épp forradalmian újszerű, de a végleges annyira hagyományos, hogy már-már ritka, mint a fehér holló.

Nekem egyébként semmi bajom ezzel. Szívesen bejárom a jól ismert zenei ösvényeket újra meg újra, ha az idegenvezető tud valami újat, érdekeset mutatni az adott műről. Joshua Bell nem csak az est programjában szereplő műveknek adott szárnyakat, de az én napjaimat is bearanyozta, és az élmény sehogy sem akar halványulni.

Nem tudom másként aposztrofálni a produkciót, csak ahogy már a címben is tettem. Bevallom, jómagam általában vevő vagyok szokatlan megoldásokra, a hagyományostól eltérő zenei értelmezésekre, új ötletekre, ha hitelesnek érzem az előadást, ám most épp az volt frissítő erejű, hogy a három darab előadása alatt az örök érvényű szólalt meg tisztán, sallangmentesen, mégis intenzíven és szenvedélyesen. Olyan természetességgel volt jelen a művektől szinte függetlenül a zenélés szabadsága, mint ahogy a fürdőszobában dudorászunk, vagy ahogy gyermekünknek énekelünk. Az élményt persze elsősorban – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – Joshua Bell személyisége, vezető ereje tette dúsgazdaggá. De el ne feledjem megemlíteni az együttes semmilyen máshoz nem hasonlítható hangszínét! Mert persze a nagyhírű zenekar a másik „személyiség”. Nézve, nem csupán hallgatva az egyes muzsikusokat, az az érzésem támadt, hogy hihetetlenül pozitív a közösség lénymagja, ha szabad ilyet mondanom.

A két Beethoven-művet Bell koncertmesteri pozícióból irányította. Ha kellett, pár ütem erejéig vonóját elválasztotta hangszerétől, és az irányításban segédkezett, majd ismét visszatért szólamához. A Brahms-hegedűverseny szólóját természetesen a pódium közepére lépve szólaltatta meg. Szenvedélyes, de minden ízében arányos, az együttes múltjához méltó, és azzal azonosulni tudó tolmácsolást hallottunk. A hatalmas versenymű nem vesztett erejéből a karcsú zenekari létszám, és az ennek megfelelő szellős hangzás ellenére sem. Már ekkor feltűnt, és később Beethoven c-moll szimfóniájában is igazolódott, hogy Bell tudatosan él a kamarazenei hangzás kontúrosabb, élesebb lehetőségeivel, ám eközben kissé visszafogja az erőteljesebb effektusokért felelős timpanit és rézfúvósokat, pont annak érdekében, hogy ne legyen tömören sötét az összhangzás. Nagy önuralom, belátás, urambocsá érettség kell ehhez, mondjuk, egy nagyromantikus lezárásnál. Bell azonban nem kötött kompromisszumot, csak muzsikált, zenekarával együtt.

A Beethoven-művek sem a gigászi hérosz hangján szólaltak meg (persze néha az is kell), hanem épp csak a XIX. századba csöppent klasszikus zeneművekként, lehántva róluk minden rárakódott ragacsos interpretációs hordalékot.

A friss levegő élménye volt ez, a tavaszi napsütésé, amire amúgy is várunk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás István (zongora)
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc


15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Szokolay Ádám - zongora
BARTÓK BÉLA:
Három csíkmegyei népdal zongorára (1907), BB 45b
Zongoraszonáta (1926), BB 88
Válogatás a Gyermekeknek című sorozatból (1908-09), BB 53
Román kolindadallamok (I. sorozat, 1915), BB 67
Szonatina (1915), BB 69
Román népi táncok (1915), BB 68
Táncszvit (1923, 1925), BB 86

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Berecz Mihály (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Ünnepi hangverseny Bartók Béla halálának 75. évfordulóján

Bartók: Táncszvit, BB 86a
Beethoven: 2. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19
Beethoven: Lento assai
Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, BB 114
Élő közvetítés!

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)