vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Allegri: Miserere - nagy kórusművek 2
Dauner Nagy István, 2003-03-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Allegri: Miserere Allegri: Miserere
Frescobaldi, Gabrieli, Marenzio, Nanino, Ugolini
Choir of King's College, Cambridge
Stephen Cleobury, David Willcocks
EMI Classics 5 75876 2

Az EMI új kiadványa nem tartalmaz új felvételeket. Korábban megjelent lemezekből készült kompilációt kapunk kézhez, az eredeti felvételek huszadik, illetve harmincadik évfordulóján. Ez az az eset, amikor eszünkbe sem jutna hiányolni az új művet, az új előadást, az új felvételt!

A megszólaló művek az a capella kórusirodalom aranykorából, és a "fellegvárból" származnak. A korai barokk idején, amikor végre megjelentek a tisztára hangolható, zenekari együttjátékra alkalmas hangszerek, az egyházi zene központjaiban, Rómában és Velencében már ismerték és alkalmazták a kóruskompozícók minden csínját-bínját. Az új stílus, a "seconda prattica" megjelenése előtt Palestrina, majd Frescobaldi, Gabrieli és mások már a nagy összefoglaláson, az "utolsó szón" dolgoztak. Alkotásaik valahogy olyanok a kórusirodalomban, mint a sokvitorlájú klipper a tengeren. Hajózni persze azóta is lehet - mégse ugyanaz...

A lemez fő attrakciója nyilván Gregorio Allegri Miserere Mei-je. Talán az egyetlen olyan "nagy" kórusmű, melynek gyakoribb előadását nem hiányolom a hazai koncertéletből. Van valami tiszteletre méltó és megható abban a törekvésben, amivel az alkotók megpróbálták az igazán ünnepélyes pillanatokra tartalékolni ezt a kilencszólamú kórust. A római Sixtusi kápolnában évente, a nagyhét alkalmával adták elő, és hogy máskor és máshol ne is hangozhassék el, sokáig lemásolni sem volt szabad. Igen, ez az a híres-nevezetes Miserere, amit Mozart állítólag utólag, emlékezetből kottázott le. A tett páratlan bravúr, de a mű himnikus, letisztult egyszerűsége és strófikus szerkezete hallatán nem is elképzelhetetlen.

Az a helyzet, hogy az előadás is megismételhetetlennek tűnik. Nem azért, mert annyira jó volna - bár azért jó, nagyon is jó - hanem mert ugyanakkor egyéni és személyes. A CD nagyobbik felét kitevő Nanino, Allegri, Marenzio, Frescobaldi és Ugolini műveket a Choir of King's College Cambridge adja elő. Olyan fiúkórus, melyre nagyon is jellemző az állandóan fluktuáló szólamok pillanatnyi állapota. Amikor a felvétel készült - éppen húsz éve - a jobbnál is jobb volt. Furcsa elképzelni, hogy a Miserere szólistája, az éteri magasságokat is fátyolosan tisztán megszólaltató srác azóta talán nagyszakállú, dörmögő családfő...

Másik szerző, másik kórus, másik felvételi időpont:
Igaz, a Gabrieli motettákat is ugyanott, a King's College kápolnájában vették fel, 1973-ban. Mégis annyira más, hogy sokáig kellett tanulmányoznom a füzetkét, míg elhittem. Bizonyára a velencei Szent Márk székesegyház akusztikáját szerette volna reprodukálni a kissé túlbuzgó "balance engineer". A kétfelé osztott nagy vegyeskar, az orgona és a nagy rézfúvós apparátus kissé zsúfolttá teszi a teret. Ez ugyan hozzátartozik a velencei stílushoz, itt mégis problémás. A szólamokat nehéz követni, sőt egyfajta "túltelítettségi" torzítást vélek hallani - vagy ez már az én készülékem hibája?

A Cambridge-i egyetem kórusa csak részben támaszkodik a fiúkórusból kimutált diákokra. Időközben csatlakoztak a hölgyek is, itt már ők éneklik az Omnes gentes, plaudite manibus hosszan tartott gyilkos magasságait. Soha rosszabb egyetemi kórust, de a teljesítmény már nem mérhető a lemezen hallható másikra. Az angol fiúszopránok nagyszerűek, a felnőttek kevésbé. Amíg a fiú-vegyeskarban szereplő hangokat kell a Basszusban ellensúlyozni, addig nincs baj, kikeverhető a tökéletes balansz, de egy ekkora apparátusban már nagyon-nagyon hiányzik a fundamentum. Érdekes volna egyszer a két karzatra osztott kettőskórus mellé egy-egy bolgár férfikart állítani!


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)