Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Prágai levél – Két este, két nagyszerű előadás

2013-02-19 08:15:54 Heiner Lajos

Sokszor elgondolkodtam azon, mit is válaszolnék, ha elém toppanna a Jó tündér, és így szólna: Lajos, szeretsz utazni, minden évben választhatsz magadnak egy egzotikus országot, ahol még nem jártál, vagy dönthetsz úgy, hogy nem mehetsz sehová, csak Prágába, de oda minden hétvégén.
Azt hiszem, a cseh főváros mellett voksolnék.

Hrabballépésem” volt a Budapestről való indulásom előtt – a Rákóczi út 11. sz. alatti vendéglátó-ipari egység messze kerülendő! –, így az első előadás előtti remek steak, valóban medium szervírozva, ahogy kértem, a friss olajban sütött krumpli külön tányéron, mellé a cseh sörújdonság, a Fénix, igencsak jól esett.

Don Giovanni Január 25.
Stavovské Divadlo
Mozart: Don Giovanni

Igen, az ősbemutató színhelyén. Láttam itt már vagy féltucatnyi Don Giovanni-produkciót, a legendás Kaslik-féle rendezés újraélesztését éppúgy, mint japán turistáknak szánt nyári verziót vetítéssel, fényekkel és rémekkel, vagy beugrik egy másik rendezés is, ahol a címszereplő es Leporello személyautón jöttek be – a főszponzor a legnagyobb (az egyetlen?) cseh autógyár volt...

Ezt az estét SKUTR fémjelezte – a betűszó két alkotót takar, Martin Kukučka es Lukáš Trpišovský. S előre kell bocsátanom; képtelen vagyok részletesen beszámolni munkájukról, a világon többtucatnyi Don Giovanni-felfogást volt alkalmam végigélni, csak a Salzburgi Ünnepi Játékokon vagy hármat (legalább), de ennyire átgondoltat-elgondolkodtatót sohasem. Csak azt remélem, talán egyszer videón elérhető lesz, minden egyes eleme újszerű, hihetetlen csavarokkal. Ha csak Don Giovanni es Leporello viszonyát nézzük: itt nem úr es szolga, inkább két barát relációjáról van szó, mi több, a rendezés Don Giovanni biszexualitásának lehetőségét is megvillantja. Nem alá-, hanem mellérendeltségi viszony van kettőjük között, sőt!, a Pezsgőária alatt Don Giovanni pohárból iszik, Leporello egy egész üveggel bont magának.

A címszerepben a remekül éneklő Aleš Jenis afféle macsó figura, kakastaréj-frizurával, pokolra szállás előtt pedig a színpadon fia is megjelenik – ugyanilyen frizurával.
Igen, SKUTR-nál Don Giovanni emblematikus, az elpusztíthatatlanság, az őserő szimbóluma.

Könnyebb az átlagos szintű zenei megvalósításról írni.
David Švec, vezénylő korrepetitor, üzembiztosan levezette az előadást.
A férfiak gárdája bizonyult erősebbnek – František Zahradníček mint Leporello, Lukáš Sládek Masettóként, Ondrej Mráz félelmetes Komturként.
Simona Procházková (Donna Anna) túl a fénykoron, ezt nem csak bizonyos, derékon felüli testrészeinek a newtoni törvényeket követő megjelenése mutatja (nem a füleire gondolok...), hanem a hang lebegése is. Alžběta Poláčková Elvirája korrekt, nem több. S hogy kerül egy ázsiai művésznő Zerlinaként a prágai színpadra? Ha elolvassuk nevet – Yukiko Srejmova Kinjo – és tudjuk, hogy Don Ottaviót Martin Šrejma énekelte, a válasz nyilvánvaló.

Ezt az előadást a rendezés miatt kell újra es újra megnézni.

Január 26.
Prágai Állami Operaház
Verdi: Aida

Korábban, a Nemzeti Színház és az Állami Operaház „szingli” korában mindkét együttesnek saját Aida-produkciója volt, egyesítésük óta tudtommal csak az utóbbi játssza a darabot.

Látványos rendezés (Petar Selem) és díszletek (Abdel Fahiz Farghali) – ám minden konvencionális. Szemben az előző esti élménnyel, itt a zenei megvalósítás volt elsőrangú. A címszerepben Anda-Louise Bogza, ő is túl a fénykoron, ezt néhány keményebb hang jelezte, de vokálisan még mindig impozáns. Ugyanez mondható el Galia Ibragimova Amneriséről.
Először hallottam a Radamest éneklő Alexander Schulzot. Az első felvonásban kissé mereven énekelt és játszott, aztán oldódott, összességében egy kiváló, hatalmas vivőerejű tenort láthattunk-hallhattunk, aki azonban a zárókettősben számos finom megoldásra, pianókra is képes volt.

Az este legnagyobb élményét a dirigens jelentette. Richard Heinről azóta tudom, hogy nagyszerű művész, amióta, vagy másfél évtizede, „beestem” egy általa vezényelt Gioconda-előadásra. De mostani Aida-vezénylése óta nemcsak jó, hanem nagy karmesternek tartom, aki az utolsó másodhegedűsig teljesen markában tartotta együttesét, pillanatok alatt képes volt korrigálni (ezt leginkább az állandóan sleppelő Amonasro, Miguelangelo Cavalcanti miatt kellett tennie), a II. felvonás végén pedig szinte a la Toscanini cövekelte magát a dirigensi pódiumhoz. Manapság, amikor a legnagyobbak csak elvétve dirigálnak operát, és sokszor középszerű, vagy épp borzalmas karmesterekkel kell beérni (a világ vezető operaházaiból is), különösen figyelemre méltó volt teljesítménye.

Két egymást követő este a cseh fővárosban, két, más-más szempontból, de egyaránt emlékezetes előadás.

S azt mar csak vonakodva írom le, hogy januárban zajlott a cseh operatársulatok fesztiválja. A közreműködő társulatokat tizenvalahányig számoltam, aztán bosszúsággal vegyes elkeseredéssel tettem le a programfüzetet…

Aida

(Köszönetünket fejezzük ki Petr Kozlíček úrnak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.