vissza a cimoldalra
2019-09-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20309)
Élő közvetítések (8125)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1753)
Franz Schmidt (3421)
Simándy József - az örök tenor (624)
Társművészetek (1399)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az első megérzés jelentősége (Britten: Háborús Requiem / Masur)
- zéta -, 2013-01-21 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Britten: Háborús Requiem / Masur BRITTEN: War Requiem

Carol Vaness, Jerry Hadley, Thomas Hampson
Westminster Symphonic Choir, American Boyschoir
New York Philharmonic
Samuel Wong, Kurt Masur

Warner
2564 65941-6

Volt egy kellemetlen érzésem, mielőtt lecsaptam volna a Warner CD-jére, de elhessentettem magamtól. Egy név zavart erőteljesen a listáról, Kurt Masuré. Az okok persze a messzi ifjúkorba vezetnek. Feketelemez-gyűjtő korom kezdetén az egyik legfőbb beszerzési helyszín a Deák téri „NDK-kultúra” volt. Ott rendszeresen össze lehetett futni a Kelet-Németországban istenített Maestro lipcsei lemezeivel, és jól emlékszem komplett Beethoven-sorozatára. Hogyne emlékeznék, hónapokig tartó kuporgatás után sikerült hozzájutnom, de az öröm csak addig tartott, míg a lemezjátszómig értem. S akárhogy igyekeztem, nem tudtam megszeretni. (Ma már persze tudom, hogy az azt megelőző Beethoven-ciklus, az ugyanonnan származó Franz Konwitschnyé tette föl túl magasra a lécet.)

Szóval, e régmúltban gyökerező történelmi okok miatt ódzkodtam Kurt Masur tevékenységétől, s emiatt nem erőltettem legújabb kori pesti vendégszerepléseit sem személyesen megtekinteni. De azután jött ez a lemez, Benjamin Britten nagyszabású remekműve, a Háborús Requiem, s én rábeszéltem magam.

Britten monumentális alkotásával semmi gond nincs. A II. világháborúban lebombázott, majd eredeti állapotában újjáépített XIV. századi Coventry katedrális felszentelésére rendelt mű a maga egyetemességével az utóbbi fél évszázad egyik legjelentősebb opusa. (1962-ben mutatták be.) A komponista az I. világháborúban elhunyt fiatal angol költő, Wilfred Owen verseit a klasszikus latin nyelvű rekviem szövegével keverve zenésítette meg. A verseket a kamarazenekarral a férfi szólisták adják elő, míg a szoprán szólistára és a kórusokra a nagyzenekarral a rekviem tételei hárultnak. A mű előadása komoly feladatot jelent a koncertrendezők számára, de nemcsak a hatalmas apparátus (nagyzenekar, kamarazenekar, vegyes kar, gyermekkórus, énekes szólisták) miatt. A szervezési feladatokon túl a legkényesebb terület a homogén hangzás kialakítása, melynek előfeltétele, hogy a közreműködők azonos zenei nyelvet beszéljenek.

Esetünkben ez korántsem alakult így. Legkirívóbban az énekes szólisták kiválasztásánál tévedett Kurt Masur. A három jó nevű énekes egyike sem igazán alkalmas Britten szólamaihoz. A szoprán Carol Vaness már erősen leszálló ágban volt a felvétel idején (1997-ben). Pianói még megszólalnak, de színtelen és sápadt hangon, a forték csak sűrű vibratóval, ezzel sikerült erősen romantikus színezetet adni a szólamnak. Hasonló a gond a tenorista Jerry Hadleyvel annyi különbséggel, hogy az énekes nem is próbálkozik pianókat énekelni, mindent Puccini jelen esetben nem igazán helyénvaló modorában abszolvál. A fiatal lírai bariton, Thomas Hampson számára a szólam drámai töménységének megmutatása a hang karcsúsága miatt egyszerűen kivitelezhetetlen. Ezt a tehetséges énekes érzi is, s próbálja maximális erőfeszítéssel pótolni a pótolhatatlant. Az eredmény kétes értékű erőlködés.

Britten két dirigens jelenlétét írta elő (a premieren ő maga volt egy egyik). A kamarazenekart Samuel Wong irányította, aki néhány szép és ihletett pillanattal járult hozzá a felvétel sikeréhez. Masur a maga területén ezzel nem tudott előrukkolni. Mintha valami sablonos szenvtelenség vezetné pálcáját. A karakteres tételek éppoly unottan lendülettelenek, mint a bensőségesek. A világégés drámája ugyanúgy nem szólal meg hitelesen és megrázóan, mint a megbékélés lírája. Amolyan rutinos egyveleg hallik, tisztán és korrektül, de felettébb érzelemmentesen. Britten alkotása pedig nem erről szól.

Kellett volna hallgatni arra a belső hangra.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Meláth Andrea tanszékvezető növendékei:
Topolánszky Laura, Fenyvesi Gabriella, Erdős Róbert, Gulyás Bence, Katoh Hiroko, Finszter Eszter, Tuznik Natália, Alter Katalin
Harazdy Miklós, Szabó Ferenc János (zongora)
Schubertiáda - A dal mint műfaj különböző korokban - Zenés, prózai este zeneakadémistákkal

19:30 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

5 éves az Örökifjú Zenebarátok Kórusa
Pitoni, Arcadelt, Praetorius, Mozart, Miskinis, Kodály, Kayamar művei

19:30 : Budapest
BMC Koncertterem

Ligeti Ensemble & Concerto Budapest & Rácz Zoltán
ELLIOTT CARTER: Two Controversies and a Conversation
ELLIOTT CARTER: Klarinétverseny
CHARLES IVES: III. (The Camp Meeting) szimfónia
A mai nap
történt:
1966 • A Lincoln Centerbe költözött a Metropolitan Opera House
született:
1098 • Hildegard von Bingen († 1179)
1887 • Nadia Boulanger, zeneszerző és tanár († 1979)
elhunyt:
1782 • Farinelli (Carlo Broschi), kasztrált énekes (sz. 1705)
1977 • Maria Callas, énekes (sz. 1923)