Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Bartók és Marin (Concerto, Zene / Marin Alsop)

2013-01-15 08:09:04 - zéta -

Concerto, Zene / Marin Alsop Bartók:
Concerto for Orchestra
Music for Strings, Percussion and Celesta

Baltimore Symphony Orchestra
Marin Alsop

Naxos
8.572486

Kivételes fontosságúnak érezhetjük Marin Alsop életművében Bartók Béla kompozícióit. Az amerikai karmesternő (akinek amúgy is a XX. század első fele tekinthető legsajátabb felségterületének) időről időre szorgalmasan veszi elő a magyar komponista alkotásait. Szép lassan kezd körvonalazódni vele egy komplett Bartók-lemezsorozat is, ami igazán kevés – nem magyar identitású – dirigensről mondható el. Rögzítették már a három színpadi művet, egészen izgalmas produkcióban, nekünk is tetszett. (Judit kastélya, avagy a nyolcadik kulcs). Azóta Alsop a szimfonikus repertoárt gyűri le szép módszeresen, egyebek mellett a Táncszvit, a Mandarin-szvit és a Magyar képek már dobozban van, erről is írtunk. (...az igazat mondd, ne csak a valódit,...)

A ciklusnak helyet adó Naxos most megjelentette a tán két legnépszerűbb Bartók-opust. A Concerto és a Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára nem véletlenül szerepel sokat szimfonikus zenekarok repertoárján. Mindkét mű erős karakterekre, konkrét és változatos zsánerképekre épül, nyugodtan nevezhetjük őket programzenének (bár Bartók nem szerette használni rájuk ezt a kifejezést). Ez lehet a kulcsa népszerűségüknek, könnyebb befogadhatóságuknak is. Bartók ugyanakkor nem könnyítette meg az előadók dolgát. Mindkét darab szokatlanul feszes előadást igényel, kényes ritmusváltások és bonyolult hangszerszólók nehezítik a zenészek életét. S mint szinte minden más Bartók-mű esetében, itt is elmondhatjuk, hogy a darabok egyszerűen igénylik a puritánságig szigorú és határozott előadásmódot. A komponista pont ezért gondosan ellátta műveit az előadást segítő instrukciókkal, metrumszámokkal éppúgy, mint előadási jelekkel és jegyzetekkel.

Úgy tűnik, Marin Alsop számára a feszes és szigorú előadásmód igénye evidencia, s talán ez benne leginkább közös Bartókkal. A 2009-ben és 2010-ben rögzített felvételek a mérnöki pontosságon túl tartalmaznak bizonyos szárazságot is, amit lehet akár hidegvérnek, vagy szenvtelenségnek is nevezni. Azért is keresgélem a pontosan ideillő jelzőt, mert nehéz megfogalmazni: mitől másabb Alsop előadásmódja, mitől különbözik az ismert és elfogadott produkcióktól az övé? Arra a kőkemény, sziklaszilárd, atombiztos feszességre gondolok, amivel felépíti Bartók műveit.

Kerülgetem a kását: ez az előadás férfiasabb a férfiakénál. Persze, bizonytalanodom el, könnyen gondolom ezt, biztos tudatában a dirigens női mivoltának. De vajon mit mondanék, ha vakon hallgattam volna meg, úgy, hogy nem tudom, ki(k) az előadó(k)?

Sokadik újrahallgatás és más produkciókkal való összehasonlítás után azt gondolom, hogy megtaláltam a megoldást. A Concerto III., Bartók által Elégiának nevezett tétele ¾-ben indul, majd a 34. ütemnél vált át néhány ütem erejéig 4/4-be. A metrumváltás a tétel fő motívumát hozza el, melyet Alsop kiemel és túlhangsúlyoz. A másoknál viszonylag kemény és szikár dallam itt váratlanul fájdalmassá, sőt romantikussá válik. Amikor a 45. ütemnél a tételre jellemző fugatoszerű megoldásokkal továbbmegy, ez a romantikus érzés fokozódik. Ez más Concerto-feldolgozásoknál korántsem ilyen egyértelmű. A tételzárás pedig talán mindenki másnál lágyabbra sikerül. Úgy tűnik, az Elégia előhívta Alsopból Marint, a férfias megoldások mögül elősejlik a nő.

De persze a negyedik tétel megint éppoly férfias, mint előtte a többi. A „Szép vagy, gyönyörű vagy” dallam már a „szokott” keménységgel szól, csak mint egy karakter a felvonuló sok közül. Ebben Alsop együttese, a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar (melynek 2005 óta vezető karmestere) igazán biztonsággal közlekedik. A felvétel egésze tökéletesen megfelelne a híresen igényes komponistának, aki egyszer azt mondta Menuhinnak sikeres próbájukat követően, hogy „azt hittem, így csak szerzőjük halála után szokták játszani a műveket”.

Utóirat: A Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára teljes egészén hiába próbálom újra tetten érni a Nőt. Marin Alsop ezúttal nem lágyult el, még az Adagiótól sem. A művet mindvégig nagy ívekkel, szigorú ritmizálással, halálpontos feszességgel teríti elénk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.